Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

190 212. országos ülés február 28. 1880, halfelöl: Hiszen maga irta!) s megnyugtathatom az iránt is a t. képviselő urat, hogy ezt bizony én nem irtam, hanem oly lapokban . . . (Egy hang a szélső balról: Zuglap!) a „Neue Freie Presse"-ben, a melyet csak nem fognak zuglapnak mondani és sok másban volt ez olvasható, olyan lapokban, melyek irántam táplált jóindulatukról sohasem voltak ismeretesek. {Egy hang a szélsőbalról: Prileszky irta!) Nem tudom t. ház, mennyiben emeli az annyira féltett parlamenti tekintélyt az ilynemű gyermekes közbeszólás! [Elénk helyeslés jobb/elöl.) Mondom, nem azért hoztam fel ezt, mintha rá valami nagy súlyt fektetnék, hanem arra akartam a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy ne egyik, vagy másik, akár bécsi, akár más külföldi lap nyilatkozatából akarjon Ítélni; hiszen itt vagyunk, szeme előtt működünk, ítéljen — és itt már igazán kérem ne könyvből, ne hírlapból, de tapasztalataiból; de argumentumot azon hírlapi czikkekből keresni, vagy ne méltóztassék, vagy ha azt kívánja, hogy a mit ő citál, azt szent írásnak tartsuk, méltóztassék megengedni, hog3

7 az ellenkezőnek is éppen annyi hitel adathassák. {Tetszés a jobboldalon.) A t. képviselő ur a nélkül, hogy még ismerhetné kellően akár a sajtó iránti szándékomat, — bár megmondtam határozottan, hogy mindent, mi a közpályán való működésre vonatkozik, épp ugy megakarom hagym az esküdtszéknél, mint most van s igy csakugyan megbírálhatta volna, vájjon szándékom iránya valóban reactionariusnak tekinthető-e — a t. képviselő ur azt mondta, hogy eddig Magyarországra ugy hivatkoztak, mint szabad államra, most már ennek vége. Ugyan mit mondana a t. képviselő ur, ha én a helyett, mit ő reactionariusnak nevezett, azon szerinte most már sokkal alkotmányosabbnak és szabadabbnak nevezett Ausztriában fennálló sajtótörvényt akarnám behozni {Derültség a jobboldalon) az ő objectiv és subjectiv rendelkezéseivel, lefoglalás! jogával és sok más hasonlóval? {Elénk derültség a jobboldalon.) Lássa a képviselő ur, hogy könnyű valamit kimondani, de ha az ember kissé utánna néz, nagyon meglátja, hogy köd van felül és alul nincs semmi. {Elénk derültség jobb/elől.) A t. képviselő ur vádol azzal, de vádjának bebizonyításával adós maradt, hogy a kormány a dualismus szempontjából túlment azon a határon, a mely Deák Ferencz húsvéti ezikkébe ki lett jelölve. T. ház! Én nem tudhatom, hogy mit értett alatta a képviselő ur, de mert ezen vádat két tárgyra nézve, már sokszor hallottam, szólok ezekről. (Halljuk!) Az egyik az, hogy megkötöttem a vám- és kereskedelmi szerződést. Ez 1867, 1868-ban szintén megtörtént és helyesen történt meg, akkor is a dualismus alapján. tehát ebben túl rajta nem mehettem. A másik, a mire szokás hivatkozni, a bank kérdése! Lássuk tehát, hogy mi történt ebben. 1867-ben és 1868-ban — ezt nem vádképen mondom, mert bizony akkor volt elég teendő — a bankkérdés megoldatlanul, függőben maradt és a magyar törvényhozás, — helyesen, — abban a nézetben volt, hogy az országnak önálló bankhoz való joga fennáll, bár nem tagadható, hogy voltak más nézetek is, de szerencsére teljes érvényre nem jutottak az azon időbeli kormány-stipulatiók. Mi történt most? Az, hogy a mit ugy tartottunk, hogy megvan, azt ma törvényünk mondja ki. Tehát azon a vonalon, a melyet Deák Ferencz kijelölt, túl egy lépéssel sem mentünk. Hogyha a t. képviselő ur még más eseteket is fölhoz, felveszem e téren bármely esetre nézve a keztyüt, habár egy külömbséget ki kell emelnem s ez az, hogy, midőn régenten — akkor a mikor én tartoztam az ellenzékhez — az akkori kormányoknak, a monarchia másik felének kormányával oly irányban voltak nehézségei, hogy védeni kellett azon határt, melyet a dualismusnak 1867-ben kiszabtak : mindannyiszor bennünk egy erős támaszt találtak, mig ellenben most, midőn a jelen kormány jő hasonló helyzetbe, rosszalást hallunk a kormányra oly tényekért, melyeket éppen e szempontnál fogva követ el. (Ugy van! jobbfelöl.) Nehezíti ez a helyzetet, igaz, de azért nem fogunk túl menni azon a vonalon. Ezt a dicsőséget hagyni fogjuk azoknak, a kik, mig egyfelől azzal támadnak meg, hogy túlmentünk a kijelölt vonalon, másfelől oly eszméket pengetnek, a melyeket, ha magunkéivá tennénk, ezen vonalon túl kellene mennünk. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Azzal is vádol a képviselő ur, hogy — bocsánatot kérek, ha a kormányról és személyes dolgokról — annyit beszélek; csak azért teszem, mert a bizalmi kérdéssel állunk szemben és itt helyén levőnek tartom, hogy ezekről beszéljünk, (Helyeslés jobbfelöl) — mondom, azzal is vádol a képviselő ur, hogy a jelenlegi kormány nem bir az actió bátorságával, hogy egész mestersége abban áll, hogy kikerül minden nehéz kérdést. (Ugy is van ! balfelöl. Halljuk!) T. ház! Mutasson fel a képviselő ur nékem egy kormányt, nem minálunk, hanem a parlamentarizmus egész történetében, a melynek 5 év alatt annyi nehéz kérdéssel kellett szembe szállnia (Helyeslés a jobboldalon) és annyi nehéz kérdést kellett megoldania, (Ugy van! jobbfelöl) a melyet megkerülni nem lehetett. Hiszen tisztelt képviselőház, a pénzügyi baj már magában elég baj és ehhez hozzájárult a sok érdek megsértésével keresztül vitt reductio, megtagadása a magunk által is, magukban véve más viszonyok