Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-220

220. országos üiés márezins 8. 1880, 393 sebe bocsátkozni, hogy mily értelme van annak hogy zsidógymnasiuoi létesíttessék. Megelégszem itt annak jelzésével, hogy azon zsidógymnasium a dolog természeténél fogva, a Pesten lakó zsidók gyermekeinek szolgálhat. Igen, de az országos izraelita alap nem azért alkottatott, hogy a pesti zsidó gyermekek neveléséről gondoskodjék, hanem, mint előbb mondám, annak első feladata az, hogy a közösintéíetek valóságos országos czélúak legyenek. (Helyeslés.) De van a dolognak egy második elvi oldala is, ez már vonatkozik a többi intézkedésekre és a többi általam mondandókra is. Sokat hallunk panaszkodni a zsidóknak a keresztyének iránt való magokviselete ellen. Nem akarom ismételni, nem is akarok hivatkozni azon keserű kitörésekre, a melyeket itt Istóczy Győző t. képviselő úrtól nem egyszer hallottunk. Nem lehet tagadni, hogy ezeknek van bizonyos históriai alapjuk. (Halljuk!) De mindazon panaszok, a melyek a zsidóság ellen felhozatnak, a mennyiben alaposak és jogosak is, visszavihetők azok separastikus külön állására, a melyet a mi társadalmunkban még mindig elfoglalnak s a mit részint maguk okoztak, részint mi. Részint ők maguk okozták elkülönített szertartásukkal a mely életmódjukra is kiterjed és őket elszigetelte a társadalom többi részétől, részint a keresztyén társadalom okozta az által, hogy kebeléből kizárta, kitaszította őket. Emlékezzünk vissza azon időkre, a midőn a zsid'-knak, az utczán ruhájokon bizonyos folttal kellett megjelölniök, hogy megismerjék, hogy ők a társadalomnak nem rendes tagjai, azon kívül állók: zsidók. Századokon át ezen elzárkozóäottság folytán, egy oly particuíarismus fejlődött ki náluk, hogy — tisztelet a kivételeknek — de a zsidók nagy zöme még ma sem olvadt be egészen a mi társadalmunkba; még ma is oly tetem mintegy a nemzet testén, a melyet az egésznek vérkeringése nem hat át egészen és a melynek nincs az egészszel közös szivdobogása. Ez, mondom: századok fejleménye s ezt egyszerre nem lehet eltörölni. Sok nemzedéken keresztül folytatott életmód és foglalkozás alakítja egyes emberek és nemzetek jellemét is. így például, míg a zsidók Palestinában laktak, minden voltak inkább, csak kereskedők nem; egészen paraszt földmívelő nép voltak; Salamon egyszer adta kezükbe az evezőt, hogy kereskedők legyenek, de nem sikerült s midőn azután a világban elszóródtak, midőn századokon keresztül nem lehetet földbirtokot szerezniök, kényszerítve voltak bolyongni és bolyongva kereskedni s iiue ma úgyszólván vérükben, jellemükben van, hogy kereskedők s üzletemberek. Másfelől vegyük azt figyelembe, hogy a Magyarországban lakó 500,000 zsidó nemcsak ötszáz ezer. Élelmessége, ügyessége, nagy törekKÉPYH. NAPLÓ 1878—81. X. KÖTET. vése és talentumánál fogva többet ponderál, mint 500,000 individuum, ugy hogy ez az 500,000 zsidó, a mi nemzeti társadalmunkra lehet nagy nyereség, ha szellemileg meghódítjuk s ugy megnyerjük; de, lehet nagy vezedelem is particularismusában. En a veszély fennállását nem tagadom, sőt épp ugy elismerem, mint akár Istóczy Győző képviselő ur. Ennek megszüntetésére, őszintén kimondom, (Halljuk!) csak két módot tudok gondolni, hogy melyik a kivihető, melyik a helyes és melyik emberséges, az azután más kérdés, t. i. vagy kipusztítani közülünk a társadalomnak ez idegenszerű részét s mint mondva volt, kivinni Palästinába s helyreállítani a zsidóállamot, vagy pedig erkölcseiben, szellemében, érzületében beolvasztani és legyőzni. (Helyeslés!) Az első mód a mellett, hogy embertelen, azt hiszem, hogy lehetetlen. Ugy hogy valósággal nem maradt számunkra más feladat, minthogy szellemileg, erkölcsileg s érzületében közénk beolvaszszuk, velük egyesüljünk, de nem ugy, hogy mi foglaljuk ezen separastikus álláspontot, hanem ugy, hogy őket olvaszszuk közénk. Ha e particularismust értjük a judaismus alatt: akkor ez értelemben én igenis ellensége vagyok nem a zsidóknak, hanem a judaismusnak és kiirtani akarom, de nem a zsidókat — és itt a különbség közttem és némelyek köztt — hanem ezt a particularismust, ezt a judaismust. És mikor ez nekünk egy nagy nemzeti és állami érdekünk, ma, midőn még más államokban is minden kormány azon igyekszik, hogy a múltból fennmaradt felekezeti intézetek, vagy megszűnjenek, vagy felekezeti jellegökből kivetkőztessenek, akkor nálunk 1879-ben, a liberális párt kultusministerének jutott a kezdeményezés dicsősége egy zsidógymnasiumot állítani fel, hogy ott az izraelita ifjak az ország többi polgáraitél elkülönzötíen neveltessenek és a mi tudtommal sehol a világon nincsen, (Igaz! Igaz! balfelöl.) legyen egy zsidógymnázium. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Tessék meglátogatni! Molnár Aladár: Én meglátogattam ezen intézetet. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Keresztyének is járhatnak oda! Molnár Aladár: Hát akkor kérem az közttünk a különbség, hogy míg én az izraelita ifjúságot a többi keresztény ifjakkal akarom együtt neveltetni, addig a t. kultusminister ur a többi keresztény gyermekeket is zsidó gymnasiumban akarja nevelni. — (Elénk helyeslés a baloldalon.) Csak elismeréssel konstatálhatom azt, t. ház, hogy a zsidóknak éppen műveltebb, felvilágosodottabb része, erős resensussal fogadta azon 50