Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-206

206. országos ülés február 21. 1880. 39 melyek nélkülözhetlenek arra, hogy hivatását teljesíthesse ; mert a mostam szervezettel a legnagyobb lángész is meg van bénítva, minden nagyobb szabású actióra képtelenné téve. A legnagyobb lángész képtelen vele megvalósítani nagy állami és nemzeti érdekeinket, képtelen a kormányt oly tényezővé tenni, mely a nemzeti fejlődés élén áll, mely legnemesebb törekvéseinket, a nemzet politikai ideálját képviseli s mely nagy elvek, megállapított terv szerint, átalakítólag hatnak az életviszonyokra. Minthogy a kormánynak nem volt politikai ideálja s a szükséges hatalmi eszközöket nem szerezte meg magának, képtelenné vált nagy hivatása teljesítésére. S ezzel minden meg van mondva. Minthogy nagy hivatását nem teljesítette, elvesztette a tekintélyt és bizalmat az országban. Lejárta magát épp az által, a mivel magát fenn akarta tartani: a fennálló kímélésével s a nagy összeütközések elkerülése által, melyet minden nagyobb actiő elo szokott idézni. Lejárta magát úgy, a mint még kormány ebben az országban lejárva nem volt. (Elénk helyeslés a bal és szélső balról. Zaj jobbfelöl.) Lejária magát és pártját, mely párt kétségkívül sokkal jobb sorsot érdemelt volna, (Zaj jobb/elől) épp agy le fogja magát járni minden kormány és kormánypárt, ha a közigazgatás reformját egész nagyságában meg nem oldja. Sokan megvetéssel szólnak az ideálról a politikában, pedig kétségtelen, hogy politikai ideál nélkül lehetetlen reális politikát csinálni A történelem legalább azt bizonyítja, hogy minden igazán nagy, a mit lapjaira följegyzett, egy ideál megvalósítása volt, vallásban és művészetben épp ugy, mint a politikában. Megengedem ugyan, hogy valaki ministerré lehet politikai eszmék és politikai ideál nélkül is, de nem lehet azzá, a mi egyedül méltó tárgya egy jelentékeny férfiú ambitiójának, nem lehet történelmi egyéniséggé, abban az értelemben, hogy egy új üdvös történelmi irányt képvisel s egyéniségének bélyegét üsse nemzete életének egy egész korszakára. T. ház! Azt hiszem, hogy sikerült kimutatnom, mily nagy actualitással bir a közigazgatás reformja nemcsak a nemzetre, de minden politikai pártra nézve is, mily kárt okozott minden irányban e kérdés mellőzése s hogy most már nem zárkózhatunk el e nagy kérdés előtt, A magyar nemzet legmagasabb aspiratióinak, végre is képviselve kell lenni positiv alakban a parlamentben, ha azt nem akarjuk, hogy a nemzet szive teljesen meghidegüljön irántunk. S ez három utón történhetik. Vagy az ellenzékben fog az új állami és nemzeti irány megtestesülni, akkor öröm és dicsőség lesz ellenzéknek lenni s kétségtelen, hogy övé lesz a győzelem : vagy a kormány és a kormánypárt fogja magát vele identificálni: s akkor öröm és dicsőség lesz a kormánypárthoz tartozni. Vagy ha ez nem lehetséges, akkor törjük szét a formákat, melyekben politikai életünk megmerevedett, mely legjobb erőinket megbénítja s keressünk új alakulásokat. Álljanak az egyik részre azok, a kik a magyar államot és nemzetet erősnek és hatalmasnak akarják látni ebben az országban s nem riadnak vissza semmi eszköztől, hogy e czélt megvalósíthassák; a másik részre álljanak azok, a kik ennek az iránynak bármi oknál fogva ellenei. A küzdelem, mely ez alakulásból fejlődni fog, üdvös és termékeny lesz s ettől remélhető egyedül, a nemzet életének regeneratiója. Ezen az alapon, a melyen most állunk, megmaradnunk lehetetlen. Ezen az alapon csak kettő lehetséges: a politikai szédelgés, vagy a politikai impotentia, de reális, erős politikai élet lehet'en. Az" állami és nemzeti irány, következetesen megvalósítva az államélet minden ágában, ez a nagy, komoly munka emelheti csak magasabb színvonalra közéletünket. Azé a párté s azé az államférfiué a jövő s a történelmi szerep, a ki ezzel az iránynyal identificálja magát; azé lesz az erő, a hatalom és a dicsőség! A mi pedig az előttünk fekvő állami költségvetést illeti, azt abban az értelemben, hogy a benne előtiintetett bevételeket és kiadásokat kész vagyok az állam szükségleteire megszavazni, azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés balfdől.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk. Halljuk!) Azon beható és szakszerű bírálat után, melyet a budget, mint olyan és a kérdésnek tisztán pénzügyi oldala a tegnapi napon Lukács Béla t. barátom szájából nyert, feladatom ma nem lehet más, mint arra a képre vetni tekintetemet, illetőleg azt a t. ház előtt lefesteni igyekezni, mely a budget számadatai mögött, az ország általános állapotára nézve élénkbe áll. (HalljvJi!) Hogy ez a kép, t. ház, valami nagyon megörvendeztető volna, azt állítani, bármennyire óhajtanok is, nem lehet. A pénzügyekben chronicus deficit, a társadalomban erőhanyatlás, az államban a kellő szervezetnek hiánya, a kormányzatban a rendszertelenség: ime azon főbb vonások, a melyek a mai Magyarország szemlélője elé akaratlanul is tárulnak. (Elénk helyeslés a balés szélső balon.) Az a kép, mely mindezen vonásokból alakul, idézi azután elő azon általánosan elterjedt pessimismust, azon csüggetegséget, mely a közélet minden tényezője iránti általános bizalmatlanságban és ebből folyólag a közélet mozzanatai iránti közönyben, hogy ne mondjam elfásultságban ma nyilvánul. (Ugy van! Ugy van! bal- és a szélső balon.) Az ország ezen hangulatával szemben van nekünk, az egész képviselőháznak, mint meg-