Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-218

346 218. országos Blés m&rezias 6. 1880. Én tehát, t. ház, csak egyetlenegy feltétel alatt tudnám magam arra a lépésre elhatározni {Halljuk! Halljuk!) és ez az, ha igaznak bizonyulna az, a mit, ha jól emlékszem, ha pedig nem, akkor bocsánatot kérek, Guíner képviselő ur hozott fel és a mi éppen Pestmegyéből felhozva, nagy súlylyal bir, hogy t. i. megszűnnek, fogynak, apadnak, vagy talán már meg is szűntek azon elemek, azon gentry, a melyekkel az időhöz kötött választási rendszer mellett administrálni lehessen. Éppen azért, mert oly fontos e kérdés, nem tartom lehetségesnek, hogy e kérdés felett akár theoreticus ismeretek, akár az ország egyik-másik részének ismerete folytán határozzunk. (Halljuk! Halljuk!) Éppen ezért, az én meggyőződésem szerint — és erről még szólok pár szót gróf Apponyinak — nem taktika az, ha azt mondom, (Halljuk! Halljuk!), nem ugyan, hogy az ország különböző részeinek tisztviselőit, — mert ezt sohasem mondotta m, hanem az ország különböző vidékein az administratió hiányaival, a segítési módokkal, a viszonyokkal ismerős férfiakat fogok meghallgatni, mert csak az összes országra nézve teljesített ezen meghallgatás után, lehet és szabad csak bárkinek is magát elhatározni. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja Apponyi Albert képviselő ur, hogy ez ismét csak taktika és szépen kifesti, hogy mit fogokén majd tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy össze fogom hivni az enquét-et, talán csak ősszel, vagy akkor már kész is lesz a munkával, a mely valószínűleg nagy munka lesz s a melyet ki kell osztani a ház tagjai között ; hogy ez alatt a budget elkésik, hogy a jövő országgyűlés talán szét is oszlik s ezzel meg van nyerve a ministeriumnak másfél év. Bocsánatot kérek t. képviselő ur, én először is határozottan ígérem, hogy én, ha ugyan a képviselőház tárgyalásai possibilis időt engednek, a nyár folytán ezen enquét-et összehívom, nemcsak tisztviselőkből, nemcsak megyei hivatalnokokból, hanem azokból, a kiket az országnak központján, vagy egyes vidékein, mintegy maga a közvélemény erre kijelöl. Hogy fogom-e ezt akkor tehetni, ez függ ismétlem, attól, (Halljuk! Halljuk!) hogy lesz-e rá possibilis idő, mert ezt nem tartom oly feladatnak, meglehet más szerencsésebb, a melylyel foglalkozni lehessen úgy, hogy az ember itt is, ott is lopjon magának egy fél, vagy egy egész órát, hogy vele foglalkozhassak. A törvényhozásnak ezen ülésszak alatt, a budgeten kivül még több, már benyújtott, vagy még benyújtandó reform-javaslatot el kellene intéznie. De ha úgy haladunk, mint a hogy megindultunk s mint azt a t. képviselő ur ma is jelezte, hogy minden egyes budgetnél ismét nagymérvű általános viták lesznek; ha a budgetvitával elérjük a pünkösdöt, a többivel meg a júniust és júliust, akkor, hogy miképen lehessen ily komoly kérdéssel foglalkozni, én a magam részéről be nem láthatom. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert a kormánynak nem lehet és nem is szabad e tekintetben a ház elé theoreticus eszmékkel, hanem csak concret javaslatokkal lépni, (Helyeslés jobbfelöl) a melyek az egész administratiót átölelik és a melyeket csak úgy felfújni, senkinek sem adatott. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De ha már tacticáról vádol a t. képviselő ur és lefesti előttem, hogy mily ügyes tacticával fogom én azt kihúzni, hát bocsásson meg a t. képviselő ur, ha kedvem volna a kormány helyzeteinek állandósítása végett taeticáhpz folyamodni, én nem ezen tacticához nyúlnék. Én akkor az utolsó ülésszakban megszavaztatnám — a mennyiben ugyan tőlem telnék —• a tisztviselők kineveztetését, de éppen a legvégén, ugy hogy a kinevezések következnének a választások alatt és után. (Élénk tetszés és derültség a középen?) Én nem azt tenném tehát — ha tacticával akarnék élni —• hogy a választásoknál még szabadon lehessen hordozni a választás, vagy kinevezés zászlaját, hanem megszavaztatnám a törvéuyt és azzal kézben azután, csakugyan, igazán szeretném látni, hogyan fognak kiütni a választások. (Élénk tetszés és derültség a középen.) T. ház! Mégcsak egy pár szót. Midőn elmondtam, hogy azon közigazgatási reform szempontjából mit kiváuok tenni; és midőn a választás, vagy kinevezés kérdése köztt elhatározásomat felfüggesztem, még csak egyet jegyzek meg és ez az, hogy jól tudom, hogy ha — mint remélem, hogy nem fog történni, — de ha azok a szerzett tapasztalatok oda kényszerítenének, hogy én is kénytelen leszek a választás eszméjéről lemondani, jól tudom, hogy akkor ismét ott less az elvtagadásnak súlyos vádja. De előre is biztosítom azon t. képviselőtársaimat ott a táloldalon, a kik ma a kinevezés, vagy legalább az állandósítás mellett vannak, hogyha akkor, midőn netalán én lennék az állandósítás mellett, ők vissza győznék meg magukat a választásra, (Elénk derültség a középen) én őket nem fogom vádolni elvtagadással, sőt beismerem, hogy csak a tapasztalat bírta őket reá. (Derültség a középen.) T. ház! Gulner képviselő úr bizalmatlanságát többi köztt avval is indokolta, hogy reá mutatott a szerinte létező országos csüggedésre, kimondta, hogy annak vagy éppen nem, vagy csak részben oka a rósz évek okozta anyagi sanyarúság; hanem hogy ennek oka az, mert a kormány eljárása miatt az erkölcsi, a szellemi bizalom szűnt meg az országban, ez volt szavainak értelme; Pulszky képv. ur pedig a többi köztt azt mondta, hogy a kormány iránt nem lehet bizalommal, mert annak nincs kezdeményezési