Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-205
205. orszűgos ülás február 20. 1SS0. 27 lése? Az a kormány, a mely azt mondja, hogy foglalkozik a szállítás könnyítésével, a közlekedés akadályai elhárításának kérdésével s azután az utvámok behozatala s a szállítási adó felemelése által ugyanazt a forgalmat újabb bilincsbe akarja verni, az szerény véleményem szerint a tanulmányozásnak második, általa komolynak nevezett stádiumába sem ért még el. (Helyeslés a baloldalon) És ezzel t. ház végeztem volna a pénzügyminister úr pénzügyi programmjával. Pár rövid megjegyzést kell még tennem azokra, a miket ugyancsak a pénzügyi helyzetre nézve a pénzügyi bizottság jelentése mond. Es itt átalánosságban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a pénzügyi bizottság többségének jelentése — szerény nézetem szerint —- nem felel meg a helyzet komolyságának. (Helyeslés a baloldalon) A bizottság többségének jelentése egy roppant érdekes felfedezést tesz. Azt mondja t. i., hogy „Államháztartásunk eddigi viszonyaihoz képest aránylag még az is kedvező helyzetnek mondható, hogy a f. évi hiány fedezése végett, az eddig kibocsátott értékpapirokon kivül újabb kibocsátáshoz folyamodni nem kell". Hát mit jelent ez más szavakkal? Azt jelenti, hogy a kormány nyomatott egy időben 11.000,000 névértékű vasúti beruházási kötvényt, azon előlegek fedezésére, melyeket törvény alapján az állam egyes vasuttársulatoknak beruházási költségek fejében adott; a pénzpiacz azonban nem volt akkor oly kedvező helyzetben, hogy ezen kötvények eladására kerülhetett volna a sor s az állam azon összegeket, melyeket a vasutaknak adott, járadék-kötvények eladása által szerezte be s igy az állam más operatióval szerezvén be a kölcsönt, — természetes, hogy azok a nyomtatványok megmaradtak a kormány birtokában. Másik eset az, hogy a múlt évben nyomatott a kormány 140.000,000 névértékű aranyjáradékpapirt; a szükséglet egy részét azonban ismét nem aranyjáradék-papirok eladása, hanem pénztári jegyek kibocsátása által szerezte be, melyekből január végével 21 és V* millió volt még forgalomban; nyilvános tehát, hogy a fölös számmal nyomatott aranyjáradék-papírokból is késziétben maradt egy néhány rizsma. íme t. ház, ez azon aránylag kedvező helyzet, hogy t. i. a f. é. hiány fedezése végett az eddig kibocsátott — helyesebben kinyomatott papirokon kivül, újabbakat nem kell nyomatni. (Derültség balfelöl) Hanem csakhamar, nagy szemérmetességgel megjegyzi a pénzügyi bizottság többségének jelentése, hogy „ . .helyzetünk e javulása csak viszonylagos és időleges". Bizony i!agyon is csak viszonylagos és időleges. De ha ily időleges és viszonylagos javulásban gyönyörködünk, e gyönyört többször is megszerezhetjük magunknak, csak nyomassunk bőven mindenféle államadóssági papirt, hogy mindig legyen készletben néhány rizsma. (Deriätség a baloldalon.) Ezért állítom én, hogy a pénzügyi bizottság jelentése, véleményem szerint nem felel meg a helyzet komolyságának. T. ház! Ha komolyan tekintünk a jövőbe, aggódva kérdjük magunktól, hogy miképen fogunk ezen kormány vezetése mellett, a pénzügyi bajokból kibontakozni ? Hiszen mindabban, a mit e kormány tesz, a tervnélküliség és eonceptióhiánya nyilvánul. Régi igazság, hogy a pénzügyi helyzet, a gazdasági helyzet javítása nélkül, nem gyógyítható és ez sehol jobban be nem bizonyul, mint nálunk. Evek óta a pénzügyek rendezése van napirenden és ennek érdekében nagy áldozatokat hoztunk és ha ma megnézzük az eredményeket, látjuk, hogy az elért eredmények, nem állanak arányban a hozott áldozatok nagyságával. Evek óta nagy adóemeléseket javasolt a kormány és szavazott meg a ház és ha ma megnézzük az eredményeket, előttünk áll egy még mindig nagy deficit s a nemzet közgazdasági erejének rettenetes hanyatlása. Az egyoldalú fiskális politika, mely ellen mindig óva intettünk és erőteljesen küzdöttünk évek óta e padokról, megtermetté káros gyümölcseit. Most már többé a baj valódi nagysága nem azon 30—35.000,000 frtnyi deficitben vau, mely az államháztartás mérlegében számszerint nyilvánul, hanem azon közgazdasági válságban, mely a nemzet összes közgazdasági életét feldúlja és azon deficitben, mely a nemzet közgazdasági életében tapasztalható. (Élénk helyeslés balfelöl.) A pénzügyi helyzetet még súlyosabbá teszi a közgazdasági viszonyok átalános hanyatlása. Az adók és közterhek tetemesen emelkedtek, de nem emelkedett a nemzet keresetképessége és nem szaporodtak keresetforrásai oly mértékben, hogy fokozott terhek súlyát szerfelett ne érezze. Én nem fogok részletesen kiterjeszkedni közgazdasági állapotaink hanyatlására; hiszen érezzük azt mindnyájan; hiszen a ház asztalán egész serege fekszik a felterjesztéseknek, melyek feltárják közgazdasági bajainkat. Csak néhány adatra kívánom felhívni a t. ház figyelmét, melyek egész nagyságukban illustrálják a nemzet legtekintélyesebb részének, föld- és házbirtokos osztályának jelenlegi helyzetét. (Halljuk!) A gazdasági hanyatlásnak- valódi nagyságát és intensitását a legélénkebben és egyszersmind legszomorúbban illustrálja a hivatalos Budapesti Közlönynek árverési rovata. Ha átlapozzuk ezt, lehetetlen a legszomorítóbb és legfájdalmasabb benyomást nem éreznünk. A kik ezt kezükbe veszik, aligha gondolnak arra, hogy a naponkint 3—4 iVre terjedő hirdetések, tulaj donkép síriratát tartalmazzák egy egész nemzedéknek. (Tetszés bal4*
