Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

205. országos ülés felbraár 20. ríSO. 17 Ez nagyszerű mód volna nevét a történe­nelembe bevésni. Az utókor pedig reá mutatva, azt fogja mondani: hne, a gondviselés férfia, egy újkori Sólon! De ideje most már, t. ház, hogy bizonyos sorrendet tartva, eszmelánczolatnál fogva, kitű­zött feladatom egy másik fontos tárgyára tér­jek át. Bevallom, alig volnék képes ellen állani a mai alkalom esábingerének, hogy a parliamen­tarismns fenntartó tényezőivel, a pártokkal, a t. ház kegyes engedelmével tüzetesebben ne foglal­kozzam. Tudom, hogy a legsikamlósabb térre lépek, de azért én itt is szokott őszinteséggel fogok nyilatkozni. Nem félek az ellenmondástól, midőn azt állítom, hogy a jelenlegi pártviszonyok bizonyos tekintetben sajátszerűleg jellemzik közéletünk abnormitását. Én t. ház azon nézeten vagyok, hogy mind­addig, mig az alkotmányosság mintahazája Anglia példájára, a hatalomért hagyományosan vetélkedő, két nagy politikai pártra nem oszlik fel az ország, a parliamentarismus egyik alapfelté­tele hiányozni fog. A kormányt támogató compact, egyöntetű többséggel szemben, évek alatt nem egy com­pact ellenzék, hanem heterogén elemeket kép­viselő pártok és párttöredékek állanak. — Csak a kormány buktatásában vun meg közttük az egyetértés, de alig lenne az meg a zsákmány, a hatalom felosztásánál. Mert itt e földön nincs máskép, mint a menyországban. Sokan azt hiszik, hogy hiva­tottak, pedig kevesen vannak a választottak. A cselekvés, a positiv alkotás pillanatában szétválná­nak egymástól. Az újkori Themistoklesek csak­hamar megirigyelnék a Miltiádesek diadalait. Uj kormányalakítás esetén, a függetlenségi párt s a közjogi alapon álló ellenzéki párícso­portok között nagy elvi ellentét miatt, a koaliczió lehetetlen. És a mi szemes, leleményes és éies­eszű radikálisaink, ott a szélső baloldalon, épp oly keményvágásokat intéznének az új kabinet ellen s talán több sikerrel, mind a minőket oly­kor a jelenlegi kormány ellen szoktak suhintani. Mit óhajtanék tehát én megakadályozni t. ház ? Semmi egyebet, mint azt, hogy Magyar­országot ne érje azon sors, mely a legutóbbi időbeu az egyenetlenség és meghasonlás miatt, a haladó pártokat Ausztriában-, Német-, Olasz­és Franeziaországban érte. Magyarország nevében tehát, a beteges párt­viszonyokra vonatkozó, ezen történelmi törvényt óhajtanám meghazudtolni. Óhajtanám, homogén elvi alapon álló, tömör erőteljes ellenzék, ma még profétailag, holnap politi­KÉPVH. NAPLÓ. 1879—81. X. KÖT1T. kailag cselekedjék; hogy a mai ellenzék, kabinet­válság esetén, új irányeszmékkel, világosan körülirt programmal, már holnap az új kormányt képezze. Óhajtanám, hogy az ellenzékhez tartozó s a hivatás létjogával biró vezérférfiak, távol tartva magukat a vak félelemtől épp úgy, mint a politi­kai utópiáktól s helyes érzékkel felismerve az európai nemzetközi viszonyokat, mindenkor esze­lyes államférfiak erényeit s az uralomra hiva­tott pártok természetét vegyék fel, a nélkül, hogy eszményükhöz hűtlenek legyenek. Es mindezt t. ház, mit nyomatékosan kívá­nok hangsúlyozni, nem egyik vagy másik párt, hanem a parlamentarismus, a magyar állam meg­szilárdítása érdekében óhajtván, melyet úgy hiszem, mindenki mégis csak valamivel magasabb érdeknek tekint, mint a hatalom kápráztató vará­zsát, vagy az irigységgel, gáncsoskodással tett s a hatalomvágy zsámolyául szolgáló személyes versengéseket, melyektől bizony eddig keveset épült a nemzet. Nem volna érdemes a nagy gondolatok s látnoki érzék szerint cselekvő államférfiú czímére az, ki a gyűlöletet és barátságot egyaránt aa állam konkrét érdekeinek alárendelni nem tud iá s a ki hazáját jobban nem szeretné, mint elveit, múltját és népszerűségét. Mert ha közülünk, kiknek egymás iránt bizony elég megbocsátani valónk van, senki sem megy elől a nemeslelktí feledés, a magasztos önmegtagadás példájával, ha az ellenszenv, az érzékenység érzelme mindig háborúra vezetne; ekkor a Janus templomát soha sem lehetae bezárni. Hová jutna akkor, mivé lenne nem­zetünk ! T. ház! Vájjon a viszonyok hatalma, a kérlelhetlen tények ereje, a közel vagy majd csak a távol jövőben fogják-e a nemzetet, az általam jelzett két nagy táborra osztani? és vájjon a közjogi alap, vagy nagy belügyi reform­kérdések fogják-e ezen, szerintem legegészsége­sebb pártalakulást megteremteni? Ki tudná ezt ma egész biztonsággal megmondani. Annyit azonban már sejteni lehet, hogy egy sajátságos csata van készülőben, a pártok harcza, mely a multak akarata és a béke között, mely a jövő óhaja. Uraim! A béke győzni fog. A jövő győzel­mét már ma fölismerhetjük. Neve: az ország létérdeke, a nemzet közérzülete és akarata? Az események logikai fejleményei, a nemzet közérzülete végre is erősebbek, mint a meta­physika és nagyobbak, mint az államférfiak talentuma. Mert mi a nemzet közérzülete? Békeszerző­dés. A pártok ily önzetlen szövetségét, minden békét szerető polgár aláírja. Ez a magyar nemzeti 3

Next

/
Thumbnails
Contents