Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-207
207 országos ülés február 23 1880 79 seggel, nem térve ki a legkényesebb kérdések elől sem, elmondtam nézeteimet, melyeket egy beszéd keretében elmondanom lehetett. Arra a kérdésre^kell még, hogy feleljek, vájjon meg vagyok-é öt évi ministerségemmel elégedve és hiszem-e, hogy használtam e hazának. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Én azon meggyőződésben vagyok, hogy ember, ki előtt nagyobb és magasabb czélok lebegnek, a melyek elérésére törekszik, de a melyeket természetesen az akadályok halmaza köztt elérni nem képes, soha önmagával —• ha ugyan még a mellett egy kevés esze is van - - megelégedve nem lehet, mert soha azt, a mit elérni akart, a gyakorlati politikában elérnie egészen nem lehet, de ha azt kérdi a t. képviselő ur: hiszem-e, hogy használtam öt évi ministerségem alatt, arra, elismerve az ellenkező itélet jogosultságát, de teljes lélekkel mondom, hogy hiszem, mert ha nem hinném és a mely perczben nem hittem volna, megszűntem volna itt lenni. (Élénk tetszés jobb/elül.) Igaz, én jó termést nem csinálhattam, én a keleti bonyodalmakat be nem következhetőkké nem tehettem; pedig, ha a deficit növekedéséről beszélünk, e két factorban, ha közgazdasági sülyedésről beszélünk, legnagyobb részben — nem mondom kizárólag —• az első factorban rejlik annak oka. De ezt tenni, uraim, más senki sem tudta volna. Én részemről legjobb belátásom szerint rajta voltam, hogy ezen öt év nehéz viszonyai köztt, hazám hajóját minden nagyobb rázkódtatás nélkül fenntartsam. Én legjobb meggyőződésem szerint és bizony mondhatom, nem csekély személyes áldozattal, megtettem mindent, a mit megtehettem, hogy közébe álljak a veszélynek és hazám sorsának. Ha ezen küzdelem ugy, a mint egy képviselő ur mondta, lejárt engem ugy, mint még államférfiú lejárva nem volt, tűrni fogom e lejáratást szívesen; mert szivesebben hagyom magam kötelességem teljesítése köztt lejáratni, semhogy kötelességemet ne teljesítsem. (Hosszan tartó zajos éljenzés jobbfelöl.) A mire még reflektálni akarok, t. ház, az gr. Apponyi Albert egy mondása. 0 azt modotta, mielőtt kifejtette volna a miuisterium és nevezetesen az én képességeim hiánya iránti meggyőződését, hogy egyben elismeri, hogy nagy képességem van: a parlamenti partokat vezetni, még pedig vezetni főleg oly irányban, hogy a ministeri széket elfoglalni és azon megmaradni lehessen. Hogy mennyire birok ez ügyességgel, t. képviselő ur, nem tudom, hanem, hogy miben áll az én mesterségem, azt őszintén megvallom. (Halljuk! Halljuk!) Először pártom kebelében sajnos, sokszor megtagadok egyik-másik párttagnak olyan kívánságot, melyet szívesen teljesítenék, de nem lehet. De ezt ezen annyiszor bántalmazott párt nekem rósz néven nem veszi; nem pedig azért, mert őket nem érdek vezeti s azért nem, mert arról meg vannak győződve, hogy ha az ő kívánságukat olykor nem teljesíthetem is, a magam hasznát legalább soha sem keresem. (Élénk helyeslés jobbjelöl.) De a mi a ministeri széket illeti, mert hisz utoljára is ez a fő : (Derültség jobbfelöl) itt egy mesterségem volt, t. képviselő ur (Halljuk!) és ez az, hogy soha erre a helyre nem vágytam. (Mozgás és ellenmondás balfelöl.) Tessék a csodálkozó fiatalabb képviselő uraknak saját soraikban megkérdezni azokat, a kik tudják, hogy legalább háromszor és legalább három évvel előbb lehettem volna oly szerencsés a bársony székben ülni, ha vágytam volna; de én erre nem vágytam, hanem mikor előállott a politikai viszonyoknak oly alakulása, hogy kötelességemnek kellett tartanom, akkor felhivatva rá, bele ültem. A legjobb ut tehát ide jutni, tessék elhinni, ide nem vágyni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Az ok pedig, a miért 5 évig majdnem — hiszen talán mondhatom 5 évig, mert a szavazásig még el telik e néhány nap, hogy 5 évig itt maradhattam, ennek oka ismét az és tudom, hogy megint fognak rettenetesen csodálkozni: mert az itt maradáshoz soha sem ragaszkodtam, hanem abból a nézetből indultam ki, hogy ha egyszer, nem a kulissák mögötti konspirátió, hanem a ház kebelében történt nyilvános actus folytán, az erre hivatott miaden factorok bizalmából ezen helyre jutottam : addig nem fogok innen elmenni, mig ezen factorok egyike, vagy másikának bizalmát el nem vesztem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez titka, t. képviselő^ur, a ministerré léteinek és megmaradásnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Miután ezeket elmondtam, ismét köszönetemet kell kijelentenem, hogy a bizalmi kérdés ekként fölvettetett. (Zajos hosszas éljenzés jobbfelöl.) Elnök: Az idő előrehaladván, az ülést bezárom. Holnap d. e. 10 órakor ülés lesz, melynek tárgyát az 1880. évi államköltségvetés általános tárgyalásának folytatása fogja képezni. (Az ülés végződik d. u. 2 óra, 30 perczkor.)
