Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-215
230 215. országos ülés márezias 3. 1880. MisBuri-féle hotelbe, hivatkozva régi iskolai ismeretségünkre és tudósított^ hogy Prokesch kívánna velem megismerkedni. Én megköszöntem az ajánlatot és visszautasítottam. 1856. februártól egész 1859. áprilisig Konstantinápolyban voltam és soha nemcsak Prokeschnél nem voltam, de nem is ismerkedtem meg vele; bár a többi követségeknél és a török ministereknél folytonosan találkoztunk. Ott volt ugyanazon időben régi collegáim közül báró Haymerle, a mostani külügy ér, Ludolf gróf, az osztrákmagyar követ Madridban, báró Vetsera, ezelőtt követünk Darmstadfban, báró Schlechta, ki most a külügyministeriumban szolgál. Kivévén az egy alkalmat, melyet említettem, midőn báró Schreiner hozzám jött, én soha egyikénél sem voltam ezen uraknak, sem ők nem voltak nálam. Még ha máshol is találkoztunk, még azokkal is, kikkel a legjobb pajtásságban voltam a keleti akadémiában, a jó napon kivül szót sem váltottam, ugy hogy éppen a jelenlegi külügyér egyszer megállított és ez iránt szemrehányásokat tett. Ezek a tények és ezek akkori időben oly ismeretesek voltak, hogy társas-körben beszéd tárgyát képezték. Báró Prokesch meghalt és igy őtet nem szólíthatom fel, hogy bizonyítsa a valót, de irok még ma régi eollegáimnak és felszólítom, hogy mondják el a valót. írok magának Schreiner bárónak és felszólítom, hogy mondja el a valót, mert nem hihetem, hogy ő azt ugy elferdítette volna és egy ily hazug rágalmat közölt Németh Albert képviselővel. Felszólítom egyszersmind a „Times" szerkesztőségét, mondja el, miképen kezdődött összeköttetésünk, a mi bizonyítandja, hogy az kezdődött, mielőtt én valaha Konstantinápolyban voltam. Minthogy a támadás a ház színe előtt történt, az előtt taitom kötelességemnek nyilatkozni és ennek fogom bemutatni a válaszokat, melyek felszólításomra érkezendenek. {Elénk helyeslés.) Molnár György, az állandó pénzügyi bizottság előadója: Van szerencsém bejelenteni az állandó pénzügyi bizottság részéről, a honvédegyletek országos központi választmányának, az 1848—49-iki rokkant honvédek menházának országos alapból leendő segélyezése végett, a képviselőházhoz benyújtott kérvényére vonatkozó jelentését. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentést kinyomatni, a ház t. tagjai köztt szétosztatni s annak idején tárgyalásra kitűzni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szétosztatni, annak idején a t. ház tárgyalása iránt határozni fog. Baross Gábor jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítvány-könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Az interpellátiós-könyvben következő két bejegyzés foglaltatik: Márczius 2-án, Gombár Tivadar, a budapesti adófelügyelő által bírságolások körül elkövetett törvényszegések tárgyában, a pénzügyminister úrhoz. Márczius 3-án, Urányi Imre, a császári királyi delyatini járásbiró Balabán törvénysértő eljárása ügyében, az igazságügymínister úrhoz. Elnök: Az interpelláló urak interpellátióikat a szokott időben meg fogják tenni. Következik a napirend, a tegnap félbeszakadt tárgyalás folytatása. Hegyessy Márton: T. ház! Ötödik éve már, hogy szerencsém van jelen lenni a budget tárgyalásánál és soha ezen 5 év alatt az általános tárgyalásban részt nem vettem. Hogy most részt veszek, oka az, hogy a jelen budget tárgyalásánál több oly körülmény említtetett fel és több oly fontos elvi kérdés fölött foly a vita, mint maga a pénzügyi kérdés felett, melyre szükségesnek látom, hogy én is megjegyzéseket tegyek. Felvettetett nevezetesen a közigazgatási reform kérdése, fölvettetett az esküdtszékek competentiájának megszorítása. Ez utóbbit Dárday Sándor képviselő ur vetette fel és erre még azon pár szón kivül, melyet idevonatkozólag Szilágyi t. képviselőtársam tett, senki sem reflectált. Ezért tartom kötelességemnek, hogy felszólaljak. (Halljuk!) Dárday képviselő ur az esküdtszékek competentiáját megszorítani óhajtja, mint ő kifejezte, azon czélból, hogy az által a magán becsület megvédessék. En nem tudom, t. ház, pedig ezen a téren, gyakorlat terén igen sokat működtem, hogy mivel lehet ezen czélzatot indokolni; tény az, hogy több oly sajtópert, mely a magán becsület sértésért indíttatott, az esküdtszék felmentéssel fejezett be; azonban, hogy az által a magán becsület nincs védve, azt ennek daczára csak akkor bizonyította volna be Dárday t. képviselő ur, ha bebizonyította volna, hogy a rendes bíróságoknál, a becsületkérdésekben a felmentések számának százaléka kisebb. Már pedig a dolog úgy áll, hogy a rendes bírósági eljárásnál a rendes becsületsértésekben a felmentések számaránya igen nagy, sőt merem állítani, sokkal nagyobb százalékot mutat fel, mint az esküdtszéki eljárásnál. (Igaz! a szélső baloldalon.) Dárday képviselő ur felhozza az esküdtszék ellen titkos gúnynyaí azon körüiméuyt, hogy nem egyszer találkozunk oly enuntiátiókkal, hogy az esküdtszék kimondja a rágalmat és mégis felmenti a bűnöst. Ezt a körülményt már hallottuk sokszor felemlíteni, nem szakhirlapokban, — nem szaklapokban, — laikusoktól, felemlítette Tisza Kálmán ministerelnök ur is. Sem azon hír-