Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-217
300 217. országos ülés márezins 5. 1330. előbb jól meg kell érlelni a kérdést, mielőtt az ügy törvényjavaslat alakjában a ház elé kerülend. A mi végre a bizalmi kérdést illeti, én ezennel nyíltan kijelentem, hogy a kormány iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem. Ha a t. kormányelnök ur megérdemelte, hogy hét éven át az ellenzék élén álljon s ha megérdemelte, hogy feladva rideg elveit, öt év előtt a fusió utján, a haza tálnyomó többségének öröme köztt a kormányt átvette; ha az óriási ellenhullámzatok daczára öt év óta az ország kormányát a legnagyobb nehézségek köztt vezeti, személye finellett szólnak az utóbbi nehéz öt év dús tapasztalatai is. Mert ezen tapasztalatok megmutatták; hogy Magyarországot igen nehéz kormányozni. Ugyanezen dús tapasztalat mellette szól, hogy teljes bizalmamat továbbra is benne helyezzem. S mert nem akarom édes hazánkat újabb velleitásoknak, újabb experimentatióknak kitenni, azért bizalmamat a kormány iránt kifejezve, kijelentem, hogy a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra nem lévén feljegyezve senki, az általános vitát berekesztem. {Éljenzés.) Szó illeti még az előadó urat s azonkívül Helfy Ignácz és gr. Apponyi Albert képviselő urakat, mint az indítványok beadóit és minister urakat. Hegedűs Sándor előadó: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Soha nem éreztem gyengeségemet annyira, mint e perezben; soha sem éreztem annyira annak szükségét, hogy a t. ház becses figyelmét kikérjem, mint most, mert a hosszú vita után a ház elfáradt és én mégis —• bár röviden — nyilatkozui kívánok az érdemleges kérdésekre. {Halljuk!) Sok olyan dolog merült fel, melyeket a pénzügyi bizottság nevében megjegyzés nélkül nem hagyhatok. (Halljuk!) Először is a vita jellemét constatálom, még pedig a pénzügyi bizottság előterjesztésének szempontjából. Ha a pénzügyi bizottság szempontjából végig tekintek a vitán, azt tapasztalom, hogy a költségvetés mérlege alig képezte a bírálat tárgyát; azon határozati javaslatok és indítványok, melyeket a bizottság a jelenre és a jövőre vonatkozólag előad, általában igen kevés kifogásra találtak, sőt több oldalról helyeseitettek. Ebből azt lehetett volna következtetni, hogy tehát a pénzügyi bizottság ellenében és a pénzügyi bizottság jelentésére e vita folyamában érdemleges kifogás nem tétetett. Fájdalom, a dolog nem igy áll. És ez teszi kötelességemmé, hogy rövid időre a t. ház figyelmét igénybe vegyem. (Halljuk!) Arról az oldalról támadták meg a pénzügyi bizottság jelentését és működését, melyről legkevésbbé vártam. Általában több oldalról hangsúlyoztatok, hogy a jelentés nem komoly, hogy nem felel meg a helyzetnek. Daczára annak, hogy a jelentésnek sem számadatai, sem indítványai ellen kifogás nem tétetett, ezen vád több oldalról felvettetvén, kénytelen vagyok vele foglalkozni. Legelőször Lukács Béla t. képviselő ur vetette fel ezen eszmét és azt mondta: abból látszik, hogy a bizottság nem felelt meg a helyzet komolyságának, mert midőn a fedezettel foglalkozik, azt mondja, hogy államháztartásunk viszonyai köztt aránylagos és viszonylagos javulás már az is, hogy a 140 millió kibocsátott rentéből 15 millió még rendelkezésre áll, tehát 15 millió fedezet megvan s újabb papir-kibocsátásáról gondoskodni nem kell. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez könnyű mesterség, csak a kelleténél több papirt kell nyomatni és mindjárt ott a fedezet s hozzá teszi, hogy ehhez képest a pénzügyi bizottság jelentése nem felel meg a helyzet komolyságának. A dolog azonban nem igy áll. A dolog ugy áll, hogy 140 milliónyi hitel szavaztatott meg 1879-re a kormánynak az akkori deficit és conversió szükségleteire ; és a hitel javulása, valamint állami bevételeinknek nem várt fokozódása, feleslegessé tette azon 15 milliónyi összeget, melyről most rendelkezünk. S Lukács Béla képviselő urnák legkevesebb joga van ugy beszélni, hogy e szerint csak nyomatni kell több papirt, mert midőn a 140 milliónyi rente itt tárgyaltatott, ugy a pénzügyi bizottságban, mint a képviselőházban is, ő és elvbarátai éppen azt magyarázták, hogy az érintett szükségletekre ez nem lesz elég, hogy nem 140 millió, hanem 160 milliónál is többre lesz szükség. Ha tehát jóslatai nem teljesültek, ha megtakarítás mégis eszközölhető volt, ez hitelviszonyainknak és állami bevételeinknek oly javulására mutat, melyről szerénytelenség nélkül, egészen komolyan mondhatta a bizottság, hogy állami háztartásunk időleges és viszonylagos javulásának nevezhető. Azonban sajátságosan járnak el e kérdésben az ellenzék részéről. Mikor arról van szó, hogy órtékpapirjaink árkelete csökken, ennek a kormány az oka: ha azok árkelete emelkedik és igy megtakarítás eszközölhető, ennek a pénzbőség az oka, sőt a virtuositást ezen argumentatióban annyira viszik, hogy Lichtenstein képviselő ur ugyanazon beszédben, ugyanazon félórában azt mondotta, hogy mikor alacsonyan állott az árfolyam, annak a kormány volt az oka; mikor javult az árfolyam, annak a pénzbőség volt az oka; s hogy nem javult annyira, mint a többi államokban, megint a kormány az oka. (Derültség a jobboldalon.) Ez az argumentátiónak oly neme, melyet, azt hiszem, tovább bonczolni alig szükséges. (Helyeslés jobb/elöl.) De, t. ház, nem ily általánosságban, hanem a mint helyes, a mint illik, komolyan, concréte alkalmazva, foglalkozott e kérdéssel Széli Kálmán
