Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

lg A 212. országos ülés február 28. 1880. lünk, mert rosszabbul vagyunk a reform-törvény után, mint azelőtt. (Igaz! Ugy van! balfelöl). így áll a kormány az administratióval szemben is. Engedje meg a t. ház, hogy erről valamivel bővebben szóljak. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur minap erre reflectálva, a többi köztt a könyvekből merített, meglehet nagyon ideális felfogás ellen fejezte ki nézetét s a gyakorlati élet bölcsességét állította előtérbe. Megvallom, nem tehetek róla, a sors és az életpálya engem a könyvek emberévé tett és meglehet, ennélfogva talán a könyvek irányában túlságos előszeretet van bennem. Azonban nem vonhatom kétségbe, hogy ez utoljára is felfogás dolga s legyen valaki alacsonyabb, vagy felsőbb állásban, hogy Könyves Kálmán legyen-e vagy sem, az nem tőle függ, hanem hajlamától és felfogásától. De azt hiszem, hogy ha a ministerelnök ttrnak könyvek iránti idegenkedését valami szülte, vagy előmozdíthatta, az t. Kautz barátom minap tapasztalt felfogása lehetett, melynek egész valója abból áll, hogy minden kérdésre nézve ugy nyilatkozik, hogy erről némelyek azt mondják, mások ismét azt mondják, a kettő egymást eltörli s aztán marad semmi. (Derültség.) Nagyon hasonlít ez azon homeopathicus gyógyszertárhoz, melyet a 30-as években egy magyar faluban ott felejtett az orvos egy szegény parasztnál. A gyógyszertárt egy gyermek teljesen megette. Az orvos félnap múlva visszajön, azt hivén, hogy a gyermek már szörnyet halt. Azonban a gyermeknek semmi baja sem lett s midőn az orvost kérdezték, hogyan lehet ez, azt felelte, hogy az egyik szer a másikat paralysálta s azért nincs semmi baj. A tudomány azon neme, mely azt eredményezi, hogy az ember soha elhatározásra nem jut, csak az ismeretek számát szaporítja s nem képesíti az embert arra, hogy megtudja mondani: quid consilii? — megengedem, hogy az ilyen könyvek s az ilyen tudomány iránt indokolt a minister ur mondása. (Helyeslés balfelöl.) Hanem vannak a világon más könyvek, van más tudomány, melyről hiszem, hogy a ministerelnök urat is, — kitől nem tagadhatom meg azon érdemet, hogy kormányozása alatt egy szép könyvtár épült — azon tudomány barátai közé számíthatom, mely tudomány tud véleményt is mondani s tud nemcsak paralysálni, hanem építeni is. A ministerelnök ur másrészről az administratióra vonatkozólag azt jelentette ki, hogy ő majd meg fogja hallgatni a megyei administratióval foglalkozókat, tehát a főispánt, az alispánt s esetleg talán a szolgabírót. Engedje meg a tiszt, ház, hogy e felett magasfokú admiratiómat fejezzem ki. Hogy állunk e kérdéssel? új théma ez? Nem! Tizenegy év előtt, 1869-ben felmerült már e kérdés. Hosszú, heves vitákban elölről végig tárgyaltatott s a ministerelnök ur, mint a vols balközép egyik vezére, oly kitűnő férfiak társaságában, a kik közül sokat fájdalommal nélkülözünk, a kik a közélet teréről letűntek és a kiknek nevei élni fognak parlamentünk és hazánk történetében, végig vívta e harezot. Nem új tehát ez a kérdés. Megbeszéltük azt már akkor és tisztában voltunk, legalább hittük ezt, az iránt és alkotva lett egy törvény, melyről azon helyen már akkor kijelentettem, hogy azon remények, a melyek hozzáköttetnek, meg fognak hiúsulni és hogy nem áll az, a mit akkor a kormánypadokról hirdettek, hogy azzal a jó közigazgatás alapjai tétettek le. És örömmel constatálom, hogy az idő nékem és azoknak adott igazat, kik azon nézetben voltak, hogy közigazgatás, a mely akkor megalkottatott, nem az, melvivel Magyarország beérheti. De, t. ház, maga a ministerelnök ur, néhány évvel ezelőtt az administratiónak legalább partiális javításával foglalkozott és mint belügyminister 5 év ófa működik. Én azt hiszem, t. ház. hogy ez után a ministerelnök urnák az administratióra vonatkozólag csakugyan lehetnének megállapodott nézetei. (Ugy van! bal felöl.) Ugy, hogy nem kellene most az enquéte-oknak bizony nem igen üdvös és nagyon is lassú terére lépni, mert azon tapasztalatok után, a melyeket bizonyos kérdésekben, a minő például a bankkérdés, nyertünk, ezzel megint a tanulmányozás stádiumába lép az administratio kérdése. (Ugy van! bal felől.) Megvallom, t. ház, hogy egy férfiútól, a ki két évtized óta mindenütt, a hol csak van, ugy az ellenzéken, minta kormánypárton, a vezérszerepet viszi, a ki a belügyeket 5 év óta vezeti, legalább azt lehet megvárni, hogy határozott, nézettel bírjon ezen kérdésről, (ügy van! balfelöl.) Miután azonban ezt a kormány részéről nem tapasztalom, constatálom a kormánynál az erre vonatkozó megállapodásnak teljes hiányát, a mi bizalomra nem igen int. Nem fogok t. ház, saját nézetemnek erre vonatkozó előterjesztésével most foglalkozni, hanem tenni fogom ezt egy más alkalommal, a mely erre alkalmasabb lesz; s most folytatom indokolását bizalmatlansági szavazatomnak és áttérek arra, hogy én nem tartom a kormányt bizalmunkra méltónak már azért sem. mert egész eljárása, alkotmányossági szempontból nagyon is aggodalmas. (Ugy van! bal felöl.) T. ház! nem rég volt az az idő, hogy a Lajthán túl, mikor szabadságról, alkotmányosságról, alkotmányos jogok fönntartásáról és érvényesítéséről volt szó, Magyarországot állítottak föl mintául és ismeretes mindnyájunk előtt, hogy e nézet kifejezést nyert egy ünnepélyes