Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

216. országos üiés márezins 4. 18S0. 283 mivel lépten-nyomon arról győződtem meg, hogy a jelen kormány a kellő erélylyel, czéltudatossággal és függetlenséggel nem felel meg a mindez irányban reá háramló feladatoknak: hozzájárulok a gr. Apponyi Albert képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslathoz. (Helyeslés balfelöl) Kautz Gyula: T. ház! Személyes kérdésben kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!} A t. képviselő ur ugyanis beszédében egy tényt egészen másképen adott elő, mint a hogy az tényleg megtörtént. Kötelességemnek tartom tehát a magam igazolására ezt helyreigazítani. Azt állította ugyanis a képviselő ur, hogy a tudományban és elméletben a szabad kereskedésnek és a gyakorlati politika és törvényhozás terén a védvám-politikának vagyok szószólója. Hivatkozom t. képviselőtársamra Apponyi Albert gróf úrra és Simonyi Lajos báró úrra, a kik nagyon jól tudják, hogy a pénzügyi bizottságban, a kiegyezési tárgyalások alkalmával, egész határozottsággal a szabad kereskedés mellett szólaltam fel és hogy itt a házban az általános vita után, a kormány ellen, nem-mel szavaztam. (Ugy van! balfelöl.) Szabély Antal: Hogy ha a költségvetésre vonatkozólag elkészített beszédemből mit sem fogok elmondani, azt tulajdonítsák a t. képviselő urak annak, hogy a költségvetés helyett bíbelődünk a közigazgatással, a közigazgatás helyett pedig bajlódunk a hernyókkal és a szerb tövisekkel. Én tehát nem akarok a költségvetés komoly tárgyalásának színvonalára emelkedni, hanem beszélek inkább akármiről, mint a költségvetésről. Szólok tehát legelőször magáról a parlamentről. (Halljuk!) Mielőtt e házba bejönni szerencsém volt, egészen más ideám volt az országgyűlési tanácskozásokról. Én azt gondoltam, hogy itt a t. képviselő urak összejönnek s egymást erős érvekkel és logicával meggyőzni iparkodnak azon utak és módok iránt, melyen a nemzet boldogítása előmozdítható. S én azt tapasztalom, hogy ezen országgyűlés tulajdonképen nem is országgyűlés, hanem egy nagy értekezési klub, a hol az elnök és a jegyzők megmaradása mellett, a párttagok ugy váltják fel egymást, a mint szólásra feljegyeztetnek. Igaz, hogy vannak itt ellenkező klubbeli tagok is, hanem ezek rendesen convertonált külön discursust végeznek, melynek némelykor az elnök csengetyűje tud csak véget vetni. Vannak hatalmas szónokok, a kiknek beszédeinél a képviselők egy helyre össze sereglenek, de akkor a club-értekezletből lesz egy színház, a hol a szónok a színész, z egybegyűlt képviselők pedig a közönség. Ha a színész jól végezte szerepét, a közönség elérzékenyül, tapsol, hanem akkor rendesen közbe jön az igazgató, a ki a kasszából kiveszi a magáét, az elérzékenyült publikum pedig tapsol. Én valóban azon csodálkozom, hogy nem a képviselők, hanem azoknak választói már rég nem folyamodtak ehhez a házhoz, hogy mert sorsuk felett jobban rendelkezni nem tud, midőn jobb jövőt nekik nem tud adni, miért hogy rég fel nem oszlatta magát, hogy igy a ministerelnök ur nem a mire oly gyakran hivatkozik és a mivel úgy szeret dicsekedni, azon kényszerhelyzetbe jöjjön, hogy ne a képviselőházra, hanem a nemzet bizalmára kelljen hivatkoznia. Átmegyek most, t. ház, az egyes képviselő uraknak itt e házban tartott beszédjeire. És először szólok Kautz Gyula képviselő úrról, a kitől Jókai képviselő ur oly irtózatosan retteg; pedig a Kautz Gyula úrtól láthatják, hogy azok a nemzetgazdák mégsem oly rettenetesek. Van a nemzetgazdáknak egy állhatatos elvük és ez az, hogy a kormányt mindig simogatják, az ellenzéket mindig persuadálják, a mint azt Kautz képviselő ur tette, mondván, hogy még most nincs igazuk, hanem ha egyszer többségre jutnak, akkor nekik lesz igazuk. Különben én Kautz Gyula képviselő ur beszédjével általánosságban nem akarok foglalkozni, mert az előttem szólott képviselő úrtól szerencsém volt arra vonatkozólag sokat hallani, csak egyet akarok megjegyezni, azt, hogy Kautz képviselő ur 13 esztendeje, hogy a váltakozó kormányokat mindig és egyformán simogatja, hogy Kautz Gyula ur 13 év óta az ellenzéknek mindig szemére hányja azt, hogy objective beszélni nem tud , csak subjective támadni. No hát én elismerem, de a különbség közttünk csak az, hogy mig az ellenzék sokszor subjective támad és rendesen a ministereket támadja, addig Kautz Gyula ur subjective csak simogatja. Ez a különbség. Jókai t. képviselő ur itt e házban arról panaszkodott, hogy a képviselők leginkább csak ő vele szeretnek és kívánnak foglalkozni. Jókai Mór (közbeszól): Erről egy szót sem szólottam. Szabélyi Antal: Engedjen meg,nem a mostani beszédében, hanem egy ez előtti beszédében mondotta, hogy a képviselők szeretik, ha ő beszél. Hát erre az a megjegyzésem, hogy örülhet Jókai ur, rá nézve mindenesetre szerencse, mig ránk nézve igen nagy szerencsétlenség, hogy éppen azon időszakban él, mikor Jókai ur hazaszeretetének tolmácsolásában a képviselőházat nem szánalomra, hanem kaczagásra birja és örüljön Jókai ur, hogy ebben a korszakban él, mert ha előbbeni korszakban élt volna, akkor legyen meggyőződve, hogy nem a nemzet nagyobb költőjét, hanem legkisebb költőjét éppen úgy, mint Jókai urnák a hazaszeretetében való állhatatosságát, 36*