Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-210
1.14 210. országos ülés február 26. 1880. gyúr gőzhajózási társulatf! Halljak! Halljuk! jobbfelöl.) Nem vonom kétségbe t. ház, sőt tudom, hogy az általános európai helyzet, a mostani általános pénzügyi bőség e tekintetben szintén a eursusok felemelésére szolgálnak. De nem lehet kétségbe vonni azt, hogy a boszniai hadjárat és annak következményei, a berlini szerződésben való megállapodása egész Európának az, a mi a mai helyzetet teremtette. A pessimismus és a szédelgés köztt áll az előrelátás, az ernyedetlen munka és a férfias kitartás. Elfogadom a a költségvetést. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Eötvös Károly: T. ház! A költségvetési javaslat pénzügyi részéről bővebben szóllani nem szándékozom. Azon fejtegetések után, melyeket Lukács Béla t. barátom és Széli Kálmán tisztelt képviselő ur itt e házban tettek, azt hiszem, hogy nekem szerénytelenség nélkül a költségvetés számszerű részletes fejtegetésébe bocsátkoznom azért sem lehet, mert én körülbelől nyolcz év óta tüzetesebben ügyeívén a költségvetési javaslatok tárgyalására, rendesen azt vettem észre, hogy az államháztartás mérlegének s a költségvetési deficitnek feltüntetése kérdésében, az év elején rendszerint a kormánynak van igaza, az év végén pedig rendszerint az ellenzéknek van igaza. A kettő köztt pedig rendszerint igen sok millió a külömbség. Most például a pénzügyi bizottság 27 és fél millióra teszi a deficitet; az igent, pénzügyminister ur eleinte 18 millióra tette, később kegyes concessiók után 27 és fél millióra praeliminálja a költségvetési deficit végösszegét. Én azt hiszem, hogy tévedni fog s hogy az év végén 35—-40 millió lesz a deficit. Valóban a 40 milliós deficitet nem tudom jobban bebizonyítani most, mint ő maga azt, hogy a deficit nem lesz több 27 és fél milliónál. Széli Kálmán igen t. képviselő urnák azon fejtegetése, melynek czélja volt feltüntetni, hogy az 1880-diki költségvetési javaslat sokkal kedvezőtlenebb, mint volt az 1877-iki zárszámadási eredmény, azt hiszem, szorosan véve a költségvetési kérdéshez nem is tartozik, mert szorosan csak annyi tartozik ide nézetem szerint, hogy akár kedvezőtlenebb, akár kedvezőbb a réginél, vájjon önmagában véve kedvezo-e a jelen költségvetés? És én attól tartok, sőt erős meggyőződésem, hogy a jelen költségvetés igen kedvezőtlen, sőt Széli Kálmánnal egy nézeten vagyok abban, hogy sokkal kedvezőtlenebb, mint az 1877-iki voít. Ha már az igen t. képviselő úrról szóltam, egy megjegyzést Ivánka Imre t. képviselőtársamnak előbbi szavaira el nem hallgatok. Nevezetesen ő pártunkra és a képviselőház ezen oldalára mutatva méltóztatott mondani, hogy mi Széli Kálmán képviselő urnák szavait helyeseknek, irányadóknak reánk nézve elfogadjuk. Én nem emlékezem, hogy ez oldalról valaha ily ncmii kijelentés történt volna. Tudom azt, hogy mi Széli Kálmán igen t. képviselő urnák egy elhatározását egészben helyeseltük: de csak. azt az egyetlenegyet, mikor azt a ministeri széket otthagyta, (Ügy van! balfelöl) egyebet mi nem helyeseltünk. Sőt tovább megyek, még azt sem helyeseltük, hogy ugy hagyta ott, hogy egy éven át ez a ház nem is látta őt itt ismét. Mert ha igaza van a t. képviselő urnák abban, hogy hisz azon fiscalis törvények és azon rettentő kegyetlen adókezelési rendszabályok, melyek ma is életben vannak, hogy azok Széli Kálmán pénzügyministersége alatt keletkeztek ; habár igaza van abban is, hogy a Boszniába való bevonulás az ő ministersége alatt kezdődött ; de mindezen igen nagy tévedéseket és hibákat teljesen kiengesztelte volna akkor, ha — midőn azon széket elhagyta, itt a házban rögtön megjelenik, ha — mint a parlamentarismus egészséges törvénye magával hozza, kilépvén a kabinetből, mert meggyőződése szerint annak politikáját többé nem követheti, ide ül az ellenzéki padokra, rögtön megtámadja azon politikát, melynek követését elítélte, megtagadta. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) De egyébiránt én azt hiszem, hogy a tisztelt képviselő urnák szive szerint cselekedett akkor, mikor azon fiskális törvényeket hozta ; szive szerint cselekedett, mikor azon kegyetlen adókezelési rendszabályokat életbe léptette és a képviselő urnák bizonyosan szive szerint van most is, hogy azok életben vaunak ugy, hogy 8—10 ezer adóvégrehajtó mindennapi foglalkozását képezik ; (Derültség a szélső baloldalon) mert ha szive szerint nem volna, akkor nem ott ülne a t. ministerelnök és pénzügyminister ur háta mögött, hanem itt ülne az én hátam mögött. (Általános derültség.) A t. képviselő ur azt mondotta, hogy mi Széli Kálmán képviselő ur azon kijelentését, mely szerint a legújabb kiegyezés Ausztriával nekünk 9 1 / 2 millió pénzügyi hasznot hozott, helyeseltük és igaznak elfogadtuk. No, én elfogadom igaznak, de ebből nem következik, hogy helyeslem. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi magát a pénzügyi eredményt illeti, igenis elfogadom, hogy így áll a dolog, de ha a t. képviselő ur azt kérdi tőlünk, hogy mi előttünk az Ausztriával való kiegyezés pusztán pénzügyileg áll-e, mi pusztán pénzügyileg tartjuk-e jónak, vagy rosznak és minket azon kiegyezés megbirálásánál pusztán a pénzügyi szempontok vezéreltek-e ? ha igy állítja fel a kérdést, akkor azt felelem, hogy igenis azon kiegyezést
