Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-213

213. országos ülés márczlns 1. 1880 ő>2g nyezési bátorságra, ez össze nem egyeztethető. (Élénk helyeslés balfelöl) Tehát végezzük be, t, ház. (Halljuk! Halljuk!) Állítsuk oda ugy a bizalmi kérdést, mint a ministerelnök ur odaállította. 0 felállt és azt mondja: En felállítottam követeléseket s mikor rám jött a sor, hogy valósítsam, nem teljesítettem egyet sem; én tettem nagy Ígéreteket, nem váltottam be egyiket sem. Jövőre mit akarok, arról nem szólok, de alattam nem rendült meg az ország hajója, csak süly édesnek indult, hol rohamosan, hol lassan; magam hasznát nem kerestem, az önök kívánságát sokszor teljesítem, néha nem: bízzatok bennem. Ezen alapon kivánja a ministerelnök ur a bizalmat. (Élénk derültség és tetszés bal/elöl.) Én óhajtanám, hogy az ország jöjjön ide e ház sorompói elé, és itt tegye fel nekik a ministerelnök ur így a kérdést. En meg vagyok győződve arról, hogy a felelet egyhangú, szívből jövő, végnélküli tagadás volna; (Ugy van! a baloldalon. Egy hang: Pereat volna ! Élénk helyeslés halról.) mert oly kormánynak, melynek összes működése végeredményben legújabban is a pénzügyi romlásban van megírva, oly kormánynak, mely ily alapon állítja fel a bizalmat, csak egy feleletet adhatunk és ez az, hogy a bizalmatlansági javaslatot elfogadjuk. (Elénk, hosszan tartó helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Elénk Jölkiáltások a szélső baloldalon: Fél három az idd! Folytassuk holnap! Felkiáltások jobb felöl és a baloldalon: Halljuk! Halljuk! Hosszantartó nagy nyugtalanság.) Elnök: A ministerelnök urnák alig ha van szándékában most hosszabb beszédet mondani, talán csak személyes vádakra kivan válaszolni s igy kérnem kell a t. képviselő urakat, méltóztassanak meghallgatni. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Igazán csak egy pár perezre kérem ez alkalommal a t. ház becses figyelmét; de ha ugy tetszik, el is állok a szótól. (Elénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Hogy a felhozottakra, vagy legalább is egy részükre azonnal is tudnék felelni s hogy nincs szükségem 24 órai gondolkodásra, talán amúgy is elhiszik. (Felkiáltások: Elhiszszük!) Különben megígértem, hogy ez alkalommal nem fogok az előttem szólott képviselő ur beszédének érdemébe belebocsátkozni; ez irányban engedek főleg az elnök ur igen tapintatos figyelmeztetésének s csak pár szót akarok a felhozott személyes vádak szempontjából mondani. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur azzal vádolt beszéde elején s azzal vádolt beszéde végén, hogy miért nem vetettem fel positiv alakban a bizalmi kérdést. Én megmondottam t. ház! hogy fel fogom vetni s annak oka, hogy önök nem várhatták ezt be, hogy oly annyira türelmetlenek voltak, hogy fel kellett vetniök: én ugyan nem vagyok. (Élénk derültség és helyeslés jobb felöl.) De külömben eredményében csakugyan mindegy, akár azok mondjanak igent a szavazáskor; kik nem biznak a kormánvban, akár azok, a kik biznak. ügy van! jobbfelöl.) Ez az egyik, a mit meg kívántam jegyezni. A másik a mit röviden meg kell jegyeznem, az, hogy a bizalmi kérdést ugy felállítani, mint a t. képviselő urnák most tetszett tenni, azaz, hogy megígértem mindent s nem tettem semmit, nem lehet. (Felkiáltások a baloldalon: De ugy van! Halljuk!) A képviselő urak akármelyiké, hanem azt fogja elolvasni, mit önök mondottak, hanem azt ol el a mit én mondottam, nem fogja ezt mondhatni. Mert én sem azt, hogy a pénzügyeket — nem tudom minő rövid idő alatt — rendezni fogom, soha nem mondtam, sem mindazon ígéreteket, melyeket évek óta rám fognak, soha sem tettem. (Igaz! jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Igenis, midőn közbejöttek a pénzügyek rendezésére kedvezőknek bizonynyal áhalam sem állított események, mondottam és mondom ezek után is, hogy pénzügyeinket igenis rendezni lehet; de hogy a pénzügyi bajokat el fogom fújni, hogy azok rövid idő alatt rendeztetni fognak, azt soha sem mondtam. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl) S most, midőn — bár a pénzügyek ugyan nincsenek rendezve — de midőn minden mondottak daczára kimutattatott. — s ezt lehet tagadni, de ennek ellenkezőjét bizonyítani nem leket — hogy pénzügyi tekintetben előhaladás van ; azt mondani, hogy Ígértem mindent és nem tettem semmit, nem lehet. (Helyeslés a jobbóldalon) A t. képviselő ur azt mondja — s ez az, a mi ellen még tiltakozni akarok, — hogy én, mint martyr panaszkodom és könyörgök magamért. Felkiáltások balfelöl: Könyörgésröl nem szólt!) Hogy én mikor állítottam oda magamat mint martyrt, nem tudom. Azt, hogy bizonyos áldozatokat én is hozok a hazának, azt méltóztassanak megengedni, már a múlt alkalommal is volt iránta nyilatkozni szerencsém — én martyromságképen, szenvedésképen oda nem állítottam és nem állítom. En azon nézetben vagyok most is, a mit egyszer ellenzéki koromban mondtam, hogy a ki Magyarországon a ministerséget elvállalja, bizony sok kellemetlenségnek lehet kitéve; de vessen magával számot, mert ha nem akar kellemetlenségnek kitéve lenni, ne üljön e székbe. És előre is figyelmeztetem t. képviselőtársaimat, hogy önök is számoljanak le a kényelmeskedéssel azon boldog pereztő] fogva, midőn e helyet elfoglalják. (Felkiáltások jobbfelöl: Soká