Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

174 212- •rszágos ülés február 28. 1880. (Felkiáltások a szélső halon: ő a sanscrit nyelv­ről szólt.) De különben felhozta azt is, hogy a közös hadsereg, a mint eddig is tette, ezentúl is a német vezényszó mellett épp ugy fogja teljesíteni kötelességét. Ebben én a magyar vezényszó kigúnyolását, nevetségessé tételét nem tudom látni. (Felkiáltások a szélső balon: Nem igy beszélt ő!) De nem csak erre hivatkozom, hanem hivatkozom csaknem 8 évi közreműködésére a honvédségben és biztosíthatom a t. képviselő urat és a t. házat egyaránt, hogy én, aki működésének legközelebb álló tanúja vagyok, legtávolabbról sem tapasz­taltam olyasvalamit, hogy ő olyanra, a mivel Degré képviselő ur vádolta, csak megközelítőleg is képes legyen, mert egész odaadással és teljes kötelességérzettel teljesíti elvállalt feladatát. Kár, t. ház, ilyen személyes kérdéseket felhozni ott, a hol a t. képviselő urnák talán nincsen alkalma a körülményeket és az egyéneket ismerni és mindenesetre méltánytalan dolog, sérteni olyanokat, kik arra érdemet nem tesznek. (Helyeslés a jobboldalon) Ezt bátorkodtam most felhozni. A t. kép­viselő urnák egyéb megjegyzéseit, a honvédség szervezetét s azt illetőleg, hogy azok hova lettek beosztva, mikép lettek beosztva, lesz alkalmam tárezám részletes tárgyalásakor bővebben kifej­teni, hogy a honvédség csapatai nem dandáron­ként, nem az önállóság koczkáztatásával, hanem hadosztályonként, mint tökéletes hadosztály önálló­kig és a törvény értelmében, hogyan lettek be­osztva. Addig is csak annyit vagyok bátor emlí­teni, (Halljuk!) hogy legyen a t. képviselő ur meggyőződve arról, hogy én igenis érzem azon hivatás fontosságát, melyet a törvény rám ruházott s melyiyel a véderőről szóló törvény végrehajtása körül tartozom; s legyen meg­győződve, hotry nemcsak kötelességérzetből telje­sítem azt tőlem függőleg Jtíven és pontosan, hanem rokonszenvből is. (Elénk helyeslés jobh­felŐl.) Bujanovics Sándor: T. ház! A folyó évi költségvetés általános tárgyalása alkalmából a ház ezen oldalán felszólalt t. képviselőtársaim feltüntették az ország súlyos pénzügyi helyzetét, megvilágították az ország bajait s kiemelték nem egy irányban az orvoslás módját és eszközeit. Én, t. ház, egyetértve mindazokkal, mik ezen tárgyban a ház ezen oldalán elmondattak és a t. ház kifáradt türelme iránt mindenkor kellő tisztelettel viseltetvén, nem fogok azokra kiter­jeszkedni. Felszólalasom indoka csak az, hogy azokra nézve, miket a t. pénzügyminister ur részint saját politikájának igazolásául, részint az általunk, a költségvetés és pénzügyi politikája ellenében felhozattakkal szemben, czáfolatul elő­adott, néhány észrevételt tőlem kitelhető rövid­séggel megteg}?ek. (Halljuk!) Az igen t. pórtzügyminister ur kifogásolja azt, hogy Lukács Béla t. barátom hivatkozva azokra, miket a 79-ik évi költségvetési elő­irányzat realitása ellenében a múlt évben e ház­ban felhozott s a melyeket az 1879. évi keze­lési eredmények nagy részben igazoltak is, ki­fogásolja azt, hogy Lukács t. barátom hivat­kozott arra, hogy az ellenzék a tavalyi költ­ségvetési előirányzat tárgyalása alkalmával, csakugyan helyesebben számított a t. pénzügy­minister urnái. A t. pénzügyminister ur az elő­irányzat és a tényleges eredmény köztti ezen különbözet okául, tisztán az 1879. évben az országot ért súlyos gazdasági csapásokat hozta fel és csodálkozik azon profétiális szellem fö­lött, melyiyel mi már tavaly megjósoltuk, hogy 1879-ben ily csapások sújtani fogják az orszá­got. Ezzel szemben kénytelen vagyok meg­jegyezni, hogy midőn mi az 1879. évi elő­irányzat realitása ellenében e házban és a pénz­ügyi bizottságba;! felszólaltunk, tettük ezt, min­denütt kijelölve azon tételeket, melyeket az elő­irányzatban túlvérmeseknek és a valóságnak meg nem felelőknek tartottunk, mindenütt ki­jelölve azon positiókat, melyeket egyáltalában nem tartottink indokoltaknak és melyekben egyebet önámításnál nem láttánk. így pl., midőn a jíéazügyminist'-r ur az 1879-ik évi földadót 39.200.000 írtban előirányozta, akkor, a midőn az 1877-re kivetett földadó zárszámadási ered­ményei csak 36.600,000 frt tüntettek fel, midőn tehát 2.600,000 írttal magasabb összegben irá­nyozta elő 1879-re a földadót, melyből, igaz, a pénzügyi bizottság 200,000 frtot törült, de még mindig 2.400,000 frttal magasabb volt az elő­irányzat, akkor mi teljes joggal és alaposság­gal hivatkozhattunk az 1877-iki zárszámadások­nak eredményeire és az 1878. évi kezelési ered­ményekre és az országnak valóságos közgazda­sági helyzetére s állíthattuk, hogy azon elő­irányzat nélkülözi a realitás feltételeit. És tet­tük ezt a házadónál, tettük ezt más tételeknél, mindenütt kijelölve azon alapon, hogy a túlvérmes és önámítást magában foglaló elő­irányzatot mi nem tartjuk sem az 1877. évi zárszámadási, sem az 1878. évi kezelési ered­mény által indokoltnak, igazoltnak; nem volt szükségünk tehát proféticus szellemre, mikor előre jósoltuk, hogy ez előirányzat túlvérmes, mert arra alapot szolgáltattak a tények zárszámadások tényleges eredményei. Es, t. ház, nekünk szolgáltattak legfényesebb igazságot az eredmények, a pénzügyi bizottság és maga az igen t. pénzügyminister ur. (Halljuk!) És azt elismerőleg jelentem ki, hogy az idei költség­vetési előirányzat tárgyalása alkalmával maga-

Next

/
Thumbnails
Contents