Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-218

340 21S. országos ülés ntárczins 6. 1880. tók lesznek a visszaélések, {ügy van! jobbfelől.) Mert ha demoralizáló az, ha befolyást ad az a clique embereinek, hogy választják a tisztviselőket; ugyan kérdem, egy-egy vidéknek hatalmas embere, nem fogja-e befolyását érvényesíthetni akár a kinevezésre, akár az előléptetésre éppen olyan, vagy talán némileg még nagyobb kényelemmel. {Igaz: ügy vnn! a jobb- és szélső balfelöl. Ugy látszik, hogy a t. képviselő ur többet foglalkozott azzal, {Halljuk! Halljuk!) hogy milyen legyen a közigazgatás, mint azzal, hogy milyen a közigazgatás. {Tetszés jobbfelöl.) Mert azt mondja, hogy a kormányzottaknak összes befoiv választásra redncálódik. {Halljuk! Halljuk!) De hát a t. képviselő ur azt a kis nyilvánosságot, a mely mellett azt a tisztviselőt a megyei gyűlésen, a melylyel azt a tisztviselőt a most önök által annyira perhorrescált közigazgatási bizottságban megszámoltatni lehet: ezt a kis nyilvánosságot semmibe sem veszi a képviselő ur ? {Elénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a baloldalon) és ugy árulja, mintha a kormányzottaknak ellenőrző befolyása, csak megteremtendő volna az ő javaslata által, holott az meg van teremtve részint a régi, részint az általam indítványozott újabb törvények által? Kern tehetem fel a t. képviselő orról, hogy készakarva ne kívánta volna látni ezeket és éppen azért kell hinnem, a mit már mondottam, hogy nagyon sokat foglalkozott azzal, milyen legyen a közigazgatás, de éppen nem ismeri azt, hogy milyen az a közigazgatás. Már pedig mindkettővel foglalkoznia kell annak, a ki egészséges bírálatot hozni akar. {Elénk fölkiáltások balfelöl: Halljuk a programmot!) Méltóztassanak megengedni, én oly nagy haugzatú dolgot, minő egy programmá, — hogy a képviselő ur kifejezésével éljek —• mondani nem fogok. {Felkiáltások a baloldalon: Tudjuk!) Tudhatják, feltehetik rólam, de azért elmondottam és el fogom mondani szándékaimat, nézeteimet, czélzataimat legalább is annyi valósággal és annyira nem általános jelszavakkal és frázisokkal, mint a minőket a túlsó oldalról hallottunk, {Fölkiáltások balfelöl: Halljuk! Halljuk!) megjegyezvén előre is, hogy minden tiltakozás daczára, hogy „lejárt a frázisok ideje" s hogy „itt nem lehet jelszavakkal haladni" mégis mindaz — mint ezt ad oculos fogom demonstrálni — a mit méltóztattak mondani: vagy általában, vagy legnagyobb részben nem egyéb, mint jelszó, mert majd mindazt elfogadhatja mindenki, kit öltvén azután az alkotott keretet saját belátása szerint. [Elénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) De, t. ház, midőn ezeket előzetesen megjegyeztem és mielőtt magáról a közigazgatás kérdéséről tüzetesebben nyilatkoznám,egy pár, lehetőleg rövid, észrevételt kell tennem az itt elmondottakra, megjegyezvén, hogy mint előre is jeleztem, igyekszem mellőzni oly dolgokat is, melyekre más körülmények köztt igen szívesen reflectáltam volna. Vannak azonban olyanok, melyeket teljesen mellőzni még sem lehet. {Halljuk!) És itt egyet egészen röviden fel kell említenem. {Halljuk!) Többször hallottam már azt a vádat, hallottam ezen vita alkalmával is, főleg Helfy képviselő ur első beszédében és Simonyi Ernő képviselő urnák indítványt benyújtó beszédében, hogy milyen borzasztó dolgot alkot tünk a honosítási törvény által és mi annak a következése? {ügy van! a szélső baloldalon) Hogy két jeles fiatal ember, ki eddig saját kárára megmaradt magyar állampolgárnak, nem tehetvén ki magát annak, hogy egy állam polgára se legyen, kénytelen most már a magyar állampolgárságot letenni és más állampolgárságot felvenni, {ügy van! a szélsőbalon^) Én igen kérem a t. képviselő urakat, világosítsák fel az illetőket, hogy a szóban levő törvény alapján 10 egész esztendeig egy szó nélkül maradhatnak magyar állampolgárok épp úgy, mint eddig ; azontúl pedig — együtt alkottuk a törvényt, tudniok kell a képviselő uraknak is — egy bármily alárendelt hatósághoz intézett egyszerű híradás elég, hogy magyar állampolgárok maradjanak. {Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy nyugtalanság a szélső baloldalon.) Kényszerítő eszközről tehát itt szó sem lehet. De Helfy képviselő urnák még egy vádjára kell felelnem. ff O azt mondta tegnap, hogy én mindent elhamarkodva, nem a hideg ész megfontolása, hanem a szenvedély benyomása alatt szoktam tenni és szembe állította ezzel egy oly férfiúnak eljárását, kivel távol legyen tőlem magamat összehasonlítani akarni és kit, ha magammal együtt kell említenem, csak azért teszem, mert Helfy képviselő ur hozott bennünket egymással összeköttetésbe. Mindazt, a mit azon államférfiuról dicséretest, magasztost Helfy képviselő ur felolvasott, vagy elmondott; azt, hogy ő országának függetlenségét, méltóságát szemben a hatalmas Francziaország követeléseivel megóvta, az utolsó betűig aláirom; de egyet elfelejtett a képviselő ur és ez az egy az, hogy miután az a merénylet január 14-én elkövettetett, mi egyfelől megóvta azon férfiú hazájának tekintélyét külbefolyastól, másfelől behozott hazája törvényhozásába egy törvényjavaslatot s azt nagy nevének egész súlyával már ápril havában el is fogodtatta, a mely az eddigi törvényes gyakorlattól eltérő intézkedéseket hozott létre a sajtó-ügyben. Helfy Ignácz: Mi volt a lényege ? Tisza Kálmán: Mindjárt megmondom azt is, hogy a lényege miben áll. Azon alkalommal