Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

76 207. országos ülés február Sí?. 1880. gedjen meg, ez megint csak sejtelem. {Tetszés jobbfelöl). Még egyet kívánok a hitel szempontjából megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur nagy súlyt fektet a takarékpénztáraknak, mint monda, törvény által való szabályozására, de hogy mily mértékben akarja ezt tenni, azt természetesen nem mondhatta meg annyi fontos tárgyat felölelő beszédében. Megjegyzésem erre az, hogy, a nélkül, hogy ezzel azt akarnám állítani, hogy egyetlenegy ez iránti eszméjét sem lehetne elfogadni : arról nekem nem sejtelmem, de biztos tudomásom van, hogy egyike azoknak a dolgoknak, a melyek a legnehezebben tűrik el a rendszabályoztatást, történjék bár az törvény által, a hitelnek és az ilyen intézeteknek, mint a takarékpénztáraknak ügye. Ezeket el lehet rendszabályozgatni a világ színéről, de azokat jól rendezni nagyon kényes, nehéz dolog. (Ugy van! jobbfelöl) A t. képviselő ur a kormány bírálatában tovább menve, azt mondja, a vasutakat az ő nézete szerint legczélszerübb megvenni; ha nem bírjuk megvenni, akkor csoportosítani kell nagy csoportokká, kivéve egyet: az osztrák állam vaspályát, a mely oly hatalmas, hogy azzal ezt tenni nem lehet. Ezzel nem kell háborúban lenni; ezzel jó egyetértésben kell lenni; nem kell engedni, hogy a romániai búzának előnyt adjon a szállításban, a magyar felett; igyekezni kell általa a kivitelt nyugot felé mennél jobban közvetíteni, a kelettel pedig ne gondoljunk, nekünk a jövőnk a nyugaton van. Csak mellesleg kívánom megjegyezni, hogy utoljára az, hogy egy társulat hatalmas-e vagy nem, jogi szempontból az elbánásra nézve különbséget nem tesz. Mert hiszen a jogi államnak éppen az egyik alapfogalma, hogy a gyenge és erős egyenlő joggal bir. De másfelől higyje el a t, képviselő ur — és talán tudja is, — hogy éppen abban az irányban, melyet 8 szíves volt felhozni, a kormány és az állam vaspálya-társulat érintkeznek egymással és azon kérdések megoldását akarja a kornnkry; csakhogy a kormány egyet kénytelen kinyilatkoztatni s ez az egy az, hogy minden telhető módon, az ország érdekében levőnek látja épp úgy, mint gr. Apponyi Albert képviselő ur, hogy az államvaepálya-társasággal jó egyetértésben és barátságban éljünk és igy mozdítsuk elő forgalmi érdekeinket, de egyet, nem ellenséges indulatból az államvaspálya társaság ellen, de elhatározott közgazdászati és forgalmi politikai meggyőződésből, sem az államvaspályának, sem semminemű társulatnak nem engedhet meg s ez az egy az, hogy összes keleti kereskedésünk forgalmát monopolisálja. (Élénk helyeslés a középen.) A német kereskedelmi szerződésről, t. ház, a saját helyzetemben nem szólhatok. Ott tárgyalások folynak; ez irányban nyilatkozni, azt hiszem, hogy nekem a jelen perczben nem lehet. És igy még csak egy pár ily fölvetett kérdésre kívánok megjegyzést tenni, mielőtt magára a fődologra térnék át. (Halljuk!) Az egyik a kötelező és hatósági joggal felruházott gazdasági egyesületek kérdése, a statistikai adatok begyűjtése ezéljából, a másik a talajjavító bankok felállítása. A mi az elsőt illeti, t. ház, kénytelen vagyok azon meggyőződésemet ismételni, melyet kimondottam a közgazdasági bizottságban, hogy igenis, a gazdasági egyesületek létrejövetelére hatni és ott, a hol megvan egy-egy vidéken ez iránt az akarat, azokat az állam pénzügyeinek erejéhez képest tettleg is gyámolítani, kötelessége az államnak; de én legalább a kötelezőnek kimondott gazdasági egyesületektől jót nem várnék és nem is várok. Mert ismétlem a t. ház engedelmével azt, a mit a közgazdasági bizottságban mondtam: régi magyar igazság, hogy „az agarat bottal kergetni a nyúl után nem lehet." És viszont, a mi a gazdasági egyesületeknek hatósági jogkörrel való felruházását illeti, engedelmet kérek, de akkor, midőn mindig arról panaszkodnak, — néha alaposan, néha nem — hogy annyiféle hatóságaink vannak, ezeket szaporítani akarni a gazdasági egyesületekkel, mint hatóságokkal, ezt már általános administrativ szempontból is képtelenségnek tartom. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) Statistikai adatokat szerezni pedig erről, méltóztassék meggyőződve lenni, soha másként, mint hivatalos, ezt kötelességszerüleg teljesítő közegek által nem fogunk. A gazdasági egyesületek nagy fontosságúak, nagy hasznuak a helyes gazdasági eszmék fejlesztésében, nagy hasznuak a tekintetben, hogy a szerzett tapasztalatok alapján a kormánynak tanácsokat adjanak, nagy hasznuak az általános gazdasági helyzet évenkinti felderítésében ; ebben rejlik hasznuk, ezért megérdemlik, hogy a hol életbeléptetésük szükséges, megadassék nekik a támogatás; de a mi a kötelező gazdasági egyesületeket, mint hatóságokat illeti,, én részemről ezen reformhoz nem járulhatok. (Helyeslés jobbfelöl) A mi pedig a talajjavítási bankot illeti, méltóztassék elhinni a képviselő urnák, hogy mindent, a mi a gazdaságot előmozdíthatja, én is örömmel fogadok, a mennyiben ennek lehetőségéről meggyőződöm. Megengedem, van modalitás egy ily bankot létesíteni; de egyszerűen az eszme azon az alapon, melyet a képviselő ur felhozott, a mely alap nem egyéb, mint azt mondani, bankot alapítani talaj javításra, mely kölcsönöz pénzt nem meglevő hypothekára, mely a talajjavítás által újra teremtetik: ez is, a mennyire