Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-208
208. országos ülés február 24.1880. 95 felvételét nyilvánítottam; és midőn e kérdés a közlekedési bizottságban tárgy altatott, ott sem ejtetett el elvileg a kérdés, hanem csak azt mondotta ki a bizottság, hogy azon alakban, a mint előterjesztetett, t. i. az illető utak és hidak, vagy legalább a főelvek megjelölése nélkül, nem hajlandó a kormánynak a kért felhatalmazást megadni. Az eszmét magát azonban, hogy t. i. az át- és hidvámok behozassanak, fenntartatni és mentül elébb életbe léptetni kívántam és kívánom most is, mert meg vagyok győződve, hogy csakis ezen az utón lehet, mint más országban, utainkat és általában közlekedési eszközeinket kifejteni. (Helyeslés a jobboldalon.) 'A bevételeknek 2.600,000 frttal való leszállítását ugyanazon indokból fogadtam el, mint a kereseti adónál. A költségvetés, a melyet benyújtottam, múlt évben augusztusban készült; akkor az azóta beállott közgazdasági válságról és a rósz termésről nemcsak fogalmam nem lehetett, sőt az akkori constellatiók éppen nagyon kedvezőknek mutatkoztak és igy teljesen indokolt volt az, hogy ezen jövedelmeket nagyobb mérvben vettem fel; de indokolva van az is, hogy öt hónap múlva, a tapasztaláson okulva, belenyugodtam azon bevételek leszállításába, melyekre Lukács Béla t. képviselő ur hivatkozott, sőt ezen leszállításokat, legnagyobb részben én magam javasoltam. De, t. ház, at. ellenzék csakugyan igen különös állást foglalt el ezen bevételi leszállításokkal és egyáltalában azzal, hogy a kormány tekintetbe veszi-e a közgazdasági helyzetet, vagy nem ? Ha nincs arra tekintettel, akkor arról panaszkodnak, hogy a kormány az adókat könyörületlenül hajtja be — s a jövedelem fokozására szolgáló előterjesztéseket tesz, figyelem nélkül hagyván a közgazdasági helyzetet; ha pedig a kormány maga figyelembe veszi a közgazdasági állapotokat és a létező bajokat és ezek orvoslására segédkezet nyújt és maga javasolja az előirányzat leszállítását, akkor ismét a kormány ellen fordulnak és azt mondják, hogy a kormány nem tud semmit mást, nincs eszméje, hanem folyton új kölcsönökhöz folyamodik, mindamellett hogy elismeri valamennyi szónok, hogy a kiadások leszállítására gondolni nem lehet. íme, ez azon taktika, melyet a t. ellenzék e kérdésre nézve követ. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Egy másik igen fontos kérdésre nézve, szintén egyenlően nyilatkoztak Széli Kálmán és Lukács Béla képviselő urak, mondván, hogy a kormánynak nincs semminemű pénzügyi programmja és csak ugy vaktában intézi el az ügyeket, minden irány nélkül. (Halljuk! Halljuk!) Előazör is, t. ház, azon általánosan használt kifejezésre nézve, hogy a Tisza-kormánynak nincs pénzügyi politikája, nincs pénzügyi programmja, kívánok megjegyzést tenni. Mindazon kérdésekben, melyeü a kormány egyes tagjai közti egyetértésre és a solidaritásra vonatkoznak, megjegyzem, hogy én a solidaritást teljes mértékben elvállalom, de a tisztán szakmámba tartozó kérdésekben nincs szükségem arra, hogy collegiális felelősség köpenye alá rejtőzzem ; de a felelősséget elvállaltam és javaslataimat kész vagyok saját szempontomból védelmez ni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy a programm-kérdéssel, hogy vagyunk, ennek különféle jeleit láttuk az utóbbi napokban. Programmokat lehet előterjeszteni különféléket, lehet általános, nagy hangzatos szavakkal részletekig körülírva, hogy a következő években miként fog apadni a deficit; lehet megjelölni az alapot, melyen az illető kormány, vagy képviselő áll, megjelölve az irányt, melyen haladni szándékozik, figyelembe véve az időnkint változó körülményeket és a tények folytán kimutatni, hogy ezen iránytól el nem térve halad. En a programútokra nézve ez utóbbi eljárást tartom a legczélszerííbbnek és legreálisabbnak. Méltóztassanak megengedni, hogy e tekintetben — nem kérkedésből teszem, csak álláspontom igazolására, — hivatkozzam arra, mit az 1879. év február 17-én mondtam a t. házban, akkor, midőn az első költségvetést beterjesztettem s először alkalmam volt ezen kérdésben felszólalni. (Halljuk!) Mondtam, hogy a törlesztéseket, beruházásokat, a boszniai occupátió költségeit, saját erőnkből hosszú időn át, fedezni képesek nem leszünk. Mondtam, hogy igyekeznünk kell saját jövedelmeinkből fedezni normális kiadásainkat, melyek köztt a rendkívüli katonai kiadások s a vasúti garantiák ugy is bennfoglaltatnak. Kijelentettem, hogy nem vagyok azon hitben,, hogy állami kiadásainkat leszállítani lehessen és igy nem marad más mód hátra, minthogy jövedelmeinket növeljük. Mondtam továbbá, hogy nem annyira az egyenes adók, mint az indireet adóknál tartom a jövedelmek fokozását lehetőnek. Hangsúlyoztam, hogy a boszniai occupátió költségei szorííandók arra, hogy a hadsereg ellátása költségein túl ne terjedjenek. Mondtam, hogy igyekeznünk kell, hogy a hadsereg költségei, a mennyire lehet, leszállíttassanak; hogy vasutaink csoportosításához mentő] elébb komolyan hozzá kell látni; hogy rendkívüli kiadásaink nemcsak tisztán külföldi tőkéből, hanem az államjószágok fokozatos eladása folytán bejött összegekből fedezendők. Nem azokat ismétlem, mik tegnap elmondattak, hanem r azokat, miket 1879. febr. 17-ikén elmondottam. És méltóztassanak megengedni, hogy felvessem a kérdést, eltértem-e a kijelölt irányoktól? Az occupátió költségei nem mennek túl azon határon, mely a hadsereg eltartására szükséges. Az előterjesztésekből méltóztatnak látni, hogy a hadügyi költségvetésben, habár nem
