Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-210

210. országos ülés február 26. IS80. 143 tiai tervét, melyet, keresztül akar vinni, az egész világ előtt, mert ez esetben eljátszana a korona bizodalmát, de eljátszana a nemzet bizodalmát is. (Mozgás balfelöl.) Tehát engedte magát a kormány és a szabadelvű párt lejáratni a külügyi vitákban is, azért hogy monarchiánknak egy oly helyzetet biztosítson, melyből most már dominálja a keleti kérdést. (Derültség balfelöl. Felkiáltások: Szerbia!) Kérem, ha ezen állításom ellen igy fel méltóztatnak zúdulni, mondják meg, hova lett hát a tavabyi oly sokáig tartott nagy harczháború e két nagy kérdésben? Hiszen az egyesült ellenzék mostani támadásából egészen hiányzik mindkét kérdés. Midőn Széli Kálmán tisztelt képviselőtársam a financziális kiegyezés el'ínyeit kiemelte Magyarországra nézve, önök részéről nagyszerű éljenzéssel fogadtatott. Ez az éljenzés a mi politikánk helyeslése volt. (Tetszés a jobboldalon. Derültség balfelöl.) Ez éljenzésben önök ünnepélyesen visszavonták mindazon támadásokat és ráfogásokat, melyeket két esztendőn át ellenünk szórtak. (Tetszés a jobboldalon) S hova lett az a nagy tábor, mely a külpolitika miatt megtámadta a kormányt és pártját? Erre lehet ám elmondani, hogy „affiavit Deus et dissipati sünt. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Hiszen most már elő sem hozzák a képviselőházban, a delegátióban pedig az önök delegátusai bizalmat szavaznak a külügyi politikáért. Gr. Apponyi Albert és Szilágyi Dezső (közbeszólnak): Nem áll! Jókai Mór: Tehát megtagadták a bizalmat? Szilágyi Dezső: Igen! Jókai Mór: Én ezt nem tudtam, én csak azt tudtam, hogy a nagy ingerültség, a nagy elkeseredett megtámadás az önök részéről megszűnt azóta, mióta a külügyek élén nem egy magyar államférfiú áll, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon) kinek nem volt egyéb hibája, mint az, a mi az allegóriái fénybogárnak, hogy ragyogott. (Tetszés a jobboldalon.) Tehát önök, az ellenzék ezen része elhallgatott a tények előtt, megszavazta azt; Haymériének, a mit megtagadott Ándrássynak; (Mozgás, és ellenmondás a baloldalon) megtapsolta Széli Kálmánt a képviselőt, a miért Széli Kálmánra a pénzügyministerre két éven át „pereaf'-ot kiáltott. (Mozgás a baloldalon.) Az ellenzék tehát megtette az országnak azon rósz szolgálatot, hogy igyekezett lejáratni egy becsületes, hazafias és jóakaratú kormányt, de egyúttal megtette azon sokkal roszabb szolgálatot az országnak, hogy lejáratta saját'magát, mert most már ott állunk, hogy nincs az országban párt, melynek szavát a közönség feltétlen bizalommal fogadná. (Nyugtalanság a. baloldalon. Élénk felkiáltások a szélső baloldalon; Ez reánk, nem áll! Halljuk! Halljuk!) Ez nagy baj s nagy idő kell hozzá, mig e bajból kigyógyul a nemzet. Mi marad tehát a t. egyesült ellenzéknek a bizalmatlansági szavazat támogatására? A következő három pont. Az első az, hogy „a jelenlegi kormány (Halljuk!) pénzügyeink rendezésére irányzott tervszerű működést kifejteni nem képes." Ezen állításnak illustrálására és bebizonyítására eddigelé tüzetesebben két képviselő, két kiváló tagja e háznak, vállalkozott, Lukács Béla és Széli Kálmán t. képviselőtársaim Mindkettőnek calculusbeli állításait, a t. pénzügyminister ur már a maguk értékére leszállította. (Derültség a baloldalon.) Fognak még többen is szólni hozzá s merem reményleni, hogy a t. ház azon rendkívüli türelemben fogja részesíteni még az előadót is, hogy ő is elmondhassa annak idejében a maga czáfolatát. Ez az ő feladatuk. Az én feladatom az, hogy az ország financziális helyzetét az ő általuk adott világításban és árnyékozásban szemügyre vegyem (Halljuk!) Mindkét t. képviselőtársam megegyezett abban, hogy mi, a szabadelvű párt, a kormány és a pénzügyi bizottság nagyon optimisticus felfogással állítjuk elő az ország pénzügyi helyzetét. Bizony mi nem vagyunk optimisták. Erezzük mi nagyon jól, mily nagy veszedelem az országra nézve, hogy államháztartásunkban nincs meg a kellő egyensúh^. Keressük is mindenfelé a módokat és eszközöket, hogyan lehetne ezen segíteni, de ha' csak a jóságos ur isten nem segít rajtunk, a t. ellenzék ugyan nem segít. (Derültség) Sőt a t. ellenzék minden lépten-nyomon akadályokat akar ezen törekvés elé gördíteni. Mikor a kiadásokról van szó, az ellenzék bőkezű és követelő. (Felkiáltások balfelöl: Hol?) A hol a kormány az ínsége* éknek százezreket akar adni, az ellenzék ugyanannyi milliót követel. Ha Szeged reconstructiójáról . .. (Felkiáltások a szélső balon: Bosznia! Mozgás) Örülök rajta, hogy ily derült kedvben van a t. ház ily szomorú helyzet tárgyalásakor. Ez arra mutat, hogy még sem vagyunk oly kétségbeesett helyzetben! (Halljuk! Halljuk!) Adatokat mondok. Önök sürgetik, hogy legyen Fiume számára vizi-ut, hogy a folyók szabályoztassanak, hogy a vasutak vásároltassanak össze, hogy Szeged városában egy harmadik egyetemet állítsunk föl; hogy Szeged reconstruetiójára 25 millió szavaztassák meg s hogy állittassék föl talajjavítási bank; ámde mindez pénzbe kerül. Mi magunk is nagyon jónak találjuk mindezek létesítését és minél bőkezűbben; de azután, a mikor arról van szó, hogy hol