Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

216. országos ülés márczims 4. 1*80. £79 datot rakja le történetének lapjaira: Az 1825. országgyűlést megelőzőleg, midőn ismertetvén a bécsi reactiónak dolgait, a mely reactio az alkotmány mellőzésével önkényileg igyekezett az adó és újonezok beszedését elérni, midőn a megyék ellenállásán megtört az igyekezet, midőn ezeu reactionarius működés odavezetett, hogy a megyék, melyek nemcsak határozatot hoztak, hanem tisztviselőiket, a kikkel rendelkeztek, a törvénytelen rendeletek végrehajtásától el is tiltották és azon tisztviselők a tilalmat meg is tartották, — hogy ezen iró megörökíti egy Uzovics alispánt és Ocskay szolgabírót Nyitrában, Nógrádban, Gyürky és Gyurcsányi alispánokat, Komáromban Kürthy alispánt, kik börtönre vettettek s bilincsekkel sújtattak,, Bars, Nyitra, Nógrád, Borsod, Gömör, Zemplén, Soprony, Komárom, Vas, Zala stb., megyéket és végre azt mondja: „Miután a bécsi reactio szemlátomást kísérletet akart tenni, vájjon sikerülhet-e az alkotmányt teljesen mellőzni, azon nagymérvű ellenállásból, melyet a megyék kifejtettek, meggyőződött, hogy Magyarországon alkotmányellenesen uralkodni és kormányozni nem lehet és kényszerülve volt 1825. július 3-ikára az országgyűlést összehívni." íme ezt tette a múltban a megye és ha most a házban én is és a többi képviselő urak is beszélünk, ezért azon megyék irányában csak hálával emlékezhetünk meg, mert az ő küzdelmük tette lehetővé, hogy ma azon megyéket is ily félszeg kritikával majdnem nevetségessé kívánják tenni. {Helyeslés baloldalon) Ezek után t. ház, a mi a költségvetés részleteit illeti, részemről ezekbe belebocsátkozni nem kívánok. Előttem szólott t. elvtársaim kifejtették azon nézeteket, melyek rám nézve is irányadók és kijelentve azt, hogy a költségvetést részemről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, járalok Simonyi Ernő és Helfy Ignácz t. képviselőtársaim határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ráth Károly. T. ház! Két indok késztet az általános vita utolsó, vagy utolsóelőtti napján a felszólalásra. Az egyik indok az, hogy több oldalról, de különösen Jókai és Ivánka urak részéről, az ezen padokban ülő ellenzéknek az impuláltatik, mintha a kiegyezésnek állítólagos fényes pénzügyi eredményeivel szemben, magunk is hallgatag beismerni kényteleníttetnénk azt: hogy hosszú elkeseredett harezunk a közgazdasági kiegyezés ellen, teljesen jogosulatlan volt. A második indok az, hogy a közigazgatási reform kérdésének minden elvitázhatlan actuális fontossága mellett is, a költségvetési vita alkalmával, talán mégis csak praedominálóknak kell lenni a pénzügyi és közgazdasági kérdéseknek. És sajátságos, hogy mig a bizalmatlansági szavazatot legelső sorban és pedig az összes ellenzéki padokban arra alapítjuk, hogy „a kormány a nemzet hanyatló közgazdasági erejének emelésére rendszeres tevékenységet nem tanúsít" és akkor, midőn a pénzügyminister ur a kormány pénzügyi politikájának, a ministerelnök ur pedig, a kormány általános politikájának védelmére kel: a közgazdasági minister ur stoikus nyugalommal ül bársonyszékébe és pihenni látszik azon babérokon, miket epochalis nemzetgazdászati körleveleivel hivatalba lépte alkalmával aratott, a mely körlevelekben tudvalevőleg, a birkák fekete és fehér válfajai oly tanulságos jellemzésben részesültek. A mi a kiegyezés pénzügyi eredményét illeti, nem tudom, mily számításon alapszik az előadó ur által is felhozott 8—-9 millió frt. Bár egyre megy, akár hány millióval tegyen is ki ezeu eredmény többet, vagy kevesebbet, miután mind elnyelte azt az állami háztartásunkban bekövetkezett nagy mérvű visszaesés, — mégis csak szükséges pontosan ismernünk azon tényleges fiskális eredményeket, melyeknek árán, annyi életbevágó közgazdasági érdekeket áldozatul hoztunk. Méltóztassék tehát t. ház megengedni, hogy a legegyszerűbb, de egyszersmind legmegbízhatóbb alapon tehessem meg ez iránt a számítást. Kimutatandó pedig a jövedelmi többlet a vámokból, a restitutióból és a szesz- és czukoradóból, bár ez utóbbi többletet, mint a kiegyezéssel szoros összefüggésben nem álló egyszerű adófelemelés eredményét, én egyáltalában nem vagyok hajlandó a kiegyezés pénzügyi eredményéül elismerni. Az 1868 —1877-ig terjedő tiz év alatt, Magyarországra esett a vámbevételi fölöslegekből 39.150,000 frt ezüstben, tehát évenkint átlag 3,915,000, kerekszámban 4 millió frt ezüstben. Evvel szemben az 1880. évre előirányozva van a delegátiók által 5 millió frt vámbevételi fölösleg, vagyis Magyarország javára 1.570,000 frt, a restitutiókat a pénzügyi bizottság 4.463,000 frttal irányozza elő, ugy hogy e két czímen a várható jövedelem kerekszámban 6 millió frt, vagyis csak 2 millióval több, mint az 1868—1877-ki 10 évi átlag. Meg kell itt azonban jegyeznem, hogy az 1879-iki tényleges vámjövedelem, legalább, amint az első 10 havi kimutatások ismeretesek, még ennél is jóval kedvezőtlenebb számokban nyert kifejezést. Továbbá fel kell említenem azt is,hogy 1.242,000frt, van ugyan, mint arany-ágiónyeremény a költségvetésbe felvéve, de az összehasonlításnál ezen tétellel szemben áll az ezüst ágió, mely 1868 —1877 köztt gyakran még magasabbra is rúgott, mint a jelenlegi arany-ágió. A mi a szesz- és ezukoradó felemelés pénzügyi eredményét illeti, az összehasonlítás alapjául veszem szinte az 1868/77 tiz évi átlagos jövedelmet, mely a zárszámadási bizottság kimutatásai szerint, a szesznél évi átlagban 6.167,000 frtot,