Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-209

209, orszjlgos ülés ben nem értek vele egyet; én nem kérem a közigazgatás államivá tételét, mert mit jelent az? Azt jelenti, hogy azon csekély hatalmat, a mely még a megyék kezében megmaradt, azon közigazgatási reformok után, melyek már keresztülmentek, még ezt is vegyük el a nemzettől és a ministeri omnipotentiát ezzel is növeljük, szaporítsuk. (Ügy van! szélső balfelöl.) Én az alkotmányos kormányzat maximájának azt tartom, hogy az ország kormányzatára mindenesetre szükséges a kormánynak nagy hatalmat tenni le a kezébe. De miután az örök tapasztalás azt bizonyítja, hogy minden ember, a kinek hatalom adatott a kezébe, hajlandó volt azzal visszaélni, azt tágítani és ezen kísérletben menni mindaddig, mig akadályokra nem talál, ezért én azonfelül, a mi okvetetlenül szükséges, a mi már magában is nagy hatalmat képez, az állam közigazgatására a kormány kezébe semminemű hatalmat nem tennék le. (Helyeslés szélső balfelőí). Itt van a főküíönbség közttem és Grünwald t. képviselő között. 0 nem is tud másról gondolkozni, mint administrativ reformról, de az ő felfogása szerint, kinevezett tisztviselők és oly kormányrendszer mellett, a mely egészen a minister hatalmába tegye a megyét és annak minden egyes közegét. 0 azt mondja, hogy; „Mindig csodálkoztam, mikép lehet valaki minister csak egy hétig is, a nélkül, hogy komoly kísérletet ne tegyen a hatalmi eszközök megszerzésére, melyek nélkülözhetlenek arra, hogy hivatását teljesítse, mert a mostani szervezettel a legnagyobb lángész is meg van bénítva, minden nagyobb actióra képtelen." Engedelmet kérek, nekem ezen nyilatkozata a képviselő urnák azt a fogalmat adja, hogy az ő nézete az alkotmányos ministerről, az enyimmel homlokegyenest ellenkezik. 0 az alkotmányos imnisternek első kötelességévé teszi, hogy hatalma nagyobbítására. hatalma tágítására törekedjék; én pedig azt teszem első kötelességévé, hogy nemzete boldogságára törekedjék. (Igaz ! a szélső balon). Természetes, hogy a ki ily módon az egész hatalmat absorbeálni akarja, az azután rósz szemmel nézi, hogy egy minister a ministeri széken ül és nem akarja az administrativ reformot létesíteni, mint azt Grünwald t. képviselő ur képzeli, Grünwald képviselő ur lassanként beleélte magát ezen administrativ reform kérdésébe és az vesszőparipájává lett neki, ugy hogy ő azt most általános panaceának tekinti, ettől vár minden orvoslást. Beismerem, hogy ilyen vesszőparipája többünknek is van. Itt van pl. — az egész képviselőház tudja — Istóczy t. képviselő ur, (Halljuk!) neki is van Qgv vesszőparipája, mert február 25. 1880. j ^ j ő az országban létező minden bajt a zsidóságnak tulajdonít. Istóczy Győző (közbeszól): Csakhogy az én eszméimet helyesli az egész ország. Ez a különbség. Simonyi Ernő: Én nem bocsátkozom ennek bírálatába, én csak felemlítem a tényt, mert hát Istóczy t. képviselő ur egy dolgot tart olyannak, mely minden bajt orvosolna, Grünwald Béla t. képviselő ur mást tart olyannak, Széli Kálmán t. képviselő ur ismét domináló kérdésnek a pénzügyet tekinti. Erre nézve tehát eltérők a nézetek. Nekem is van olyan vesszőparipám, a melytől én igen sokat várok és reménylek — és külöuösen azon szempontból, a melyet Grünwald képviselő ur nagyon hangsúlyozott, de a melyei, —• méltóztassék megengedni, — én ürügynél egyébnek nem tekinthetek, t. i. a magyar államiság szempontjából. Én a magyar államiság, a magyar nemzetiség fejlesztése szempontjából sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítok annak, hogy a kisdedóvás rendszere országszerte elfogadtassák, mint a Grünwald Béla t. képviselő ur reformeszméinek. De én nem állítom fel azért a kisdedóvodai kérdést, mint panaceát, mert, midőn a nagy terhek alatt összeroskadunk, akkor egy bérreform kérdés nem dominálhat. Ebben azután a t. képviselő ur annyira megy, hogy az administrativ reformkérdést csak akkor tekinti annak, ha az az ő nézetével megegyező módon oldatik meg és azzal vádolja a kormányt, hogy az ezt programmjába fel nem veszi. A mi a kormányt illeti, hogy az ezen eszmét programmjába felvette, azt bizonyítja az 1869. évi trónbeszéd, mert már abba kijelölte azt, mint az országgyűlési teendők elsejét és azóta a kormány előterjesztései folytán több izben keresztül is vitt administrativ reformokat, nem ugyan Grünwald Béla képviselő ur nézete szerint, az enyém szerint sem, hanem mindenesetre keresztülvitte. Tehát, hogy az administrativ reform kérdését nem karolta volna fel a kormány a maga programmjában és hogy a képviselőház napirendjén nem lett volna, azt mondani egyáltalán nem lehet, mert hisz ott vannak azon számos törvények, melyek tanúskodnak róla, hogy a ház e kérdéssel foglalkozott. De, t. ház, Grünwald képviselő ur különösen hozzánk fordult, mondván, hogy a közjogi ellenzék e kérdést nem vetíe fel programmjába Engedelmet kérek, mi felvettük azt programinunkba már régen és részletesen előterjesztettük a háznak még 1869-ben, midőn először volt alkalmunk nyilatkozni és mintegy politikánk részletes programmját kifejteni; előterjesztettük,