Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-215
252 215. országos ülés márcaiuä 3- 1SS0. országos ima tartassék. A három napi ima megtartatott, de bizony attól egyetlenegy muszka sem veszett el. (Derültség.) Kinevezhetik önök a tisztviselőket, de bizony az egyetlenegy krajczárral sem fogja apasztani a deficitet, egyetlenegy lépéssel sem hoz viszszább az állami bukás széléről. Sajátságos, t. ház, hogy erre a kérdésre vonatkozólag Francziaorszagra hivatkoznak. (Ralijuk!) Én soha sem szerettem, daczára annak, hogy tanulmányozni szeretem minden országnak intézményeit, de soha sem szerettem az egyszerű utánzást, az idegen intézmények egyszerű átültetését, ha az illető ország történelmi traditióival, ha az annak geniusával összhangzásban nincsen. Ha az Franciaországban a legjobb institutió lenne is, abból nem következnék, hogy azt Magyarországon is meg kellene honosítani. Sőt Francziaországban is több gondolkozó fő s egész párt, törekednek már oda, hogy ott is megszüntettessék. Ha íehát már ott is arról gondolkodnak, mert átlátják, hogy az a szabadságnak megölő betűje, ha mondom, ott is arról gondolkodnak, hogy azt ott is megszüntessék, nagyon különös lenne, ha mi most azt, a mi ezred évig tulajdonunk volt, magunktól eldobni iparkodjunk. De ez, t. ház, nem csak opportanitási kérdés, hanem az a democratia kérdése is. Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy mióta a magyar alkotmány helyre állíttatott, azóta a magyar kormány mindig antidemocratikiis irányban haladt. Ha democratikus irányban haladna, akkor a iura reservátákat minél szűkebb térre kellett volna szorítani; a magyar törvényhozás azonban a iura reservátákat már az első fokú bíróságok kinevezésénél is helytelenül bővítette. Most keresztül akarnák vinni a közigazgatási tisztviselők kinevezését, ez ismét határozottan antidemocratikus irány. Felhozatik, hogy a mi megyei intézményünk nem jó. De jutott-e az nekünk eszünkbe, azt állítani, hogy az jó? Nem küzdöttünk-e ellene, hogy ilyenné ne zsugorittassék, mint a milyen ma? Azonban nem azon irányban kell ezen beteg vármegyét új életre galvánisálni, hanem én biztosítom a t. képviselőházat, hogy ha első sorban a vírilismust megszüntetjük, ha a candidaturát eltöröljük, mert ez nem egyéb, mint álczázott kinevezés. (Helyeslés a szélső baloldalon) Ha qualificátiót hozunk be, szigorú fegyelmi eljárással, akkor lesz oly tisztviselői kar, minőt semmiféle kinevezéssel előállítani nem tudnak. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A hatalom —- ezt minden államtudomány iró beismeri — maga Stein, a ki szintén professor is, doctor is — constatálja, hogy a hatalom mindig túlkapásokra hajlandó. Tehát azon utolsó bástyánkat is, mely bennünket a hatalom túlkapásai ellenében megóv, ezt az utolsót is lerontsuk? Helyes volna-e azt, mely ha nem is véglegesen, de legalább ideiglenesen s ez alatt a hatalom kétszer is megfontolhatja a dolgot, megóv ezen hatalom túlkapásai ellen, most igy lerombolni ? En, t. ház, ezek alapján határozottan kárhoztatok minden oly szándokot, mely a közigazgatásnak úgynevezett állandósítását igyekszik behozni, nem fogadom el legkevésbbé sem azon szép tájképet, melyet idevonatkozókig Szilágyi Dezső t. képviselőtársam lefestett. Nem fogadom el most az elvileges indokokon kivül, különösen, mint beszédem ide vonatkozó részének elején kifejtettem, azért sem, mert ez deficitünket még jobban fogja emelni. Emelni fogja azon deficitet, melyet semmi ilyen foltozgatással eloszlatni nem lehet, melyet szerintem egyedül az alap megváltoztatása fog megsemmisíteni. Sajátságos, t. ház, hogy Széli Kálmán, volt pénzügyminister ur, múltkori szép beszédében kimutatta — és ez niegdöbbeníőleg hatott az egész országra — hogy ime kötelezett fix kiadásainkon kivül, öszszes kuííurkiadásainkra 18 millió marad. S mivel felelt erre a pénzügyminister ur ? Ugyanazon számítás alapján kimutatta, hogy azon időben, midőn Széli Kálmán képviselő ur volt a pénzügyminister, ugyanazon czélokra csak 10 millió írt jutott Ez már nemcsak megdöbbentő, de egyenes útmutatás arra, hogy hol van a baj. Nem az a baj, hogy Széli Kálmán-e, vagy bárki más ül a miiiisteri székben, mert azon alapon, akár Széli Kálmán, akár Szapáry kormányoz, senki sem fogja a deficitet eloszlatni. Önmaguk coustatálták azt, Logy az az alap, melyet mi vitattunk és az az álláspont, melyet mi 13 éven át elfoglaltunk, mely a magyar történelem traditióján alapul, önmaguk mutatták, hogy ez az alap helyes. S minthogy a budgetet oly kormány terjesztette elö, mely nem ezen az alapon, hanem a 67-iki alapon áll, én sem a budgetet nem fogadom el, sem bizalommal a kormány iránt nem viseltetem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Bethlen András: T. ház! (Halljuk!) Becses figyelmöket bátor vagyok igénybe venni rövid időre ; midőn azt a vita jelen előhaladt stádiumában teszem, arra főkép az bátorít, hogy a helyzetet olyan oldalról akarom világítani, mely eddig aránylag igen kevéssé volt fejtegetve, — egyszersmind kerülni óhajtom azok ismétlését, mik nálamnál jobbak által, már kellőleg kimeríttettek. T. ház! Mint egyike azoknak, a kiket inkább az egyéni meggyőződés, mint a pártfegyelem vezet az egyes felvetett kérdésekkel szemben, ez alkalommal azon komoly kérdésre kell bogy magamnak számot adjak, hogy vájjon a
