Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-221
221- országos ülés márczins 10. 1S80 5 a kérvényi bizottság 28. és 29. sorjegyzékében foglalt kérvények tárgyalásának folytatása. Mocsáry Géza: T. ház! Eredetileg e tárgyban nem szándékoztam felszólalni, azonban Molnár Aladár t. képviselő urnák tegnap oly szépen elmondott beszéde 5/ ezen eredeti szándékomtól tökéletesen elterelt. És igy némileg a dologgal hosszasabban kell foglalkoznom, de merem tenni ezt egyrészről azért, mert a t. ház türelmét rendszerint csak egyszer szoktam egy évben igénybe venni, mert igen ritkán szólalok fel, másrészről pedig azért, mert a tárgy igen komoly és fontos. Méltóztassanak tehát becses türelmükkel megajándékozni. {Halljuk!) Mindenekelőtt a t. előadó urnák, a ki ezen ügyet oly behatóan és oly szépen adta elő, köszönetemet kell, hogy kifejezzem. Bennünket mindnyájunkat megkímélt azon fáradságtól, hogy az ügynek történeti részét beszédeink bevezetéséül előadjuk. A t. előadó ur beszédéből különösen egy momentumot kell kiemelnem, mely momentumra későbben beszédem folyamán vissza fogok térni, t. i. arra, hogy ő aktaszerííleg constatálta azt, miként azon alap, melyről most szó van, az izraelitákra, ezeknek a 1848—49-i forradalomban tanúsított magukviseletéért rovatott ki s ez által constatálta egyúttal azt is, hogy azon nézet, mely oly gyakran felhozatik a zsidóságra vonatkozólag, hogy t. i. a zsidóság cosmopolita, nem egészen áll. De a t. előadó ur előadásából még egyébb következtetéseket is kell vonnom, melyek szintén elkerülhetetlenül szükségesek, mert hiszen beszédemnek indokolásául fognak szolgálni. Azt mondja ugyanis az előadó ur, hogy ezen alap az 1852. évi deczember 2-ki pátens értelmében visszaadatott a zsidóságnak s hogy az 1856-ki, gondolom áprilisi pátens rendelte el, hogy ezen alapot a kormány közegei kezeljék. Beszédének végén pedig azt mondotta a tisztelt előadó ur, hogy a kérvényi bizottságnak is az volt a nézete és meggyőződése, hogy ezen alapnak jogi természete fölött más bizottság, más időben kell, hogy határozzon, azért nem érezte magát hivatva arra, hogy ez alkalommal a maga jelentésében a jogikérdéssel foglalkozzék. A bizottság ezen kijelentéséből azt kell következtetnem, hogy maga a kérvényi bizottság is beismerte annak szükségességét, hogy ezen igen fontos ügy lényegében addig el nem intézhető, mig e fölött az illetékes hatóság, vagy testület jogi tekintetben véleményt, határozatot nem mondott. A mi magát a javaslatot illeti, azt majd beszédem utolsó részében fogom megérintem. Most áttérek egészen röviden az Apáthy t. képviselő ur módosítványára. Az igen t. képviselő ur egészen röviden és nem éppeu rövidségének megfelelőleg tisztán, hanem egész röviden és zavarosan a maga határozati javaslatát azzal indokolja, hogy hiszen itt már a dolog annyira tiszta, hogy e felett további tárgyalás szüksége nem forog fenn és igy még azt a jót is, a mit a kérvényi bizottság e tekintetben kezdeményezni akar, t. i. hogy a jogi alap tisztáztassék, ő még a kérvényi bizottságnak ezen kezdeményezési czélzatát is a maga részéről feleslegesnek, tartja. De azt, hogy miért tartja feleslegesnek, azt, hogy az ő meggyőződésére mely tények birtak befolyással a tekintetben, hogy ő ezen ügyet már rendezve látja: azzal nekünk adós maradt. Az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur beszédében Hegedűs képviselő urnák ellene intézett megtámadásaira váJaszolva, nézetem szerint álláspontjának correctségét, az adott viszonyokkal szemben tökéletesen alaposan fejtette ki és e tekintetben én, mint már bevégzett ténynyel számolva, magam részéről nyilatkozatát tudomásul veszem és magam is örvendek a cultusminister úrral és gratulálok neki, hogy ő nagy fáradsággal és küzdelemmel az ország részére egy intézetet létesített, a mely hivatva lesz egy fél milliónyi lakosságnak culturzászlóját, ha mindjárt nem is az első emeletre felemelni, hanem legalább szemmel láthatólag lobogtatni. De ezen örömöm akkor lenne terjes — és megvallom, itt már egy kis önzés is van bennem, — ha beteljesednék, a mit a cultusminister ur előre kilátásba helyezett, hogy t. i. be fog következni azon idő, midőn azon intézetből százával fognak kikerülni az ország kulturális czéljaira közreműködő apostolai; ezen örömöm csak akkor lesz teljes, ha elérjük azt a kort, hogy ez csakugyan beteljesedik és ha azon száz közül legalább is fele, az israelita orthodox hitközségek élére fog állíttatni. A t. cultusminister ur szép beszédében kezdetben azon alapra vonatkozólag azt mondja, hogy az országos alapítvány; azonban mindjárt utána teszi, megengedi azt is, hogy ezen alapítványhoz az összes israelitáknak tulajdon joguk fennáll. Én ugyan a megosztott tulajdont lehetségesnek tartom, azonban ezen kérdésnél még a tulajdonjog mellett végkép határozva nincs és még nincs elhatározva, vájjon itt megosztott tulajdonról van-e szó olyan értelemben, mint a cultusminister ur felállította, hogy állami alapítvány s egyúttal az összes israelita felekezeteknek tulajdonát is képezi: ezt kiindulási pontul el nem fogadhatom. Beszédének egy helyén hivatkozik a t. cultusminister ur arra is, hogy hiszen ezek az izraelita községek honnan fognak kapni tanítókat, ha nem a központi izraelita praeparandiából. Erre nézve a cultusminister ur már intézkedett.
