Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-216
216. országos ülés márezins 4. 1880. 295 Szilágyi Dezső képviselőtársam beszéde után a múlt alkalommal megjegyezte azt, hogy ő soha szenvedésekről nem szólt és soha magát martyrnak oda nem állította. Én hozhatnék fel nem egy, hozhatnék föl számtalan példát, hogy ennek ellenkezőjét kimutassam. (Halljuk!) Ki volt az, a ki az 1877. november 8-iki ülésben, töviskosz oruról beszélt, mint a mely nagy államférfiúi működéseknek rendesen gyümölcse szokott lenni ? Ki volt az, a ki, mikor Debreczenben választóinak beszámolt, emlegette a sárral dobaltatást, emlegette az áldozatokat, melyeket a haza érdekében meghozni, melyeket tűrni kötelességének ismert: és ki volt azon ministerelnök, kiuek Jókai t. képviselőtársam a múlt alkalommal — beszéde szövegére hivatkozom — martyrtársai közé sorozta magát? Az igen t. ministerelnök ur! (Igaz! a haloldalon) Az, a ki ma tagadja, hogy martyr volna, de másik szavában ismét állítja, midőn folytonosan az áldozatokra refleetál, a melyeket meghozott, melyeket meghozni kötelességének tartott. Hiszen nem szükséges, hogy e nyilatkozatokat felolvassam. Azt hiszem, hogy mind a bankkérdés idejében, mind a Debreczenben tett nyilatkozatok sokkal élénkebb emlékezetében vannak a ministerelnök urnák, semhogy ezeket citálni szükséges lenne. Hanem ha egyáltalában áldozatokról van szó, én elismerem, hogy a ministerelnök ur hozott és hoz áldozatokat. De alig van e háznak tagja, ki politikai indokból áldozatot ne hozott volna és ne hozna, kezdve azon ministereken, kik széküket oda hagyták és a hatalomról leléptek, részint mert azt hitték, hogy meggyőződésükkel össze nem fér bizonyos rendszabályok kivételében az activ közreműködés, részint midőn meggyőződtek arról, hogy közvetlen törekvésöknek eredménye lehetlenné vált, részint mikor azért léptek le, mivel a ministerelnök urat és pártját, hogy az ország felvirágzására active concurralhassanak, oda engedjék ülni a kormányszékekbe. Mindezen ministerektől fogva le egészen az utolsó szerény közkatonáig; ki ezen képviselőház padjairól felszólal, mindegyik hozott áldozatot. Áldozatot hol hatalomban, hol baráti kötelékben, hol egyes meggyőződésekben, pedig ez utóbbiak mindig a legnagyobb áldozatok. De a hozott áldozatokért abban keres és talál kárpótlást mindenki, a miben ezt a politikai pályán egyedül lehet és szabad keresni: azon tudatban, hogy kötelességének megfelelt. Elhiszem, sőt meg vagyok győződve, hogy ezen tudatban keresi a kárpótlást a t. ministerelnök ur is. De hogy azt ezen tudatban teljesen meg nem találja, kilátszik azon fájó hangból, mely beszédei végén rendesen kiérzik s még ha nem is a kötelesség teljesítés hiányából, hanem mindenesetre azon félelemből ered, hogy lehetetlen eredményeket felmutatnia. Tanúságot tesznek ezen felszólalások sejtelemről, a mely lehetetlen, hogy ő benne föl ne ébredjen, hogy ezen áldozatok nem hozták meg azon sikert, nem hozták meg azon eredményt, a melyet elérni, hiszem, hogy a t. ministerelnök urnák is a legtisztább szándéka volt. Pedig éppen az eredmény az, a mi itt a politikai pályán szóba jöhet, mert csak a siker, az eredmény az, mi a bizalmat a maga részére igényelheti, nem pedig az igyekezet, mert az igyekezet alapján azt igénybe vehetné bárki is közülünk; tehát az eredmény sikertelensége oka annak, hogy a bizalmat a t. ministerelnök urnák meg nem szavazzuk és ez az oka annak, hogy megnyugvással nézünk elébe a közelgő szavazásnak. Meglehet, sőt valószínű, hogy kisebbségbe leszünk; de meg vagyunk győződve arról is, hogy habár kisebbségben maradunk, azon eszmék, azon kérdések, melyeket felvetettünk, a melyeket megvitattunk, visszhang nélkül nem fognak maradni. S mi ebben fogjuk találni a kárpótlást. (Élénk helyeslés a. baloldalon.) Találja meg a ministerelnök ur a maga kárpótlását viszont azon bizalomban, a mely, mint a comparativ bizalom egy neme jeleztetett a tegnapi napon, mely a törvényjavaslatok elleni aláírások gyűjtésében nyilatkozott eddig és nyilatkozni fog igy ezután is és mely a tehetetlen tárczabirlalókról irt vezérczikkekben nyert kifejezést. (Helyeslés a baloldalon.) A mig a t. ministerelnök ur ezen bizalommal megelégszik, azt hiszem, hogy a mi bizalmatlanságunk teljesen jogosult. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tárgyalás folytatása holnapra halasztatik. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 15 perczkor.)
