Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-206

20C. országos ülés úttal határozott nézetet s kívánalmat fejezhessek kiDe, t. ház, termelésünknek legnevezetesebb ága a földmívelés, a mezei gazdasági foglalkozás. (Halljuk !) Azt hittem ugyan én is, hogy mezőgazdaságunk felvirágoztatására a leggyökeresebb, a legbiztosabb eszköz volna az iparosság meghonosítása és felvirágoztatása ez országban, mely a mezőgazdaság terményeinek helyben megadná a fogyasztót. Be ne ringassuk magunkat illusiókban, lehetetlen lesz az ipar felvirágoztatásában oly gyors tempót követnünk, oly gyors sikert fölmutatnunk, hogy a mi mezőgazdaságunk, ha kilátásaink csak erre szorítkoznának, időközben az idegen verseny és esetleg az idegen piaczoknak ez által előidézett elvesztése által, össze ne roskadnék. Tehát közvetlenül kell gondoskodnunk a mezőgazdaság termelésének emeléséről. E tekintetben pedig, t. ház, először is tekintetbe jönnek mindazon kormányzati cselekmények, melyek által a mezőgazdaság egyes ágai részleges impulsust nyernek: az állattenyésztés, a tejgazdaságnak, a sajtkészítésnek, a méhészetnek, a haltenyésztésnek stb. fejlesztése. Ezekre nézve a törvényhozásban egy schémát, egy directivát felállítani teljesen lehetetlen. A tapintatos, helyes és eszélyes kormányzattól függ itt a legtöbb. De hogy ezen kormányzati tevékenység rendszeres lehessen, hogy ez tervszerű és igy eredmény dús lehessen, okvetlen szükséges, hogy a kormányzati tevékenység ezen ága birjon oly szervezettel, mely neki a vidék helyzetéről a kellő felvilágosítást nyújtsa és impulsusait a vidékkel közvetítse. Ezen szervezetet semmi más nem adhatja meg, mint a székesfehérvári gazdasági congressus memorandumának azon követelménye, illetőleg annak megvalósítása, hogy lehetőleg a törvényhatósági szerkezethez idomítva, gazdasági egyesületek létesíttessenek (Helyeslés) az ország minden vidékén egy systematieus hálózatban; és ezen gazdasági egyesületek, a földmívelésügyi ministeriumnial rendszeres és organicus kapcsolatba hozassanak, bizonyos hatósági hatáskörrel felruháztassanak s a hol ilyen szükséges, rendszeres subventióban részesüljenek, szóval valóságos orgánumai legyenek a földmívelési administratiónak. (Helyeslés balfelöl.) Ily szervezet létezése nélkül, rendszeres térni elési politika — hogy ugy fejezzem ki magam — rendszeres tevékenység a termelés direct emelésére, nem is képzelhető. Mutatja ezt a külföld, különösen Poroszország mintaszerű földmívelési administratiójának példája. Ezen gazdasági egyesületek, többek köztt hivatott közvetítői volnának valaminek, a mi nálunk eddig teljesen hiányzik: a mezőgazdasági statistikának. Poroszfebruár 21. 1880. 43 országban ez a gazdasági egyesületek hálózatának egyik főfeladata. Nálunk is ez az ipar- és kereskedelmi kamaráknak feladata az iparra nézve. A mezőgazdaság terén e feladatot nem teljesíti senki s ennek folytau csak általános impressiók után indulhatunk, de tulajdonképen terjesen a sötétben botorkázunk, midőn mezőgazdasági állapotainkról részletesen szólani kívánunk. De sokkal nagyobb a kormány és a törvényhozás hivatása a körül, hogy a termelés productumainak kelendősége biztosíttassák, a mi a kereskedelmi és- közlekedési politikának együttes feladata. (Halljuk /) A kereskedelmi és közlekedési politikára nézve az alapelv, mely követendő az, hogy az öntudatosan és tervszerüleg egy czél felé vezettessék és egy vezérszempont befolyása alatt, egy eszme szerint kezeltessék. Ezen czél pedig nem lehet egyéb, mint terményeink piaczainak megtartása, illetőleg kitágítása. De ennek vannak bizonyos feltételei. Annak, hogy közlekedési politikáról egyáltalában szó lehessen, első feltétele az, hogy az államnak, illetőleg a kormánynak döntő befolyása legyen a létező forgalmi vállalatok tarifa politikájára. E nélkül hiába beszélünk közlekedési politikáról, hogyha gondolom 46, vagy 47 vasúti társasággal szemben, a mennyi van a monarchiában s melyeknek mindegyike a concessió értelmében tarifa-politikáját korlátlanul kezeli, legfeljebb jó akaratától függ, mennyiben teljesíti a minister óhajtását, mennyiben nem. Arra, hogy egyáltalában közlekedési politikáról szó lehessen,múlhatatlanul előféltételezünktehát kettőt: Először, a magyar kormánynak döntő befolyását az összes vasúti hálózatra; s nem habozom kijelenteni azt, hogy én a legmegfelelőbb megoldásnak azt tartanám, ha az egész vasúti hálózat államivá tétetnék. (Helyeslés balfelöl.) Van azonban egy nagy vasút, a melynél a priori, ezt chimericus óhajnak kell mondanom és ez az osztrák államvasút! társulat, a mely oly hatalmas, a mely oly nagy tőke felett rendelkezik és oly annyira virágzó állapotban van, hogy annak kisajátításáról, megszerzéséről még csak álmodni sem lehet. Ezzel a társulattal szemben, t. ház, számba véve, annak hatalmát és vonalainak irányát, ránk nézve döntő fontosságát, én egy észszerű és méltányos kiegyezésnek és egyetértésnek vagyok barátja. (Helyeslés balfelöl.) Ennek az egyetértésnek alapja pedig, Budapest érdekeinek megóvása és a mi kivitelünknek a román kivitellel szemben, minden hátránytól való megmentése volna, (Helyeslés balfelöl.) Meg vagyok róla győződve, hogy tekintve az,on nagy fontosságú kérdéseket, a melyek megoldásra várnak és a melyek mellett azon hatalmas vasúti társulat nagy mértékben van érde6*