Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

372 2l9- országos ülés márczins 8. 1880. s egyéb kisebb kölcsönök, melyeket nem convertáltak. És mi történt a conversio után ? Az, hogy adtak ki papirjáradékot, adtak ki 5%-08 ezüstjáradékot és ezeken kivül adtak még ki 4° /o-OS aranyjáradékot. Tehát az, hogy szigorúan megtartották volna az egységet, egyáltalában nem áll. De az már az államhitel természetében is fekszik, hogy az államok különféle papírokat hozzauak a piaczra, mert ezen papíroknak meg van a maguk előnye. A solidabb közönség bizonyos előszeretettel viseltetik a járadék-papirok iránt, mig egy bizonyos másik része a közönségnek jobban szereti a törlesztési papirt, mely nyerességesebb, mások ismét a sorsolási papírokat, melyek még nagyobb nyerességgel kecsegtetnek, szóval a pénzpiacz ízlése változik és ezt magának az államnak, mikor az állam hitel tekintete igényli, mindig tekintetbe kell venni. De nemcsak ez teszi, t. ház, hanem van még egy tekintet, melyet fel akarok hozni, és ez az, hogy valamint egyrészt elleneznünk kell azt, hogy túlságosan szaporittassék az államadósság ezímlete egész odáig, hogy ez talán bonyolulttá tegye a szervezést és maga az állam se tudjon talán eligazodni, másrészt, hogy bizonyos változatosságot honosítsunk meg e téren, azt hibáztatni nem lehet. Figyelmeztetem a t. házat azon intézetre, a mely minden ilyen intézet között Magyarországon a legsolidabb, a magyar földhitel intézet, ennek is nem csupán egy papirja van, éppen azért, mert a közönség hajlandósága nem lévén egyféle, az intézet igyekszik a közönség minden rétegében elterjeszteni papírjait. Ha tehát e szempontból emeltetnék kifogás a javaslat ellen, csupán azért, mert eltér az eddigi eljárástól, ezen kifogás nem állhat meg. {Helyeslés jobb felől.) A másik kérdés az, hogy ha elfogadjuk azon elvet, hogy egy állam joggal alkalmazhat különféle czímleteket, vájjon helyes-e, hogy mi az aranyjáradékról áttérünk a papirjáradékra. És itt bocsánatot kérek, hogy ha egy kissé szárazabb részletekre kell kitérnem. (Halljuk! Halljuk!) A fő ok, a mi a bizottságot vezette az volt, hogy azon meggyőződésből indulva ki, hogy semmiféle garantia arra nézve nincs, hogy az arany ára idővel még drágább ne legyen és hogy oly körülmények között, mint a maiak, hol bármily biztosítottnak tekintsük egyelőre a békét, akár melyik hatalomnak csak harezias szándéka is, ha nem valósul is tényekben, mindenesetre befolyást gyakorol a tőzsdére és a papir árára, ilyen körülmények között pusztán arany értékű papírok mellett, ki vagyunk téve annak, hogy saját hibánk nélkül, egyszerre tetemesen fognak növekedői az ázsió emelkedése folytán kamatterheink, melyet ennek következtében fizetnünk kell. A kérdés, mely elől már most nem térhetek ki, az, vájjon miféle valószínűség van arra nézve, hogy az arany egyáltalában drágulni nem fog-e ? És e tekintetben nem mellőzhetem megemlíteni azon okokat, melyek az újabb időben befolytak arra, hogy az arany ára szerfelett felemelkedett. Első legfőbb ok azon megváltozott viszonyokban van, hogy t. i. mig eddig az ezüstnek összes évi termelése a nemes fémek között átlag 25%-ot képezett századokon keresztül, addig az utolsó években roppantul emelkedett az ezüsttermelés, roppantul növekedett az arany árának rovására, úgy, hogy az ezüst termelés nem 25%, hanem 40%, sőt közelebb 50% volt. Ez volt az első és fő ok, a mi az ezüst értékét csökkentette és ezzel szemben az aranyérték emelkedését maga után vonta, ez volt mindenesetre a legfőbb ok; a másik az volt, hogy több ország az arany valutára tért át, nevezetesen Németország, Scandinavia, és más államok, a melyek az ezíistöt demonitisálták és helyébe az aranyat tették. Es további ok az volt, hogy az indiai kereskedelem, a mely igen nagy mennyiségit ezüstöt nyelt el évenként, újabb időben attól elfordult és az aranyot fogadta el. Felhoztam ezeket azért, mert szükségesek egy ellenvetés megczáfolására, a melyezen alapon támasztatik, mely abban áll, hogy jelenleg csakugyan meg van a hajlandóság és a legtöbb országban nagy agitatió folyik a kettős valuta elfogadására és az ezüstnek régi jogaiba való visszahelyezésére. Kétségtelen, hogy az ezüst ez által a mai állapotnál valamivel kedvezőbb helyzetbe jön, de azt kérdem, mit változtat ez az aranynak és ezüstnek termelési arányában ? Semmit! És ennek következtében azt remélni, hogy az ezüst egyhamar el fogja érni azon nagy árt, a melyet korábban birt, nem lehet. Hozzá járul még azon körülmény is, hogy valahányszor aranybányát fedeztek fel, azt tapasztalták, hogy az ér hamar kipusztult, mig az ezüst bányákban nemcsak nagyobb mennyiségben találták az ereket, de azok hosszabb ideig is nyújtottak táplálékot a bányászatnak. Ha mindezt tekintetbe vesszük és ha tekintetbe vesszük még azt is, hogy azon országokban is, a melyek vissza akarnak térni a kettős valutára, mint pl. Németországban, nem azt mondják, hogy Németország térjen át, hanem azt, hogy előbb Anglia térjen át a kettős valutára; sőt azt is mondják, hogy ha Németország térne át a kettős valutára, ezzel megkárosítaná magát. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Tehát mindenik állam azt akarja, hogy más tegye meg a kezdeményezést és igy el lehetünk arra készülve, hogy ezen állapot még sokáig meg