Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
146 10. országos ülés február 26, 1880. igazgatás szükséges átalakítását, de a közigazgatás körében meghozott törvények hatályos foganatosítását is elmulasztja, sőt a közélet erkölcsi tisztaságának megőrzése körül sem tudta a kormányzat felügyeleti kötelességét azon gondossággal és szigorral teljesíteni, melyet a közérdek kivan. u Tehát a közigazgatás szükséges átalakítása. Ez ki is lett fejtve: a választási rendszer helyett a kinevezés behozatala. (Egy hang: Ki mondta?) Én most is hallottam: Eötvös Károlytól. Ez olyan tárgy, a mi felett sokáig lehet vitatkozni. Ez a kérdés maga elég arra, hogy betöltsön egy egész ülésszakot. Mert nem elég megismerni egy vármegyét, meg kell ismerni az egész országot; nem elég megtudni az egyes eseteket, az egész rendszert kell ismerni. (Helyeslés.) S mikor az adatok hálózata előttünk van, nem a szaktudós elfogultságával, nem a táblabíró előítéletével, hanem a biró részrehajlatlanságával kell ítéletet mondani. (Tetszés a jobboldalon.) Ez nagyobb munka, minthogy ez egy képviselőházi „speeeh"ehel meg leimé emelhető. Nem fogunk előle kiiérni, bele fogunk menni, esak ne kívánják tőlünk, hogy e nagy kérdést így per tangentem, mintegy mellékletét, affixumát a budgetnek sebes kutyafuttában elvégezzük. (Élénk derültség.) Sokat beszélnek a vármegyék rosszaságai ellen. Igaz, én is sokat hallottam róla; hanem ennek egyrészt az az oka, hogy mikor a megyerendszer uralkodik, rendesen sajtószabadság is vau s erről a szegény megyéről mindent szabad a világon irni; hanem, mikor nem volt megye rendszer Magyarországon, akkor annak a kormánynak volt ám rá gondja, hogy a sajtószabadságot a Károlykaszárnyában árulják. És mégis tudomására jöttünk az ő visszaéléseiknek. Hiszen volt itt egy tökéletes administratió berendezve a központból 1860-tól 1865 ig, 1866 elejéig. És azt hiszik, hogy ezen administratió ellen nem hangzottak fel panaszok ? Nem ám, mert a panaszok nekem, mint akkori lapszerkesztőnek, egy uagy csomóban az asztalom fiókjában rekedtek, (Halljuk! Halljuk!) a melyeket közzé tenni, nyomtatás alá adni életveszélyes kísérlet volt volna. Hanem mikor a readszer változott és az országügyeinek vezetésére meghivatott azon államférfiú, a kinek hazafisága és bölcsesége előtt mindenkor meghajlok: én elmentem ezen panaszokkal hozzá és rendelkezésére bocsátottam azokat. Ó akkor ezen tisztikarról, a mely talán sokaknak ideálja, azt mondotta nekem, hogy nagy ideje, hogy e szemét néptől Magyarország kormányzási tere kitisztittassék. És ugyan erről a tisztikarról mondotta azt e helyen Magyarország legnagyobb bölcse Deák Ferenez: „Sújtsa őket az utókor átka'-', mint a kiknek kezében a tiszta búzavetőmag is átváltozott ocsuvá és zabbá. És ezekkel szemben emlegetik önök a megyei visszaéléseket. (Tetszés jobbfelÖl.) De menjünk odább, arra a korszakra, midőn egy tökéletes bureaucraticus rendszert inaugurált egy oly kormány, a mely tabularasát csinált és a mely tehette azt, a mi neki tetszik. Igaz, hogy azok ellen visszaéléseket nem lehetett — kicsinyeket — konstatálni, hanem a nagyját, a mely azután eclatált, nem lehetett eltakarni egy czilinder kalappal, — azt tudja az egész világ. (Tetszés jobb/elöl) Ott nem csak a tisztviselők, nem csak a szolgabirák vitték el a közpénztárt, hanem elvittte maga a kormány is és ott hagyta helyette az államkötvényeket. Hanem ezt már régen megbocsátották, régen elfelejtették azoknak, kik ezt en gross csinálták; ellenben, ha ma az egyik vármegyében agy szolgabíró, a másik vármegyében egy alispán 20—28,000 frt közpénzt elsikkaszt, akkor feljajdulnak, hogy valamennyi szolgabíró, valamennyi alispán mind tolvaj és valamennyinek orgazdája a magyar kormány. (Zaj, nyugtalanság és felkiáltások balfelől: Ki mondta ezt?!) Annak, t. ház, a ki az administratió regeneratióját komolyan óhajtja, legelébb is számolnia kell az ember-anyaggal, a melylyel rendelkezik; (ügy van! a jobboldalon) mert akár választás, akár kinevezés utján alapittatik is meg a tisztviselői test, ennek a testnek magának kell egészségesnek lennie, (ügy van! jobb/elöl.) Csak ekkor lesz működése hasznos és a hazára üdvös. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem csinálhatunk titkot magunk előtt, t. ház, abból, hogy busz évig ugarolt nálunk az administrationalis tehetség, mert nem volt szabad a fiatal embernek, tiltotta ezt a nemzeti becsület, az állam szolgálatába lépni; hogy ezen idő alatt nem képezhették ki magukat erre a pályára; hogy nekünk onnan kellett vennünk az erőket, a honnan kaptuk, természetes. (Tetszés jobbfelöl.) Ezt csak a gyakorlat és a szigorú ellenőrzés fogja helyrehozni. Azt mondják, hogy vannak nagy számú fiatal emberek, a kiknek nincsen hivataluk, a kiket lehetne alkalmazni, hogy ott van a sok doktor juris, kik mind képesek ezen hivatalt betölteni. (Halljuk! Halljuk!) Én azt mondom, t. képviselőház, (Halljuk! (Halljuk!) hogy megverte a Jézus azt a megyét, a melyben a doktor jurisok töltik be a szolgabírói állásokat. (Élénk tetszés és általános derültség.) Practicus emberek kellenek ide és nem baccalaurensok. (Folytonos derültség.) Nagyon sajnáltam volna, ha megfeledkezem arról, a mit Eötvös Károly képviselő ur kiolvas ezen következő passusból „a közélet erkölcsi tisztaságának megőrzése 1 '. Tehát végre valahára szőnyegre kerül ez a szó „corrupiió" e házban. (Halljuk !) Nagyon szeretem, hogy szőnyegre kerül.
