Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

207. országos ülés felbruár 83. 1880. 07 E felfogást én viszonyaink köztt aggályos­nak tartom. A dolgoknak ilyetén feltüntetéséhez szoktatott szem, végre láterejének tisztaságát és élét el veszítheti; az ezen felfogáshoz szoktatott elme nem lesz az irány kijelölésében és az esz­közök megválasztásában mindig olyan határozott és a dolgok megkülönböztetésében olyan rigoro­tus, mint ezt a helyzet komolysága megkívánja. (Ugy van! a baloldalon.) S én nem tehetek róla, elismerésemnek egyéb­ként való kifejezése mellett, nem bírom felmen­teni magam előtt a pénzügyi bizottság jelentését sem az alól, hogy a hang, a szellem, mely elő­terjesztéséből szól, nem áll összhangban a hely­zettel ; a eonclustio, melyben összefoglalja véle­ményét, éppen nem meríti ki azt, mit a helyzet komolyságának valódi ismerete önkényt felkelt az emberben. Az a pár sor, melybe a bizottság vélemé­nyét a helyzetről összefoglalja, azon néhány pas­sus, hol a helyzet aránylagos javulásáról beszél, hogy t. i. „meg van téve a költségvetésben, a mi ma megtehető és az annak, hogy évről évre javítsuk a helyzetet és csökkentsük a hiányokat, teljesen megfelel", nézetem szerint igen érdem­leges rectificatiót igényel. Helyes-e tehát ez a conclusio ? ez a kér­dés. Az én nézetem, t. ház, e conclusiótól lénye­gesen eltér. Ha a diagnosis még korántsem orvoslás, a helytelen diagnosis, mely a betegség fölszinén marad s vizsgálataiban mélyebbre hatni nem tud, vagy nem akar, egyenesen kizárja az orvoslás lehetőségét. (Helyeslés a baloldalon.) S én azt hiszem, hogy a felállított diagnosis nem helyes. Én e budgetben javulást és haladást nem, de visszaesést, még pedig jelentékeny visszaesést látok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennek be­bizonyításával tartozom. (Halljuk! Halljuk.) A pénzügyi bizottság — s ennek mérlegé­hez tartom magamat — huszonhét és fél millió forintban mutatja be 1880-ra a háztartás hiányát; de nem mulasztja el hozzá tenni, hogy nincs belefoglalva ez összegbe, a költségeknek egy egész sorozata, melyek a Dunaszabályozás körül, az alsó Tiszán és Szeged körül teendő munká­latokra ez évben még szükségesek lesznek. Ezen pótkölíségekkel együtt, melyek a pénzügyi bizott­ság appreciatiója szerint is milliókra mennek, 30 milliót meghaladó összegben fejezi ki magát az 18fc0-iki esztendő háztartási hiánya. Nagyjá­ban helyesnek tartom a pénzügyi bizottság szá­mítását. Azon 4—5 millióra menő rectificatió után, melyet a pénzügyi bizottság, a fedezeti részen a pénzügyminister úrral egyetértőleg tett, azt eléggé gondosnak és alaposnak ismerem és foga­dom el. Meg kell azonban jegyeznem, hogy, a mint az ország gazdasági helyzete ma áll, a bevéte­lek némelyike 1880-ra, a valószínűség maximális határáig van emelve. Elismerem, hogy jobb viszonyok köztt, töb­bet is hozhatnak és fognak is hozni, ma azon­ban ez aligha lehető. Viszont az évről évre for­duló normális kiadások köztt több tétel, ÍX mini 113" malis határra van leszorítva s igy a budget ragé­konyságára alig lehet számítani, a mi pedig azért baj, mert akis eltérések már számbavehető különb­séget okoznak. S ki kell emelnem a mérleg jel­lemzésére azt, hogy a kiadások köztt van egy tétel — és éppen a legnagyobb — mely hiva­talos kijelentés szerint, a felvett összegben csak átmenetileg szerepel, melyre nézve ki van mondva, hogy — azon 4—5 milliónyi megtakarítások, melyek ott történtek —- és a hadügyi kiadások, ezek —• csak kivételkép voltak ez évre eszkö­zölhetők. És hogy az ez évre tett, több millióra rugó megtakarításokra, jövőben számítani nem lehet. El lehetünk tehát rá készülve, hogy e czímen a nélkül, hogy újabb tételek jussanak a had­ügyi költségvetésbe, jövőben több milliónyi több­lettel fogunk szemben állni. Ezen kivül, ha szigorúan akarjuk a mérle­get bírálni, nem szabad felednünk, hogy két millióra rugó oly tétel van a bevételek köztt, a mely nem képez normális bevételt, hanem vagyon­fogy asztást, mert az államjószágok eladásából származik. (Ugy van!a baloldalon.) Ezzel együtt már előirányzott hiány 29 és fél mliiióra rug, a szabályozási munkák költségeit pedig 2 és fél millióra téve fel, jó lélekkel legalább 32 mil­lióra tehető az, mit, beleszámítva a rendkívüli vizi munkákat, 1880-ban normális jövedelmeink­ből fedezni nem tudunk. A háztartásban, t. ház, néha. el nem kerül­hető, hogy a kiadások terhe és a jövedelmi for­rások köztt az arány meg ne zavartassék. Kér­dés, vájjon baj-e ez és mennyire baj, azon okok­tól függ, melyek ezt előidézték és azon körül­mények szerint ítélendő meg, a melyek között előállott. És éppen ez az. t. ház, a mi mérlegünk­nek ezen eredményéi komoly és aggasző szín­ben tünteti fel előttem. A mi deficitünk nem csak azért mondható igen terhesnek, mert arány­talanul nagy, tiszta jövedelmeinkhez képest — hiszen felér azoknak legalább is 16%-jávai — hanem azért is, mert oly súlyosító körülmények köztt jelenik meg, melyek a helyzet komolyságát nagy mértékben fokozzák. E körülmények elseje az, hogy ezen 27 és fél millió, illetőleg 30 mil­lió forintnyi hiány, azon igen jeleutékeny emel­kedés után állott elő, melyet jövedelmeink az 1875-től 1877-ig terjedő "időben felmutatna!-:. 1874-től 1877-rő az ország tuiajdonképi állami 9*

Next

/
Thumbnails
Contents