Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-208

208. országos ülés február 24. 1SS0. 85 előmozdítani. Ha pedig valaki azon kötelességét nem teljesíti, melyet az ország irányában elvállalt, annek neve hazafiatlanság. Vagy pedig nem ismernek önök oly óvszereket és azon esetben oly valaminek birtokával dicsekedtek, minek birtokában nincsenek Pedig ha valaki olyasvalaminek birtokával dicsekszik, a minek birtokában nincsen, annak neve humbug. {Mozgás és derültség bálfelöl) És most újból feltálalják önök az előbbi elvet, de mi önöknek nem hiszünk, mert ugy járnánk, mint választóik. (Derültség balfelöl) Elvekre tehát önök, t. ellenzék, nem hivatkozhatnak velünk szemben, mert azon elvek, melyeket önök vallanak, ha helyesek, beim vannak a szabadelvű párt programmjában, a mennyiben pedig nincsenek benne a szabadelvű párt programmjában, helytelenek, vagy kivihetlenek. De, ha elveinél fogva nem, t. ház, akkor talán kiválóbb tehetségénél fogva kívánhatja az ellenzék, hogy a szabadelvű párt abdicáljon. A tehetségek mérlegelése, természetszerűleg nem képezheti parlamenti discussio tárgyát és én magam is igen távol vagyok attól, hogy ezt azzá tegyem; azért csak azon őszinteséggel, melylyel önök ezen kormány iránti bizalmatlanságuknak kifejezést adnak, egyszerűen csak annak kijelentésére szorítkozom: hogy az önök bizalmatlanságát, mi teljes mértékben viszonozzuk. Én részemről semmiképen sem vagyok meggyőződve arról, hogy önök az ország ügyeit helyesebben intézhetnék és e részben annál alaposabb a kételyem, mivel nem ismerek semmi előzményt, a melyre önnek hivatkozhatnának az ellenkezőnek igazolására. Mert vannak ugyan önök köztt olyanok, a kiknek előzményeik vannak, vannak olyanok, a kiknek multjok van, melyre hivatkozhatnának; de azt hiszem, ezek sokkal észszerűbben cselekszenek, ha arra a múltra nem hivatkoznak; mert a mi hasznosat a múltban tettek, — természetes csak a politikai múltról szólok, — a mi hasznosat a múltban tettek, azt nem az országért tették, a mit pedig az országért tettek, az eddig legalább nem vált az ország javára. Azok pedig önök közül, a kiknek multjok nincs — és ez nem válik hátrányukra — hanem, a kik csak fényes jövőre számítanak, azoknak én igazán, őszintén és minden hátgondolat nélkül kivánom, hogy jövőjük minél fényesebb legyen; mert meg vagyok róla győződve és akarok róla meggyőződve lenni, hogy minél fényesebb lesz az ő jövőjük, annál több haszna lesz belőle ezen országnak; azonban, jövőre, bármily fényes legyen is, legfeljebb csak trassirozni lehet, de hivatkozni nem. Ha önök egész őszinték akarnának lenni, akkor bevallanak, hogy lobogójuk egyetlen devise-je ez: „őtex toi que je m'y mette." És ezt önök egész bátran be is vallhatnák s én részemről természetesnek és jogosnak tartanám, mert én nem tartozom azok közé, a kik a kormányra jutási törekvés jogosultságát bizonyos definiált elvektől teszik függővé. Én azon nézetben vagyok, hogy minden embernek van joga hatalomra vágyni; s a hatalmat olyannak tartom, — mondjuk, — mint a lány szerelmét: a ki elnyeri, azé, akár érdemes rá, akár nem. {Derültség) Különösen pedig természetesnek tartom ezen vágyat annak részéről, a kinek eszméi vannak, a melyek valósítására a hatalom mulhatlanul szükséges, mert az emberi természetben gyökeredzik, hogy a kinek eszméi vannak, azokat valósítani kívánja. De hatalomvágy jogosultsága az önök részén, nem zárja ki a skepticismus és bírálat jogosultságát a mi részünkről és a milyen jogosan törekedhetnek önök a hatalomra, éppen olyan jogcsan kérdhetjük mi önöktől, miért? Mik azon eszmék, melyekért önök a hatalomra vágynak? Ha a valósittatni kivánt eszmék azok, melyeket a múltkor gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk kifejlett, akkor kénytelenek vagyunk azzal válaszolni: hogy sajnáljuk, de ez egyszer nem szolgálhatunk, mert egyelőre magunknak is szükségünk van a hatalomra. {Derültség a balés szélső baloldalon. Halljuk!) Nekünk egyelőre magunknak is szükségünk van a hatalomra, (Halljuk! Halljuk!) — mondom, —• szükségünk van a hatalomra részint azért, hogy valósítsuk azt, a mit jónak találunk, részint hogy megakadályozzuk annak valósítását, a mit rosznak vélünk. Én nagyon sajnálom, hogy azon eszmékkel és azon programmal, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk múltkor előterjesztett s annak minden egyes pontjával nem foglalkozhatom, mert akkor tisztán kimutathatnám azt, a mit előbb állítottam, hogy a mi abban a programúiban jó, az benne van a szabadelvű párt programmjában is és a mi a szabadelvű párt programmjában nincs, az vagy kivihetlen, vagy helytelen; és tisztán kimutathatnám azt, hogy a t. ellenzék csak kritisálásban termékeny, de azon túl aztán kezdődik a nagy aszály és borzadályos eszme szegénység; és kimutathatnám egész tisztán, hogy az egész pro gramm uak veleje egyéni tendeafia. De én az egész programmal nem foglalkozhatom, hanem nézetem illustrátiójául néhány pontot fogok belőle idézni. (Halljuk!) A t. ellenzék hitel politikájának egyik tárooszlopát képezi az úgynevezett „talaj javító bankok" felállítása. Ezen bankok felállítására nézve a programúi igy nyilatkozik: „Utolsó sorban nem riadnék vissza attól sem, hogy az állam, vagy maga állítson fel egy ily bankot, vagy az ily banknak azt a garantiát megadja, a melyet a válalkozó tőke esetleg magában az üzletben és a létező jogi szabályokban nem találna. De létesítését múlhatatlanul szükségesnek tartom." Ez más szavakkal annyit tesz, a