Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

205. országos ülés felbraár 20. ríSO. 17 Ez nagyszerű mód volna nevét a történenelembe bevésni. Az utókor pedig reá mutatva, azt fogja mondani: hne, a gondviselés férfia, egy újkori Sólon! De ideje most már, t. ház, hogy bizonyos sorrendet tartva, eszmelánczolatnál fogva, kitűzött feladatom egy másik fontos tárgyára térjek át. Bevallom, alig volnék képes ellen állani a mai alkalom esábingerének, hogy a parliamentarismns fenntartó tényezőivel, a pártokkal, a t. ház kegyes engedelmével tüzetesebben ne foglalkozzam. Tudom, hogy a legsikamlósabb térre lépek, de azért én itt is szokott őszinteséggel fogok nyilatkozni. Nem félek az ellenmondástól, midőn azt állítom, hogy a jelenlegi pártviszonyok bizonyos tekintetben sajátszerűleg jellemzik közéletünk abnormitását. Én t. ház azon nézeten vagyok, hogy mindaddig, mig az alkotmányosság mintahazája Anglia példájára, a hatalomért hagyományosan vetélkedő, két nagy politikai pártra nem oszlik fel az ország, a parliamentarismus egyik alapfeltétele hiányozni fog. A kormányt támogató compact, egyöntetű többséggel szemben, évek alatt nem egy compact ellenzék, hanem heterogén elemeket képviselő pártok és párttöredékek állanak. — Csak a kormány buktatásában vun meg közttük az egyetértés, de alig lenne az meg a zsákmány, a hatalom felosztásánál. Mert itt e földön nincs máskép, mint a menyországban. Sokan azt hiszik, hogy hivatottak, pedig kevesen vannak a választottak. A cselekvés, a positiv alkotás pillanatában szétválnának egymástól. Az újkori Themistoklesek csakhamar megirigyelnék a Miltiádesek diadalait. Uj kormányalakítás esetén, a függetlenségi párt s a közjogi alapon álló ellenzéki párícsoportok között nagy elvi ellentét miatt, a koaliczió lehetetlen. És a mi szemes, leleményes és éieseszű radikálisaink, ott a szélső baloldalon, épp oly keményvágásokat intéznének az új kabinet ellen s talán több sikerrel, mind a minőket olykor a jelenlegi kormány ellen szoktak suhintani. Mit óhajtanék tehát én megakadályozni t. ház ? Semmi egyebet, mint azt, hogy Magyarországot ne érje azon sors, mely a legutóbbi időbeu az egyenetlenség és meghasonlás miatt, a haladó pártokat Ausztriában-, Német-, Olaszés Franeziaországban érte. Magyarország nevében tehát, a beteges pártviszonyokra vonatkozó, ezen történelmi törvényt óhajtanám meghazudtolni. Óhajtanám, homogén elvi alapon álló, tömör erőteljes ellenzék, ma még profétailag, holnap politiKÉPVH. NAPLÓ. 1879—81. X. KÖT1T. kailag cselekedjék; hogy a mai ellenzék, kabinetválság esetén, új irányeszmékkel, világosan körülirt programmal, már holnap az új kormányt képezze. Óhajtanám, hogy az ellenzékhez tartozó s a hivatás létjogával biró vezérférfiak, távol tartva magukat a vak félelemtől épp úgy, mint a politikai utópiáktól s helyes érzékkel felismerve az európai nemzetközi viszonyokat, mindenkor eszelyes államférfiak erényeit s az uralomra hivatott pártok természetét vegyék fel, a nélkül, hogy eszményükhöz hűtlenek legyenek. Es mindezt t. ház, mit nyomatékosan kívánok hangsúlyozni, nem egyik vagy másik párt, hanem a parlamentarismus, a magyar állam megszilárdítása érdekében óhajtván, melyet úgy hiszem, mindenki mégis csak valamivel magasabb érdeknek tekint, mint a hatalom kápráztató varázsát, vagy az irigységgel, gáncsoskodással tett s a hatalomvágy zsámolyául szolgáló személyes versengéseket, melyektől bizony eddig keveset épült a nemzet. Nem volna érdemes a nagy gondolatok s látnoki érzék szerint cselekvő államférfiú czímére az, ki a gyűlöletet és barátságot egyaránt aa állam konkrét érdekeinek alárendelni nem tud iá s a ki hazáját jobban nem szeretné, mint elveit, múltját és népszerűségét. Mert ha közülünk, kiknek egymás iránt bizony elég megbocsátani valónk van, senki sem megy elől a nemeslelktí feledés, a magasztos önmegtagadás példájával, ha az ellenszenv, az érzékenység érzelme mindig háborúra vezetne; ekkor a Janus templomát soha sem lehetae bezárni. Hová jutna akkor, mivé lenne nemzetünk ! T. ház! Vájjon a viszonyok hatalma, a kérlelhetlen tények ereje, a közel vagy majd csak a távol jövőben fogják-e a nemzetet, az általam jelzett két nagy táborra osztani? és vájjon a közjogi alap, vagy nagy belügyi reformkérdések fogják-e ezen, szerintem legegészségesebb pártalakulást megteremteni? Ki tudná ezt ma egész biztonsággal megmondani. Annyit azonban már sejteni lehet, hogy egy sajátságos csata van készülőben, a pártok harcza, mely a multak akarata és a béke között, mely a jövő óhaja. Uraim! A béke győzni fog. A jövő győzelmét már ma fölismerhetjük. Neve: az ország létérdeke, a nemzet közérzülete és akarata? Az események logikai fejleményei, a nemzet közérzülete végre is erősebbek, mint a metaphysika és nagyobbak, mint az államférfiak talentuma. Mert mi a nemzet közérzülete? Békeszerződés. A pártok ily önzetlen szövetségét, minden békét szerető polgár aláírja. Ez a magyar nemzeti 3