Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

217. országos ülés márezius 5. 1880. 319 zatom épp úgy szól a kormánynak, mint a többségnek, sőt elismerem azt is, hogy a ministerelnök ur az ő makacsságával, hogy ragaszkodik székéhez, bizonyos tekintetben szolgálatot tesz a mi parlamentarismusunknak. Látni akarja, lehetséges-e egy magyar országgyűlési többség, mely egy kormányt e házban leszavazzon, pedig az tény, hogy a mig ez nem történik, addig nálunk parlamentarismus uines. S csak azt az egyet kötném ki, ha ily politikát követ, ha addig akar a széken maradni, a mig többsége van, elvárom tőle legalább, mint magyar embertől, azt, hogy csak addig fog maradni, mig magyar többsége van, a mig a többség a magyar képviselőkből kerül ki. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Ne maradjon meg akkor is, mikor be lesz bizonyítva, hogy csak is a horvát képviselőkkel birt többséget nyerni. Én különbséget teszek a horvát és a nemzetiségi képviselők között. Én nemzetiségi képviselőt nem ismerek s pl. Zay Adolf képviselő urat épp oly magyar képviselőnek ismerem, mint a többit; de különbséget teszek a horvát képviselőkre nézve, a kikről tudjuk, — nincs rá semmi megjegyzésem — iiogy ők a magyar nemzettől lényegesen eltérő aspiratiókat táplálnak (Ügy van! a szélső balon) s egész más irányt követnek. Ily többséggel magyar kormánynak nem szabad azt mondani, hogy megmarad, mindaddig mig többsége van. Én tehát mondom, miután tudom, hogy a kormány nem fog távozni mindaddig, mig többsége lesz, én a t. többséghez fordulok azon kéréssel, fontolja meg jól, hogy mit cselekszik, mert a felelősség nem annyira a kormányt, mint őt fogja sújtani, mint a ki ezen kormányt, támogatta. Intézzen kérdést magához, hogy csakugyan bizalommal viseltethetik-e a jövőre nézve egy oly kormány iránt, a mely 5 év alatt oda vitte az országot, pénzügyileg és közgazdaságilag, valamint közjogilag, mint a hová vitte. Ajánlom határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk!) Azon körülményt, hogy ezen költségvetési vita egész folyama alatt magához a költségvetés számtételeihez kevesen szólottak, kénytelen vagyok annak tulajdonítani, hogy helyes Prileszky Tádé képviselő urnák azon megjegyzése, hogy a költségvetés egyes tételeihez csakugyan nem fér szó, hogy az a helyzetnek megfelel s hogy a mai körülmények köztt más költségvetést előterjeszteni csakugyan nem lehet. Ez a körülmény oka annak, hogy nem tartottam szükségesnek és kötelességemnek e vita folyama alatt ismételten felszólalni és ez legyen mentségem, midőn ma is nem annyira a számokhoz szólok, mint inkább azokra igyekszem reflectálni, a mik a kormány pénzügyi politikájára és a pénzügyi administratio körében elkövetett mulasztásaira nézve felhozattak. így nevezetesen kötelességemnek tartom mindenek előtt, bár Lukács Béla t. képviselő ur némely állításaira a múlt alkalommal már feleltem, most ismét viszszatérni azokra, a miket a t. képviselő ur, a pénzügyi administratio körül elkövetett nagymérvű visszaéléseket illetőleg, mondott. Azt mondta nevezetesen a t. képviselő ur, hogy ingatlan birtokaink nagymérvű elértéktelenítéséhez hozzájárul az is, hogy a kincstári követelések kielégítése czéljából nagyértékü ingatlanok adatnak el s erre nézve három adatot sorolt fel, a melyekre bátor leszek visszatérni, Én kötelességemnek tartottam az ezekre vonatkozó adatokat beszerezni, a melyekből a következő derült ki. Az első eset, a melyre a t. képviselő ur hivatkozott, történt Borsodmegyében, a hol Boda István adótartozása fejében annak 900 frt értékű ingatlana bocsáttatott árverés alá. Ez esetre nézve bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ingatlanok elárverelése csak akkor következik be, ha ingóság nem találtatik s az illető fizetni nem akar, vagy nem tud és hogy az ily ingatlanok elárverezését a közigazgatási bizottság rendeli el. Ez történt az említett esetben is egy adókövete lésre nézve, a mely 5 72 évig maradt hátralékban. Es ha ez esetben szigorúbban jártak el az illető adóhivatali közegek, csak kötelességöket teljesítették, főkép midőn, mint méltóztatnak tudni, hogy törvényeink az elsőbbséget a betáblázott követelésekkel szemben, az adóra nézve csak 3 évre adja meg és hogy a szóban forgó esetben könnyen bekövetkezhetett volna, hogy az állam követelése ezen 5

1

/

2 évi tartozásra nézve veszélyeztetve lett volna. A másik eset Kolosmegyében történt. Ott is egy 60 frtos tartozás miatt, egy nagyobb értékű ingatlan bocsáttatott árverés alá. Onnan is megkaptam a jelentést és azt látom, hogy az adófelügyelő — és ez nem azután történt, midőn a t. képviselő ur itt felszólalt és nem az én rendeletem folytán, hanem történt január 15-én, tehát ezt jóval megelőzőleg és pedig ugy, hogy az adófelügyelő meggyőződvén arról, hogy az ingatlanok az árverésen potom áron szoktak eladatni, január 15-én kelt rendeletében megszüntette az ily árveréseket és a fősúlyt arra fektette, hogy a közigazgatási utón történjék az adótartozások behajtása. Ez történt, mondom január 15-ikén és ha a „Budapesti Közlöny"-ben mégis előfordultak későbben ily hirdetések, ezek vonatkoznak még az ezen rendelet kibocsátása előtti időre, de ezek sem hajtattak végre és nem is fognak végrehajtatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Végre a harmadik eset, a melyre a t. kép-