Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-209
104 809. országos ülés február áft. 1880. gári szabadság és jólét áldásainak teljes, minden tartalék gondolattól ment közössé tételét, azon korlátokon belől természetesen, melyeket az államiság követelményei képeznek s éppen azért, nem csak el nem fogadhatom a Grünwald képviselő ur kiindulási pontját, de ezzel ellenkezőleg határozottan kijelentem, hogy ha vannak és én azt hiszem, hogy vannak a nemzetiségek hátrányára szolgáló némely törvényes intézkedések, azok szerintem a nemzetiségek részére és szemben az állammal némi külön állást biztosító, eredetileg a kölcsönös közeledésre hídul szánt, de az alkalmazásban csakis sérelmek gyártására alkalmas válaszfallá emelkedett nemzetiségi törvényuyel együtt, kiküszöbölendők volnának a törvénytárból. (Helyeslés jobbfelöl.) Van még egy pont a rendszerben, melyre nézve az én nézetem ismét eltér a képviselő úrétól (Halljuk!) s ez az a nagy szerep, mely a proeessusban a végrehajtó hatalom közegeinek van szánva. Nem értek pedig e részben egyet a képviselő úrral azért, mert az ennek folytán igen könnyen omnipotenssé válható kormányhatalom, veszélybe dönthetné az egyéni szabadságot és jogokat. (Helyeslés jobbfelöl.) Hátra volna még, t. ház, hogy a kiviteli módozatokról mondjak el némelyeket; minthogy azonban a képviselő ur e részben is általános elvek felállítása és elősorolásara szorítkozott, ez alkalommal legalább nem felelhetek me# ezen hivatásomnak, miért is kérnem kell Apponyi Albert t. képviselő urat, méltóztassék ezen nagy menynyiségü örök igazságok régi aranyait, forgalmi jogosultsággal biró pénznemekre váltatni fel (Derültség jobbfelöl) és pedig akár személyesen, akár pedig azok egyike által, kiket eljövendőknek hirdetett, de kik a mai napig még legalább csak igen gyér számban érkeztének meg, mert különben ott állhat az a zászló egyedül és elhagyatottan ; — innen e padokról legalább nem igen fogják azt körülrajongani. (Helyeslés jobbfelöl.) A közigazgatás általános reformálását illetőleg különben az én nézetem az, hogy annak egészen az 1869. évi IV. t.-czikk által kijelelt mederben kell haladuia, miért is első és legfőbb lépésnek tartom e részben azon antagonismus megszüntetését, mely az állam kormányzat hatalmával szemben, a törvényhatósági intézményben felállíttatott az 1870. évi törvényhozás által. Megszüntetendőnek tartom pedig ezen ellentétet azért, mert át vagyok hatva Lamartine azon szarainak igazságától, hogy „a hatalom olyan, mint az akarat, vagy egy, vagy nem létezik" s következőleg, hogy a Montesquieu-féle hatalom megosztási theoria, mennyiben az nem egymással összezavart különböző hatalmi körök szétválasztására vonatkozik, nem egyéb, mint üres frasis s ha lehető volna, nem eredményezne egyebet mozdulatlanságnál, tehetetlenségnél. (Helyeslés jobbfelöl.) Sajnálom, hogy a rendelkezésemre álló idő csekély volta nem engedi meg, hogy a kormányzás s annak orgánumai, kivált pedig az önkormányzatra vonatkozó nézeteimet is röviden vázolhassam, (Helyeslés! Halljuk!) de miután a kényszerűség előtt meg kell hajolnom, tovább haladok kitűzött czélom felé. (Halljuk! Halljuk!) A másik kérdés, mely még türelmetlenebbül várakozik a megoldás, az átalakításra, tisztelt ház, a közigazgatási bíráskodás kérdése, tehát azon kérdés, melyre vonatkozólag a pénzügyi bizottság határozati javaslatot terjesztett a t. ház elébe s egyszersmind azon kérdés, melyiyel beszédem további folyamában leginkább fogok foglalkozni. Hogy ezt a siker némi csekély reményével tehessem, engedje meg a t. képviselőház, hogy mindenekelőtt felolvashassak egy statistikai összeállítást, mely ezen ügyág mai állásának meglehetősen hű képét fogja élénkbe állítani. (Olvas.) „Közigazgatási bíráskodást gyakorolnak Magyarországon: Az államigazgatásnak a belügyministeri hatáskörbe sorozott ágait illetőleg: A bel- és mezei rendőrség körül felmerülő vitás kérdések és kihágásokban, elsőfokulag a szolgabíró, másodfokban az alispán, harmadik fokban a közigazgatási bizottság. Közegészségügyi vitás kérdések és kihágásokban, első fokozatban a szolgabíró, második fokozatban az alispán és közigazgatási bizottság, harmadik fokozatban a közigazgatási bizottság és a belügyminister. A gazda és cseléd s a muakás között felmerülő vitás kérdések s az ezen viszonyokra vonatkozó törvényi intézkedésekkel szemben előforduló kihágásokban, első fokban a szolgabíró és községi előljáró, második fokban az alispán, harmadik fokban a közigazgatási bizottság. A községek, mint ilyenek és azoknak egyes tagjai között felmerülő tisztán administrativ természetű vitás kérdésekben, első fokban a községi képviselőtestület, második fokban a közigazgatási bizottság, harmadik fokban a minister. Gyámgondnoksági ügyekben, első fokban a község és törvényhatósági árvaszék, második fokban az árvaszék és közigazgatási bizottság, harmadik fokban a közigazgatási bizottság és belügyminister. A községi illetőséget érintő vitás kérdésekben, első fokozatban a szolgabíró és alispán, második fokozatban az alispán és közigazgatási bizottság, harmadik fokozatban a belügyminister.
