Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

209. országos ülés február 25. 1880. 121 ezen tárgy szorosan a napirenden lenne s a nélkül, hogy én annak vitatásába bocsátkoznám, kijelentem, hogy én a czél tekintetében, említett képviselő úrral egyetértek, bár a kivitel módozatairól, eddig természetesen nem szólhatok. En részemről közigazgatási állapotainknak javítását és viszonyainknak megfelelő korszerű átalakítását nemcsak kívánatosnak, de sürgősnek is tartom és habár azt saját pártomban is elérhetni vélem, én nagy örömmel látnám, ha az ezen kérdésben köztiünk fennálló válaszfalak ledöntetnének és ezen nagy kérdés megoldására egyesült erővel törekednénk. Végre a pénzügyi bizottság javaslatában is ajánlott ama módozatot, hogy államháztartásunk hiánya, az 1879. évi II. t. ez. alapján kibocsátott arany-járadékból még az állam birtokában levő résznek eladása útján fedeztessék, annál is inkább czélszerűnek tartom, mert ez utón a kimutatott hiányon kivül, a Duna és Tisza szabályozásánál és a szegedi építkezéseknél felmerülő, szám szerint még meg nem állapítható szükséglet is fedezendő lenne és ez évben újabb aranyjáradék kibocsátása mellőzhető leend. Ezen nézeteim alapján a t. ellenzék által beadott határozati javaslatok egyikéhez sem járulhatván, a költségvetést a pénzügyi bizottság véleménye értelmében, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Domahidy István: {Halljuk!) T. ház! Bizonyosan ismétlésekbe kellene bocsátkoznom s visszaélnék a ház becses türelmével, ha bár tárgyilagosan is, de nagy részletességekben veimém bonczkés alá a költségvetési törvényjavaslatokat ; meggyőződésemből kifolyó kötelességem azonban elengedhetlenül parancsolja, hogy önálló nézeteimnek tért nyissak és igen röviden indokoljam szavazatomat. Alig képzelem, t. ház, hogy ha a költségvetés tárgyalásainak menetét s azon irányeszméket, melyeket hazai viszonyaink javításának érdekében több jeles szónok a tárgyalás folyamán csírázás végett elvetett, figyelmünkre méltattuk, akaratlanul is föl ne szállna szorongó honfi kebleinkből egy mély sóhajtás; vajha azoknak legalább egyrészét helyzetünk könnyítéséré s elviselhetőbbé tételére lehetőleg összeillesztve, alkalmazásba vehetnénk. S bár a közjogi viszonyok álláspontjainak elfoglalása, e házban a pártokat meggyőződéseik folytán ellentétes irányra terelte is; s habár továbbá a közelmúltban pénzügyi s kereskedelmi helyzetünket nem tehettük is függetlenné a mindent elnyelni törekvő szomszédainktól, van még egyetlen terünk, melyen ha karöltött egyetértéssel, hazafias önmegtagadással s erkölcsi bátorsággal megindulunk, —• hosszas mulasztásaink daczára, az országos közvélemény elismerésével, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. X. KÖTET. sőt talán hálájával is fogunk találkozni; s ezen tér ott nyílik meg számunkra, ha belügyi érdekeinket valódilag fölismerve, alig elviselhető anyagi s erkölcsi kóros állapotaink megegészségesítésére törvényeinket az adott viszonyokhoz — erőnkhöz — és sajátságos helyzetünkhöz illesztve alkotjuk meg s vesszük revisió alá a megalkotottakat. Mert ón, bár mint polgár kis körünkben, csak ellenzésemmel vettem részt a 67-iki kiegyezkedésekben, de azért készségesen beismerem, hogy ha 67-től máig, bár kipótolhatlan árért megvásárlóit önkormányzati életünkben, erőnkhöz mérve — s érdekeinket fölismerve, növeltük volna szárnyainkat, egyszer talán kedvező széllel, megrázkódtatás nélkül is eljuthattunk volna eszményképünk, valódi önállóságunk váraiba? Ámde, t. ház, nemzetgazdászati érdekeink föl nem ismerése, anyagi erőnk túlbecslése, Ausztria irányában mind kereskedelmileg, mint politikailag tanúsított alárendeltségünk, a korlátlan s féket vesztett pártoskodás — egyéni önzés, hiúság — s az ezekbői kifolyó erkölcstelenség, rósz s viszonyainkhoz nem illő törvények alkotása, 1867-től máig elvezettek bennünket azon örvény szélére, mely megsemmisüléssel fenyegeti nemzeti létünket; s hogy ezen sötét árnyat sejtik magok körül lebegni sokan a ház kebelében, bizonyítj'a az, miszerint egy általános fölfrissített s viszonyainkhoz illesztett újabb rendszerért hév önti el a kebleket. Belügyi rendszerünk megújítását óhajtom tehát én is, mely kapcsolatosan — a maga egészében — felölelvén érdekeinket, megsemmisíti a meglévőből mindazt, mi reánk nézve eddig károsnak bizonyult; s kipótolni igyekszik az eddig nélkülözetteket; és miután törvényhozó testünknek nem csak törvényt alkotni, hanem azt időnkint meg is változtatni, sőt eltörülni is teljes jogában áll: el kelletik a tért foglalnunk hazánk érdekében, melyre hivattunk s nem engedni a viszonyok .ama fejlődését, hogy önkormányzati életünk, mint egy porlepte épület, melynek alkatrészei szúettek, önmagától összeomoljék s a viszonyok hatalma elébb-utóbb föleméssze. És én, t. ház, midőn egy új rendszert óhajtok, éppen általános belügyi viszonyaink s államháztartásunk rendezése tekintetéből, egy újabb rendszert, mely a reánk nehezedett terheket elviselhetőbbé tegye, adófizetési képességünket eszközölje, személy- s vagyonbiztonságunkat biztosítsa, törvénykezési, pénzügyi s közigazgatási eljárásainkat egyszerűsítse, gyorsítsa s igazságosabbá s olcsóbbá tegye, közgazdasági s kereskedelmi viszonyainkat javítsa, hogy hazánk két főosztálya, a földmíves és iparos osztály, a végmegsemmisüléstől megmentessék; ismétlem, midőn mindezen eszméimet lehe16