Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-210

210. országos ülés február 26. 18SÖ. 129 ki az oka a jólét ezen romlásának; ki az oka annak, hogy ezen nemzetet, a melyet ezer éves küzdelmei sem voltak képesek tönkre tenni, most 12 évi alkotmányos élete után a tönk szélén áll? Annak oka a politikai rendszer, az egyes kormányok által belügyi és külügyi kérdésekben elkövetett hibák, az uralkodó pártnak a párt érdekében elkövetett erkölcsi kihágások pártolása, a párt szaporítása tekintetéből a protegalási rendszer túlhajtott, gyakran a közerkölcsiség rovására történt fejlesztése, az önérdek és végül az általános politikai erkölcstelenség, illetőleg azon nézet kifejlődése, hogy a politikai önállóság egy ideál fogalom, melynek nálunk gyakorlati haszna nincs, legfelebb annyi, hogy kevés anyagi haszonnal jár. [Helyeslés szélső balfelöl.) Az általános politikai rendszer és az egyes kormányoknak a belügyi és külügyi kérdésekben elkövetett eljárása számtalan szónok által tárgyaltatott és fog tárgyaltatni e házban, hálátlan szerep lenne magamra nézve , hogy ezekre reflectáljak, elégnek tartom az eddigi és a jelenleg uralkodó kormány által követett eljárások felett pár szóval elmondani nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) 1867-ben mikor a kiegyezést Deák B'erencz keresztül vitte, a nemzet nagy részét politikai meggyőződés, nagy részét pedig azon bizalom vezette hozzá, hogy önzetlen tiszta hazafiságában tárták a nemzet jövőjének biztositékát. Mellőzve a nemzet többsége által követett politika indokát, be kell ismernem azt, hogy az akkori párt legnagyobb része, a meggyőződés embereiből állott, a kik bátran és jogosan követelhették minden elfogulatlan bírálótól azt, hogy komoly, a nemzet minden törekvéseit felkaroló intentióvai kezdték meg mííködésöket és főtörekvésök volt megragadni minden eszközt, a nemzet jólétének előmozdítására; meg volt bennük a hajlam egy oly nemzeti párt alkotására, a mely kizár minden, a nemzet érdekeivel összeütköző nemzetiségi aspiratiókat. Mindezen törekvésüknek azonban ellene volt az általuk követett politikai rendszer, de nagy gátul állott Tisza Kálmánnak akkori ellenzéki szereplése is. Mert nem maradt meg csupán a közjogi kérdéseknél, hanem kiterjedt az ország belügyei feletti intézkedésekre úgyannyira, hogy a parlament legtöbb idejébe kerültek azon viták, a mit azon törvényjavaslatok ellen tartott, a melyek helyességét ma nem hogy elismeri, de még túl is magyarázza, ugy hogy a volt Deák-párt nagy része képez ma vele szemben ellenzéket. Lejáratta a kormánypárt minden főszerepet játszó tagjait csak azért, hogy ö vegye kezébe a kormányt, hogy ugyanazon alapon, a melyet azelőtt ellenzet még roszabbul kormányozzon. Igaz, hogy a KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. X. KÖTET. politikai nézet változással szemben, a kormány elnök urnák s akkori, de most is őt követő párt feleinek azon könnyű mentsége van, hogy az idő és a viszonyok alakítják a politikai meggyőződést, de az a baj, hogy mostani szereplésok a múlttal egybe hasonlítva, arról tesz tanú bizonyságot, hogy ezen politikai fejlődésökben hátra mentek, mert legnagyobb részét azon szép eszméknek, a mit itt ezen oldalon hangoztattak s hogy feledésbe ne menjen, az ellenzék naponta fejökre citál, megtagadják, de megtartják azt, a mi az előtti szereplésökben fő hiba volt: a sofysmákra alapított politikai irányt s a legutolsó község életében sem indokolható, az üdvös intézkedések kárára történő, egyedül a hatalom megtartására irányuló taktikázási rendszer. A volt Deák-párt alatt nagy mérvben fejlődött ki a mindenütt jelentkező protegalási rendszer. Voltak, kik Deák Ferencz jószívűségével és bizalmával visszaélve, bizonyos díjért járták ki a hivatalokat s egész üzletet csináltak belőle. De magában a pártban is, midőn annak helyzete veszélyeztetve volt, természetes, hogy protegálással, hol szaporitották a pártot, hol pedig jutalmazták vele, ez azonban később annyira elfajult, hogy már 1872-ben, midőn az igazságügy a közigazgatástól külön választatott, a hivatalnokok kinevezésében észlelhető volt, hogy az egyének nagyobbára politikailag biráltattak s ennek folytán főleg azért, hogy a hivatalnokok szabad politikai vélemény nyilvánítása korlátozva volt, a mennyiben törvény nem biztositá őket a kormány esetleges megtorlása ellen, az állam a tisztviselőkből propagandát csinált magának, melyet hagyományosan örökölt minden későbbi kormány, mert a hivatalnoki kar legnagyobb részének kényszer helyzete az, hogy a kormányt nem mint a nemzeti érdek képviselőjét, hanem, mint az ő egyéni helyzetére nézve legnagyobb befolyást gyakorló hatalmat pártolja. Mindenki előtt t. ház, a kinek alkalma volt a legutóbbi időben a különböző szakhivatalokkal érintkezésbe lépni, ismeretes tény az, hogy az állami hivatalok mindinkább és jobban-jobban el vannak árasztva szakképzetlen egyének által. A valódi szakértelem legtöbb esetben nem méltányoltatok a kinevezésnél; és előléptetésnél egyedül a pártfogási minőség az irányadó. Ennek azután az a következménye, hogy mindig a legkisebb képzettségűnek van a legnagyobb kilátása, mert az tény, hogy mindig a legkisebb képzettségű egyénnek van a legnagyobb pártfogója. Az ily egyének azután, a kik talán önmagukban is érzik a képzettség gyengeségét és tudják azt. hogy állásukat a kegy ajándékozá, felébb valójuk nézetét nem mint kapicitatiot, hanem mint utasítást tekintik és igy eo ipso legbuzgóbb pártfogói a kormánynak. (Helyeslés a szélső balon.) 17