Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

168 211. országos ülés fefcrnár 27. 1880. az uzsora és az ipartörvény, nemkülönben az úgynevezett manchesteri elmélet, ezek hazánk jólétén is tágas sebet ejtettek. T. ház! Meglehet, mint nekem egy gondolkozó mondta, hogy a muszka nem él elégedetlenebbül, mint mi; ha fejünk felett látnók lebegni a kancsukát, ha kilátásunk Szibéria felé nyílnék, akkor ? Utoljára megszoknék talán ezen állapotot, mint a muszka. És e tekintetben elviselhetőknek látszanak a mi állapotaink; és még sem azok. Elismerjük, hogy léteztek mindig gazdagok és szegények és hogy ez a világ végéig igy lesz; én is azt hiszem, de különbséggel. Léteztek szegények és gazdagok, de azok voltak a kisebbség, a többséget mindenkor az erőteljes középosztály képezte, mely mérsékletesség, munka és takarékosság mellett, eléggé kényelmes léteinek örvendett; holott jelenleg a pauperismus, az általános elszegényedés ijesztő mérvben terjed. Azonban, t. ház, ezen elszegényedést, melyet észlelünk, nem lehet talán a tavalyi szűk termésből deriválni; úgy látszik, politikai rendszerünk mellett állandósítva lőn, valamint a földmívelőknél, ugy az ipar körében is. A manehester-theoria alkalmazása — mely abból áll: hogy mindenki saját erejét mások kizsákmányolására fejlesztheti, abban culminál, hogy valamint a gazdag tőkebirtokos, mindannak birtokában van, a mivel s szegényeket kizsákmányolhatja; — úgy a socialűemocraticus proletárnál kell mindent másnak, t. i. az államnak megtenni, mert könnyebben esik neki mit sem tenni. Tehát a lelketlen tőkepénzes és proletár egy alapon állanak: mindenik a maga hasznát máshonnét hajhássza. Mindakettő közeli rokonságban vau. Ezek valóságos rákfenék a társadalom testén és nincsea törvény, mely a munkaadó tőkebirtokos és munkás köztt a viszonyt szabályozná és a munkás kiérdemlett bérét és jövőjét biztosítaná. Sclmltze-Delitzseh-féle eomponatiókkal e bajon segíteni alig lehet és attól lehet félni, hogy előbb-utóbb háború: bellum nihil habentium contra habentes köszönt be. Mind ennek leghatásosabb ellenszere nem lehet más, mint a mit eló'rebocsátottam: állíttassák vissza politikai rendszerünkben a keresztény szellem, ismertessék el jogforrásul az isten, kit a közéletből kizártunk. De engedje meg a t. ház, hogy népünk hanyatlásának okait provinciális oldalról még kissé elemezzem. Ha a múlt évnek reánk súlyosodó csapásait tekintetbe vesszük, a t. kormányra óriási felelősség terhe hárul s nehezedik, hogy az ország ügyei csak némileg is kedvezőbb fordulatot vegyenek. A nagy elemi csapások, a nagy inség, az erkölcsi bizalom hiánya, az ipar teljes hanyatlása észlelt valóságok, melyek a legbátrabb szivet is aggodalommal töltik el. A tavalyi év ínségesnek mondható, de azon vidéken, melyet én képviselni szerencsés vagyok, majdnem állandósítva van az inség s részben azért, mert azon vidéknek lüktető ere már akkor ketté metszetett, midőn a vasúti hálózat nem az ország érdekében, de egészen ellenére és kárára, Széchenyi, vagy a magy. gazdasági egyesület és Hesz tábornagy véleményezése alapján — megállapittatott és valósággal ki is építtetett. E vasúti politika ferdeségeire, eléggé figyelmeztett". az akkori kormányt, a jelenlegi mínisterelnök s nagy pártja nevében az 1871-ik év ápril havában tartott felszólalásában megjövendölte, a mi teljesedésbe is ment. így az eperjes-orlóvi vonalnak semmi jövedelme nincsen; a kamatbiztosítás, melyet az ország keservesen fizet, már eddig is ezreket nyelt el, a nélkül, hogy ebből a vidék béliek tetemes hasznot élveznének, vagy a világkereskedés és forgalom némi előnyt nyerne; — a mi természetes, mert ha valaki az emberi test vérkeringésének a természettől elütő irányt akarna adni, az aligha életerejének gyarapodására vezetne : igj áll az eset az eparjes-oriói vonalra nézve, mert alig lehet a forgalmat a kereskedést attól a századok óta szentesített topographikus és geographikus iránytól elterelni. Es én bátran kimondom, hogy az állam, az adózók, a világforgalom hasznára válnék, ha a jelzett káros vonal abbahagyásával, az egész vasúti pack és készlet egy Eperjestől Bártfán keresztül vezetendő vonalra áthelyeztetnék. Ez a vasúti politika t. ház, vidékünk elszegényesedégének egy fő oka: mert Sárosmegyének egyik legnépesebb, legszorgalmasabb, legvállalkozóbb vidéke, hol a forgalom és mindenféle kereskedés századok óta meghonosodott, hol egy európai hirü gyógyfürdő létezett, a jobblét feltételétől elüttetett. Ezen az utón hozták a bártfai kereskedők 1444-ben a várnai szerencsétlen ütközetről szóló tudósítást. Erre a t. kormány figyelmét egész tisztelettel felhívom. De felkérem a t. kormány figyelmét az u. n. giialti-szoidnik katona, vagy hadászati útra, melynek felépítése a megye legnépesebb vidéke mellőzésével, az állami pénztár nagy kárára már meg is kezdetett s mely legalább is 300,000 frtba fog kerülni; ezen ut a megyének nem szívét, hanem csak bordáját fogja érinteni, holott 1868 óta létezik egy, a király 8 Felsége által jóváhagyott bártfai-orloehi uttervezet, mely minden tekintetben czélnak megfelelőbb és egy harmadrésznyi költséggel kiépíthető lenne — és mégis sokféle tekintetek miatt, melyeket elhallgatok, ez útnak kiépítése, — bár már az árverés stádiumán is átesett — végleg elejtetett.