Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-211
152 211. országos ülés február 27. 1880. szavazom pedig először azért, mert a megyei autonómiának még azon csekély foszlányait is, a mit a jelenlegi kormány és pártja meghagyott, ő megsemmisíteni törekszik; másodszor lappang az egyesült ellenzékben a honvédség intézménye ellen egy szellem s ez már kifejezésre is talált. Éu részemről a honvédintézménynek ugy, a mint az most van, egészen és teljesen barátja nem vagyok; de ha nekem van egy kedvencz fám s annak, minthogy valaha gyümölcseit élveztem, élvezni akarnám még ezentúl is, sőt gyermekeimre is óhajtanám hagyni, de ennek nehezen szerezhetem meg többé magvát, ha kihagyom veszni, én tehát éppen ugy minden hibái, minden hanyatlása mellett is a honvédségi intézményt fenn akarom tartani, mert ha pl. kertészem azon fát nem birja életre hozai, még sem engedem meg kivágatását, hanem, ha még ugy szeretem is a kertészemet, mást fogadok, kertészí cserélek. Ezzel tán jobbra fordulhat a dolog [Helyeslés JS szélsőbalon.) Van azután, uraim, ott az egyesült ellenzék részéről, még egy más dolog, a mi a bizalmatlanságot legnagyobb részben keltette fel bennem és ez az, t. ház, hogy ők a döntő körök irányában, a magasabb hatalom felé sokkal engedékenyebbek, sokkal udvariasabbak, mint maga a kormánypárt. {Ugy van! a szélső baloldalon) Ott van pl. a honosítási törvény. Onnan, a kormánypárt részéről nem hallottunk kifakadásokat, kitöréseket, hanem megszavazták egyszerűen. Íme a nagy szavak a t. egyesült ellenzék részéről. A kormánypárt részéről nem gyanúsította senki meggyőződésünket; a míg innen az egyesült ellenzék részéről, ha jól emlékszem, Gulner Gyula képviselő ur azzal vádolt bennünket, hogy mi Kossuth nevével magunknak politikai tőkét akarunk szerezni. Igaz, én megvallom, hogy a hol lehet e névvel, ezen zászlóval minden úton-módon politikai tőkét akarok szerezni önzés nélkül, tiszta hazafi szándékból. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Én e zászlónak karddal is iparkodtam annak idején politikai tőkét szerezni, később tollammal és gyenge szavammal törekedtem erre; de mindig önzetlenül, a mint a következés megmutatta. Ezek tehát okai, a miért én, ha megszavazom a kormánynak a bizalmatlanságot, a praetendens pártnak kétszeres bizalmatlanságot szavazok. {Helyeslés a szélső balon.) Grünwald Béla képviselő ur szintén azon szerencsében részesült, a mivel e házban ritkán dicsekedhetik valaki, hogy t. i. beszédét figyelemmel és érdekeltséggel hallgatta Yégig az egész ház. Grünwald képviselő ur a költségvetési vitát egészen más térre terelte, ő a vita hőse, körüle forog minden vita s én is figyelemmel, érdekeltséggel hallgattam végig szép beszédét. Ebben találtam jót, de igen sok elvetendőt is az én szempontomból; de találtam olyat, t. ház, a mi meglepett. {Halljuk!) A többi köztt azt mondja a képviselő ur: „De végre mégis kétségtelen, hogy a teljes önállóság és függetlenség, nem annyira jogi, mint hatalmi kérdés, ha százszor száz szakaszba iktatjuk is, nem lesz meg, ha reális feltétele nincs, a fő feltétel pedig az, hogy a nemzet erős és hatalmas tudjon lenni saját országában; mert saját erőnk és hatalmunk egyedül biztos alapja önállóságunk u Aláírom ezt, elfogadom szórói-szóra, magamévá teszem, de én csak ugy tudom ezt elfogadni s ugy találom kivihetőnek, ha a nemzetnek csakugyan van saját ereje. És miben rejlik egy nemzetnek az ereje? A hadügyben és pénzügyben. Tudtommal pedig Grünwald képviselő ur mindkettő ellen szavazott. Van még egy harmadik, a mi szintén a nemzet testében a vért képezi, ez a kereskedelmi és vámkérdés s ennek megoldásánál Grünwald képviselő ur szintén a kiegyezésre szavazott. Továbbá én a haderőben látom egy nemzet erejét. Grünwald képviselő ur e tekintetben oizonyosan a honvédségre támaszkodik, gondolván, hogy ebben rejlik az erő, melylyel ő a nemzetet a világ előtt bemutassa, mint életképes nagy nemzetet. A honvédség intézménye ugy, mint ma van, erre tökéletesen képtelen. A honvédség élén az adlatus (Szende Béla a terembe lép.) . . . nagyon jó, hogy jön az igen t. honvédelmi minister ur, talán egyben-másbau megczáfolhat — mondom — az adlatus a magyarságnak, a magyar tiszteknek ellensége. (Szende Béla tagadólag int). A t. minister ur ezt tagadja. Méltóztassék azt a vidéket megkérdezni, a hol ezen adlatus, mint zsandár működött, majd ott felvilágosítják, ha az én szavaimnak nem hisz. A honvédelmi minister ur államtitkárja, a főrendiházban a magyar vezényszót nevetségessé tette. A honvédtábornokok nem királyi tábornokok, hanem „k. k. Generäle." A honvédségbe a sorezredekből átvett tisztek, a közös hadsereg szellemét tökéletesen átültetni és áttelepíteni törekesznek. A honvédség azon feje, a kiről szólottam, a régi honvédeket minden áron, minden utón eltávolítani törekszik. Ezt mutatja a nyugdíjazottak kathalogusa, melyet én átnéztem és megdöbbentem azon nyugdíjazottak felett, kik még épp erővel birnak s a szolgálatra alkalmasak. A tartalékból átvett műszaki csapatok, melyeknek még két évig kellene szolgálni a honvédségben, mozgósítás esetében régi ezredeikben a várakba escortiroztatnak, hogy ott tovább tegyék szolgálataikat. A honvédzászlóaljak egyik helyről a másikra áthelyeztetnek. 1875-ben egy »ordre de bataille* jelent meg, mely a honvédséget dandáronként a közös hadsereg hadosztályaiba ékeli be, ezzel a honvédség minden önállósága megszűnt és igy a
