Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-205
205. orsaíígos ülés febrnftr 20. 1880, 29 ismeretterjesztő czikkek voltak, az az ív is most tele van végrehajtásokkal és árverésekkel. Felhozhatnék még számos érdekes részletet, ha nem kellene tartanom attól, hogy a t. ház figyelmét nagyon fogom fárasztani. {Halljuk!) Csak két momentumot akarok még kiemelni. Az anyagi hanyatlás intensitivitását leginkább és valódi nagyságában mutatja, azon árveréseknek nagy összege, melyeket hitelintézetek és testületek intéznek az ingatlanok ellen. Azon kölcsönök, melyeket hitelintézetek, takarékpénztárak, földhitelintézetek és egyéb bankok, egyletek és testületek, mint alapítványok, árva pénztárak, káptalanok, egyházak adnak, ezek a kölcsönök aránylag — kevés kivétellel — talán hosszabb törlesztéssel, aránylag legállandóbbak és legolcsóbbak éa ha már az illetők ezeket sem képesek megtartani, ha ezen kölesönnek kamat és törlesztési részletét sem tudják fizetni, ez mutatja a hanyatlás nagy fokát, mely egész társadalmi osztályokat fenyeget. E tekintetben az eredmény az, hogy mig az alkotmányos korszak első éveiben csak kivételesen fordult elő eset, — nem mondom, hogy nem fordult elő, de csak kivételesen — hogy hitelintézetek kénytelenek lettek volna követeléseik kielégítése végett, ingatlanok árveréséhez hozzányúlni: ma már ez mindennapi. Ma 20 millió frtnál nagyobb összegre lehet tenni azon ingatlanokat, melyek a hitelintézetek kezdeményezése folytán tűzetnek ki árverés alá. Azon végrehajtások, melyeket hitel-intézetek és testületek vezettetnek ingatlanok ellen, az összes végrehajtásoknak körülbelül 40—45 0 /»-át teszik. Vegyük csak a hivatalos lapot kezünkbe s meggyőződhetünk róla, hogy nincs nap, hogy fővárosi és vidéki hitelintézetek, nevezetesen az első hazai takarékpénztár, a magyar földhitelintézet, a földhitel részvény-társulat, a bécsi földhitel-intézetek; az osztrák-magyar bank, a vidéki takarékpénztárak, köztük a pécsi, a veszprémi stb., az Albina nevű hitelintézet, mely különösen a románok köztt gazdálkodik, naponkint tekintélyes összegű ingatlanokra nézve ne kérnék az árverést. És ha már az illetők ezen hosszabb törlesztésre adott és aránylag legolcsóbb kölcsönöket sem képesek fizetni, ez mutatja leginkább a hanyatlás nagyságát, általános voltát. {Igaz! Ugy van! hal fel öl.) A másik momentum, mit ki akarok emelni az, hogy fordulnak elő esetek, miszerint az államnak csekély követelései miatt, ma is végrehajtás alá tűzetik ki az illetőknek egész ingatlan birtoka, ugy, hogy az állam tulaj donképen, a maga csekély követelése miatt, koldusbotra juttatja saját polgárait s még fokozza a nyomort, mely úgyis elég nagy. {Igaz! Ugy van! balfelöl.) Feljegyeztem magamnak számos ily tételt, de csak néhányat akarok felemlíteni; igy például az aradmegyei tiszti ügyész végrehajtat egy ingatlant. A kincstár követelése 69 forint, az árverés alá kitűzött ingatlan becsértéke 1080 frt; a kincstár végrehajtatja adóhátralék miatt Kolozsvárott, valakinek ingatlan birtokát: az adóhátralék 25 frt, az árverés alá kitűzött ingatlan becsértéke 1005 frt; a borsodmegyei adófelügyelőség számos ingatlan ellen árvereztet, az adófelügyelőeég által a követelés 90 frtban van megállapítva, az ingatlannak, mely árverés alá kerül, becsértéke 957 forint; a kardszagi kir. ügyész, rabtartási költség fejében, végrehajtat egy birtokot, 63 frt a követelés, 553 frt az ingatlan becsértéke, talán egyetlen hajléka az illetőnek. Vájjon lesz-e abban köszönet, ha az állam az illetőnek egyetlen hajlékát maga árverezteti el s azután kénytelen lesz állami foglalkozást és állandó lakást adni az illetőnek, talán az állam börtöneiben? Midőn ezen esetekre utalok, nem akarom ezekből azt következtetni, hogy az állam egyáltalában ne nyúljon az ingatlanokhoz, de azt hiszem, nem szabad szó nélkül hagyni oly eseteket, melyekből világosan látszik, hogy a rósz és minden kritikán aluli executiva, az állam csekély követelései miatt, tönkre teszi egyes lakosait és a nyomort, mely ugy is elég nagy, még fokozza. Egyébiránt t. ház, eszem ágában sincs a gazdasági súlyos helyzet összes calamitásaiért a kormányt és csakis • a kormányt tenni felelőssé. Egyedül a kormány, ha még oly nagy hibákat követ is el, ily borzasztó eredményeket nem lenne képes okozni, ilyeneket csak nagy tévedések, nagy csapások és nagy hibák együttvéve szülhetnek. A mágonosoknak könnyelmű gazdálkodása, súlyos gazdasági és hitel válságok, karöltve a kormány és törvényhozás hibás közgazdasági politikájával, mindezek együttvéve voltak csak képesek előidézni azon eredményeket, melyek a jelenlegi nemzedékre nehezednek. A magánosok ugy gazdálkodtak, mint az állam; a magánosok követték az állam által adott példát. Rohamosan költekezett az állam, többet költött mint ereje birta, kölcsönt kölcsönre halmazott, igy gazdálkodtak az egyesek is. Az államra nézve beállott a reactio: a kiadások reductiója, az adóbevételek fokozása. De ez ismét csak a polgárokra nehezedett vissza. A kiadások reductiója és a productiv kiadásoknak majdnem teljes beszüntetése folytán, csökkentek a polgárok keresetforrásai, másrészről azonban az adóknak minden téren való felemelése folytán, a polgárok terhei növekedtek. Ezekhez járult az, hogy a kormány nem állott feladatának magaslatán, hogy midőn alkalma nyilt volna, mert a törvény adott arra alkalmat, a nemzet közgazdasági helyzetének reorganizálására, az alkalmat
