Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

215. országos ülés márezius 3. 18S0. 263 lényeg nincs; megvan itt kívülről az autonómia, az önkormányzat, belülről pedig megvan a centralisatió: egy felfujt üres hólyag, melynek száját a t. minister urak tartják kezökben. (Ügy van! szélső balféläl.) Már most t. ház, méltóztassék még ezekhez hozzávenni azt, hogy az összes fegyelmi ügyekben a végeliutézés, a kormány kezében van eoncentrálva; méltóztassék tekintetbe venni azt is, hogy a jelenleg fennálló candidationalis rendszer mellett, mily döntő befolyása van a ministernek a tisztviselők választására s hogy a mi a fegyelmi ügyeket illeti, az utolsó községi jegyzőtől végig minden fokozatán a közigazgatás terén alkalmazottaknak, mindeniknek üstöke a minister kezében van. (Igaz! Igaz! balféläl.) Méltóztassék ehhez hozzávenni még azi, hogy a mai közigazgatási rendszer semmi garantiát nem nyújt a közigazgatás terén elkövetett jogsérelmek és visszaélések ellen. Hogy ugyanazon végrehajtó hatalomnak feje, a ki mint ilyen, az állami administratióuak képviselője, ugyanazon kérdésben, egy személyben fél és biró ; akkor azután méltóztassék nekem megengedni, ha azt állítom, t. ház, a mit állítottam akkor, midőn ezen tételt kimondottam. Tehát éles, határozott, kiengesztelhetetlen ellentét áll fenn a közigazgatás külső formája s a közigazgatás belső tartalma, annak lényege között. Ismétlem, én nem birom másként megítélni, mint ugy, hogy kívülről autonomicus, belülről telivérü centralistieus. Második sarkalatos hibája közigazgatási szervezetünknek, hogy nagyrészt nélkülözi a személyes felelősséget és a qualificatiót. Nélkülözi a személyes felelősséget, t. ház, mert sok oly ügyben, a mely sokkal gyorsabban és az ügy természeténél fogva sokkal helyesebben volna egy személy által s annak felelősségére elintézhető, mintha azt a közigazgatási bizottsághoz utasítjuk. És itt engedje meg a t. ház, hogy szóljak a közigazgatási bizottságról. (Halljuk!) Előre bocsátom, t. ház s megjegyzem, hogy akkor, a midőn ezen törvény itt a házban javaslat alakjában, tárgyaltatott, azok, kik a múlt országgyűlésnek tagjai voltak, talán szívesek lesznek visszaemlékezni, hogy ezen törvényjavaslatnak előadója én voltam. Azért jegyzem ezt meg, t. ház, nehogy más emlékeztessen rá, hogy ma, midőn a gyakorlat próbája fekszik előttünk, azon, akkor még csak conceptióban lévő intézményről másképen nyilatkozom, mint nyilatkoztam akkor az előadói székről. Én azonban abban a nézetben vagyok, hogy talán vétek a merev következetesség ellen, ha azt, a mit bennem a tapasztalás és gyakorlat ezen új intézmény iránt megérlelt, kimondom ; (Helyeslés balfelöl) de vétenék az igazság ellen, ha ki nem mondanám meggyőződésemet, mely a 4 évvel ezelőtt táplált nézeteimmel ellenkezik, bármiként ítéljen is a* t. ház ezen felfogásom ellen. (Halljuk! Halljuk!) Akkor, midőn azon intézményt védelmeztem, akkor az, t. ház, csak conceptióban, tehát csak mint elméleti oldalról megvitatható új intézmény feküdt előttünk, a melynek gyakorlati hatását közülünk senki sem ismerhette. Ma, 4 évi gyakorlat utáu ezen intézmény tűzpróbán ment keresztül; ma talán már ítéletet lehet mondani felette. Én, t. ház, mellékesen megjegyzem, hogy azon törvényhatóságban, melynek tagja vagyok, a közigazgatási bizottság szervezése óta és pedig az első percztől fogva a mai napig, a közigazgatási bizottságnak mindig tagja voltam és vagyok. Egész stúdiummal tanulmányoztam, hogy vájjon ezen új intézmény jó-e és vájjon ez az administrátiót képes-e megjavítani s megvannak-e az okok, a melyek érdemesek voltak erre, hogy ezen új intézmény behozatott. És t. ház, én csak a magam meggyőződését jelentem ki, hogy én a közigazgatási bizottságot most már a tapasztalás és gyakorlati alkalmazás után ugy összealkotásában, mint alkalmazásában is, teljesen czéltévesztett intézménynek tartom. (Helyeslés balfelöl.) Összealkotásában azért, t. ház, mert méltóztassanak elhinni, az egy adófelügyelőt és még talán a tanfelügyélőt kivéve, a többi államhivatainokoknak és még a törvényhatósági tisztviselőknek is actualis, szükségszerű jelenléte, vagy befolyása azon ügyek tárgyalására, melyek ott előfordulnak, teljesen indokolatlan. De alkalmazásában is káros és hátrányos is a közigazgatási ügyek gyors elintézésére. Én nem állítom, hogy nem lehetnek és nincsenek oly ügyek, melyet egy collegium helyesebben intézhet el, mint egyes személy. Talán egyes, általános intézkedéseket magában foglaló rendelet mikénti végrehajtása, talán egy szoros értelemben vett helyhatósági intézkedés végrehajtása, talán bizonyos fokozatos teendőknek és azok sorozatának megállapítása helyesebben történik egy collegium által, mint egyes személy által. De abban azután sem adófelügyelőnek, sem postaigazgatóságnak, sem királyi ügyésznek, sem árvaszéki elnöknek, sem a többi hivatalnokoknak, a kik ott vannak, döntő befolyása nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Az admiuistratió gyors menetére azonban a collegialis működés mindig hátránynyal van. (Ugy van! balfelöl) Sokszor fáj a lelke az embernek, midőn látja, hogy oly kérdések adatnak elő a közigazgatási bizottságban, melyekről már a jelentések is beérkeztek volna, ha más úton intéztetnek el; ha gyakorlatban látja valaki az ügymenetet, kénytelen bevallani, hogy a közigazgatási bizottság, a közigazgatás menetének gyorsa-