Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

370 219. országos ülés márczius S. 1S80, a kiadásba vettünk fel s ez által kedvezőtlenebb színben tüntettük fel államháztartásunk mérlegét. Ez tehát magában elég ok. De járulnak ehhez más fontos okok is, többek köztt az, hogy törlesztéses kölcsöneink a lehető legkedvezőtlenebbek, azért, mert nagyon rövid idő alatt törlesztendők. Eltekintve a földtehermentesítéstől, mely aránylag leghosszabb törlesztésű, a többiek: a 120, a 30, az 54 milliós kölcsön, mind 30—31 év alatt törlesztendő, tehát a lehető legkedvezőtlenebb körülménynek, törlesztéses kölesönökre nézve. Ha tekintetbe vesszük, hogy az évi járandóság fis összege, nevezetesen a 120 milliósnál 5V» millió, a 30 milliósnál 2 millió 200,000, — az 54 milliósnál mintegy 4 millió, a változás csupán abban áll, hogy évenkint kisebb lesz a kamat s nagyobb lesz az az összeg, a mi törlesztésképeu fizettetik. Évenkint tehát mindig nagyobb összegeket törlesztünk s budgetüuk mindig kedvezőtlenebb alakot mutat fel. Ez, azt hiszem, ugy a józan észszel, mint az egj^szerű igazsággal ellenkezik. De van még egy körülmény, a mit, ha már e tárgynál időztem, nem lehet egészen figyelmen kívül hagyni. Lehetnek, a kik ezen javaslatokat azon szempontból fogják talán megtámadni, hogy ez által kedvezőbb színben tűnvén fel budgetünk — a mennyiben körülbelől 7 millió az, a mi ez által a budgetben, mint deficzit elenyészni fog, — talán könnyen hajlandók leszünk újabb adósságokat csinálni. De én azt tartom, hogy ha a kormány és a törvényhozás iránt esetleg ily bizalmatlanság uralkodik, akkor egyéb correctivumokhoz kell folyamodni és nem ahhoz, liogy saját helyzetünket kedvezőtlenebb színben tüntessük fel a külföld előtt, mint azon nemzetét, mely kölcsönökért a pénzpiaczokon velünk együtt szokott megfordulni. A mi a kölcsönök kötésére és ennek megnehezítésére befolyást gyakorol és azon felfogás, hogy a mit kölcsön veszünk, az külföldi pénz és a mit ezután kamat fejében fizetünk, az a külföld zsebébe folyik. Ez nálunk is az uralkodó felfogás és ha tekintetbe vesszük azt, hogy kölcsöneink aláírásánál minő szerepet játszik a magyar és minőt a külföldi tőke, akkor csakugyan plausibilisnek látszik azon felfogás, hogy azon kölcsönök kamatai a külföldre vándorolnak. Ámde azon hitelműveletek, a melyek a legutóbbi alkalmakkor különösen Francziaországban foganatosíttattak, elméletileg tágították e téren az ismereteket és ma már azon tapasztalatokra vezettek, hogy alig van nép, a mely féligmeddig fizetésképes és rendezett financiák között él — és legyen szabad hazánkat is ezek közé számítani — vissza ne váltaná idővel azon adóssági czímleteket, a melyeket eleinte a külföldtől kapott. Azon nagy tőke-forradalomnak, a mely 1873-ban Francziaországban a sok milliárd visszavisszafizetése alkalmával kiütött, eredményei, a melyek számokban is közzé tétettek, bizonyítják ezt. Észleltük azt is, hogy Olaszország pl., a mely 1866-ban kötött kölcsöneinek úgyszólván igen nagy részét, mintegy 80%-át Parisban helyezte el, az olasz rentéknek legnagyobb részét ma már visszaváltotta, a mennyiben annak ma már alig 5-öd része van külföldön, pedig Olaszországban szintén megvan azon kedvezőtleu viszony, a mi nálunk kisebb mértékben forog fenn, hogy a hazai hitelezők sokkal kevesebb kamatot kapnak couponjaikért, mint a külföldiek, mert a szelvények után adót tartoznak fizetni, holott a külföldi ettől ment. A mit a külföldön tapasztalunk, a mi az elméletben mindinkább előtérbe kezd nyomulni és a mi igazság gyanánt kezd szerepelni, az Magyarországon is bebizonyult, mert a magyar járadéknak ma már legnagyobb része Magyarországba jutott vissza. A pénzügyministerium szívességéből rendelkezésemre bocsátott adatok kimutatják azt, hogy milyen arányban származott vissza az aranyjáradék Magyarországba és hogy minő arányban részesül hazánk és a külföld az aranyjáradék után fizetendő kamatokban. (Halljuk! jobbfelöl.) Ezt azért tartom, t. ház, szükségesnek felemlíteni, mert az eredmények sokkal kedvezőbbek, mint azok, a melyeket eddig a házban felhoztak. 1878-ban a kifizetett kamat aranyban tett összesen 6.495,000 frtot. Ebből a magyar általános földhitelintézet 393,000 és a központi adóhivatal 233,000 frtot fizetett ki, a mi összesen 626,000 frtot tett ki, vagyis a 6 millió frt után kifizetett kamatoknak csak egy tized része, azaz nem egészen 10%-a lett 1878-ban Magyarországon kifizetve. Ez ellen, t. ház, talán azzal a kifogással lehetne élni, hogy azok között, a kiket Magyarországon fizetnek ki, lehetnek külföldiek is, kik ide küldik szelvényeiket. Ámde hasonló joggal lehetne azt is mondani, hogy a belföldön elhelyezett aranyjáradék-kötvények tulajdonosai szelvényeiket a külföldre küldik ki beváltás végett és ez sokkal valószínűbb is, mert nálunk is azon kedvezőtlen körülmény forog fenn, miszerint külföldön többet fizetnek a szelvényekért, mint itthon. Ez volt az 1878-iki eredmény. Az 1879-ki eredményből csak az első félév fekszik előttünk, mert a többire hivatalos adatok még nem érkeztek be. De ismervén a pénzpiacz szokásait, bátran mondhatjuk azt, hogy a mi e részben az év első felében fizettetik, körülbelől az egész évben fizetett összeg felét képezi és igy az egész 1879. évre bátran vehetni még egyszer annyit, mint a mennyi az első félévben kifizettetett. Itt tehát az első félévben aranyban ki lett