Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-206

206. országos fiiéi február 21. 1880. B7 már valahára az állampolgárok érdekeiről is. Eddig csak az állami lét terheit éreztettük a magyar állam polgáraival és pedig mily kíméletlen, önkényes és zaklató módon; de nem éreztettük még velők a rendezett állami lét jótéteményeit. Nem tudtuk meghonosítani a rendet, nem gondoltunk az állampolgárok szükségleteivel, engedtük elharapódzni a legnagyobb visszaéléseket, a személyes szabadságot kiszolgáltattuk a hatósági önkénynek, nem vagyunk képesek törvényeinket végrehajtani, hatóságaink körében elterjedt a kötelességmulasztás, a fegyelmetlenség, demoralisatió és anarchia, annyira, hogy hatóságaink s maga az állam, ki van vetkőztetve magas erkölcsi jellegéből s ez által tekintélye és méltósága aggasztó módon megingatva. Ezt az állapotot nem lehet tovább tűrnünk, ha a magyar államot s magunkat nem akarjuk a legsúlyosabban compromittálni. Nekünk valahára egész komolysággal kell foglalkoznunk az állampolgárok szükségleteinek kielégítésével s a jogrend meghonosításával a közigazgatás terén. Nem hagyhatjuk meg mai állapotában a rendészetet, a közbiztonságot; közutainknak s a közmunkáknak kezelését; biztosítékokkal kell szereznünk az árvaügy s nevezetesen az árvapénzek megbízhatóbb s lelkiismeretesebb kezelésére; bele kell nyúlnunk a községi életbe s gondoskodnunk a községi vagyon megfelelőbb kezeléséről s a községi terhek leszállásáról; törekednünk kell anyagi közigazgatási jogunk kifejtésére e hézagainak pótlására; gondoskodnunk kell a törvények általános, szigorú s részrehajlatlan végrehaj tásáról s a személyes szabadság s részrehaj latlan közjogi bíráskodás biztositékainak életbeléptenítéséről; s szóval nekünk ugy kell szervezni közigazgatásunkat, hogy az állam, az a nagy jótékony erkölcsi hatalom lehessen, melyre az állampolgár bizalommal s tisztelettel tekint; nekünk feladatunk visszaszerezni az állam tekintélyét és méltóságát az által, hogy a komolyság és szigorú erkölcsiség szellemét juttatjuk uralomra közigazgatásunkban ; nekünk népszerűvé kell tennünk a magyar államot saját polgárai előtt, hogy ragaszkodásukban megnyerje fennállásának s létjogának legbiztosabb alapját. E uagy feladatnak megoldására azonban, a jelenleg fennálló közigazgatási organismus teljesen alkalmatlan s a ki bajainkon komolyan akar segíteni s a magyar államot képessé akarja tenni a tervszerű működésre, annak követelnie kell a közigazgatás államivá tételét, követelnie kell oly organismust, mely egységes, tervszerű működésre alkalmas. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csupán a törvényhatóságokat tartsuk szem előtt, mert hisz a kormánynak magának, a községnek sé iskolának épp ugy vau szüksége az új iránynak megfelelő reformra. A közigazgatás államivá tétele nem is azt jelenti, hogy az önkormányzat történelmileg fejlődött formáit megsemmisítsük, hanem azt, hogy oly teendőket bízzunk rajok, melyeket természetöknél fogva szélszertíen végezhetnek, hogy kapcsolatba hozza őket az állami szervezettel, de oly módon, hogy ne lehessenek akadályai annak, hogy az állam nagy nemzeti és culturális missióját teljesíthesse. Csak a kinek nincsenek nagy czéljai, nem követeli ezt az organismust; a kinek azonban nagy czéljai vannak, az ezt az organismust nem nélkülözheti. A mint valaki a magyar nemzet mai helyzetét, mai szükségleteit, nagy érdekeit és feladatait egész nagyságukban tisztán felismerte, lehetetlen, hogy a mostani állapot egész kisszerűségében ne tűnjék fel szeme előtt s ne kívánná megszüntetni ezt a tervtelenséget s rendszertelenséget, mely megbénítja a nemzet erejét a fő oka annak a lealázó állapotnak, melyben jelenleg sinlődünk. Á közigazgatás reformja tehát a nagy próba reánk nézve: vájjon képesek vagyunk-e a nemzet erőit czéljainak megfelelőleg szervezni; nekünk be kell bizonyítanunk, vájjon képesek vagyunk-e rendezett állapotokat létrehozni ebben az országban, képesek vagyunk-e itt egy államot alkotni a szó magasabb és nemesebb értelmében? E nagy munkát meg kell kezdenünk s e feladat megoldásától függ létünk és fennmaradásunk. Ez ránk nézve most a legnagyobb feladat. Elismerem, hogy e mellett szükséges jó külpolitikát, jó gazdasági, pénzügyi sat. politikát csinálunk, hogy az ország anyagilag is felvirágozzék. De nekünk fő feladatunk mindenekelőtt megalkotni azt az erős, egészséges nemzeti és állami egyéniséget, mely nélkül minden egyéb törekvésünknek czélja és értelme sincsen. Akárhonnan fenyeget bennünket veszély, akár kívülről, akár a monarchia másik feléből, minden veszély fenyegetőbbé válik saját gyengeségünk s ziláltságunk által; minden veszély csekélyebb, ha mint ellenállásra képes szilárd, jól szervezett test állunk vele szemben. Ez legnagyobb feladatunk. Ennél nagyobbat a mi viszonyaink között politikailag nem gondolhatunk; ennél nagyobbat politikailag meg nem valósíthatunk. {Helyeslés balfelb'l.) S különös, hogy épp e nagy feladat nem talált helyet egy politikai párt programmjában sem. (Halljuk! Halljuk!) S itt, t. ház, előadásom legkényesebb pontjához értem, mert a jelenleg fennálló pártokról kell beszélnem. (Halljuk f) De reménylem, hogy nem fogják nekem rósz néven venni a nyilt, férfias szót, mely nem tartozik a közönséges támadások közé, melyeket pártszenvedély, vagy párttaktika diktál. De el kell mondanom először azért, mert igaz s ezt az igazságot oly tárgyi-