Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-209
118 209, országos ülés feTtmáJ- 26. 1880. sából várható bevételek czíméc, a 79-ki évben megállapítva volt előirányzat illető tételével egyenlően, a 2 millió 500 ezer frttal számba vett bevételeket, hasonlólag a pénzügyi bizottság, ismét számba véve az eddigi tapasztalatokat és az ingatlanok eladására kedvezőtlen viszonyokat, 20 százalékkal, tebát egyenesen 2 millió frtra leszállítva hozta javaslatba. Ezen néhány tételt, példa gyanánt, csakis a pénzügyi bizottságnak a költségvetés szigorú realitására irányzott törekvését bizonyítandó, hoztam fel. Miután már e pár tételnél is az 1879-re e czímeken előirányzott bevételekkel szemben mintegy 4 milliónyi csökkenést látnak; h;i azt még számba vettem, hogy az 1878-ki zárszámadás és a 79-ki kezelés eredményéből vonható következtetések már az idei előterjesztésben oly gondosan vétettek számba, hogy például a földadónál 400 ezer frt, a házadónál 600 ezer frt, a késedelmi kamatoknál 3 ezer frttal, az illetékeknél, a bányászatnál egy millió 11,000 forinttal csekélyebb jövedelem irányoztatott elő már az idei előterjesztésben, mint e czímeken a 79-ki előirányzatban megállapítva volt, ha még hozzáveszem, hogy a jövedelmi bevételi szaporulat csak ott vétetett számításba, a hol azt vagy újabb, időközbeni törvényhozási intézkedések, vagy a 78. évi zárszámadások, vagy a 79-ki magában eléggé kedvezőtlen év által nyújtott tapasztalatok úgyszólván kétségtelen bizonysággal feltételezik, én legalább emberi számítás szerint kellő biztosítékot vélek látni az iránt, hogy az 1880. évi pénzügyi eredmény, nem fog annak idején a tényleges bevételek és kiadások köztt, az előirányzattól lényegesen eltérő arányt felmutatni. Ennyiben a költségvetés realitására vonatkozólag. Most legyen szabad a helyzetnek általánosságban való megítélésére térnem át. (Halljuk!) Hogy egy 27 milliót meghaladó hiányt láttató költségvetéssel szemben, a pénzügyi helyzet komolysága és aggasztó volta nem vitatható, az épp oly kevéssé szenved kétséget, mint a tény, hogy e helyzet orvoslására és az ország zilált pénzügyi viszonyainak rendezésére, egyesült erővel törekedni mindnyájunknak egyiránt kötelessége. De igenis eltérő lehet a felfogás az iránt, hogy vájjon ezen 27 millió hiányt láttató államháztartási előirányzattal szemben, vagy a miatt, pénzügyi helyzetünk mondható-e reménytelennek, vagy legalább az ország hitelét és jó hirét károsító válságos műtétek nélkül orvosolhatónak. És ha nem, ha pénzügyi helyzetütik orvoslása ezélszerűen vezérelt politika utján, tehát normális eszközökkel lehető: vezethet-e e ezélhoz az eddigi politika és talán az ezen politikát vezérelt kormány hazafiságában és képességében egyiránt kellő biztosítékot ad-e arra nézve, hogy azt a nagy feladat megoldására irányult működésében továbbra is kövessük és támogassuk. Én részemről a helyzetet komolynak és aggasztónak, mint mondám, igen, de reménytelennek nem találom és a kormány iránt bizalommal viseltetvén, azt az orvoslás nagy munkájában mint eddig, ugy továbbra is tehetségem szerint támogatni szándékozom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen véleményem és nyilatkozatom indokolásául, bátor leszek némileg bonczolni az államháztartásunkban mutatkozó hiányt és egyszersmind érinteni, megvilágosítani a helyzetet, melyben az elénk terjesztetett. A költségvetés szükségleti részében mindenek előtt két tétel van, melyre nézve és ha egyedül lennék is e nézeten, mindenkor fenntartom az e házban már más alkalommal nyilvánított meggyőződésemet, hogy az ezen tételek alatt foglalt ez évben 13 és fél milliót, tehát az öszszes előirányzott hiánynak mintegy 50%-át tevő összeget, az állam pénzügyi helyzetének megitélésénél, a költségvetés adataiból vont következtetés alkalmával, mindig egészen különleges számbavételt igénylőnek tartom. Értem e két tétel alatt a vasúti kamatbiztosítás czímén szükségelt mintegy 11 milliónyi és a rendkívüli közösügyi kiadásokra, tehát ez évben egyszer mindenkorra a költségvetésben szereplő egy és harmadfél milliónyi összeget. Igaz, hogy ezen kiadások az állam bevételeinek határán túl, szintén csakis hitel útján levén fedezhetők, az országra nézve egyelőre nem kevésbbé terhelő; de nekem nem kevésbbé meggyőződésem az is, hogy habár ezen kiadások egyelőre csak közvetve, vagy éppen nem jövedelmező, de mégis tagadhatatlanul hasznos beruházás természetével bírván, az államháztartásban mutatkozó egyéb czímekből eredő hiánynyal egyenlő beszámítás alá nem vonhatom. Meggyőződésem, hogy ha államháztartásunk mérlegében a vasúti kamatbiztositás ezimén eredő szükségleten kivül, nagyobb hiány nem mutatkoznék, hazánk pénzügyi helyzetét rendezetlenséggel méltán ki sem vádolhatná. Igaz, hogy még ezen két tételen kivül is egy nagy, mintegy 11 milliót tevő szükségletet látunk, a mely fedezését, legalább ez ideig, az állam bevételei köztt nem találja s a melynek részletes fedezését czélzólag, a kormány részéről a vasúti és szállítási adók emelésével, a földtehermentesitési kötvények törlésére kibocsátandó papir-járadékról és az államadósságok évi tőketörlesztésére szolgálandó aranyjáradékról szóló törvényjavaslatok terjesztettek a ház elé. Ezen javaslatok sorsa egyelőre még függőben lévén, azokra e helyütt ez alkalommal csak annyit jegyzek meg, hogy ha a kormánynak ezen előterjesztései törvényerőre emelkednek, egészen eltekintve a f. évre egyáltalában számításba sem