Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-182

74 182- országos ülés fleczember 4. 1879. hozattak fel ezen törvényjavaslat ellenében. (Halljuk !) Kénytelen vagyok megemlíteni azt, — a mi pedig a túloldal részéről igen megtámadtatott, midőn az mások által felemlittetett, — hogy igenis, a petróleum vámja más országokban még sokkal nagyobb, mint a milyen itten proponáltatott. Ez szolgálhat igazolásul a petroleumvámnak nálunk való behozatala mellett. (Halljuk! Halljuk !) Tökéletesen elismerem ugyan azt is, a mit mindenki különben is tud, hogy Magyarország vagyonossági szempontból Franeziaországhoz nem hasonlítható, de azt viszont határozottan merem állítani, hogy a mi a munkásosztály helyzetét illeti, az Magyarországon csakugyan nem rosszabb, de jobb, mint Francziaországban. (Elleninondás balfelol.) Ezt az általános statistika, az általános tapasztalatok bizonyítják. Azt mondani tehát éppen a szegényebb, a munkásosztály szempontjából, hogy nem lehet elfogadni az összehasonlítást Franeziaországgal, mert a jobban díjazott munkás elbírhatja a drágább petróleum árát, míg a mienk az annál olcsóbbat sem birja el: ezt — mondom — alapossággal állítani nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt már a múlt alkalommal volt szerencsém elmondani, — s ez az, a mit igen sokan szoktak figyelmen kivül hagyni, — hogy az ilynemű czikkek megdrágulását igazában, valósággal nem a munkásosztály fizeti, mert ismét bizonyítják a statistikai adatok Francziaországban is, hogy igenis, ott az utóbbi évtizedekben az első szükséget képező czikkekre vetett adó és annak következtében, némileg azon czikkek ára is emelkedett 20—25 — 30%-kal, de a munkásosztály készítményeinek ára, ugyanazon idő alatt emelkedett 40—öOVo-kal, a mi ismét bizonyítéka annak, hogy az adó folytán megdrágulván a munka, igazában az ily czikkekre vetett vámot a munkásosztály, a dolog természeténél fogva átháríthatja és át is hárítja a vagyonosabb osztályokra. Egy igen t. képviselő ur a tegnapi napon beismerte azt, hogy igenis államháztartásunkban az egyensúly helyreállítására törekedni kell s ez iránti készségét nyilvánította is, csak azt tette hozzá, hogy igen ám, de törekedni kell erre nem újabb terhek behozatalával, nem vámvagy adóemeléssel, hanem törekedni kell belügyi reformok útján, intézményeink reformálása útján kell az egyensúlyt az államháztartásban helyreállítani. Én igen sokat és sokfelől hallom emlegetni, t. képviselőház, belügyi reformok szükségét az igazságszolgáltatás terén, az administrátió terén és a belügyi kormányzat minden téréin. De oly nemű reform-követelést, a mely költségmegtakarítást tenne lehetővé, vagy mely csak a mai rend szerint megszavazott költségvetés keretén belül, ezen költségvetés emelése nélkül lehető volna, oly nemű reformkövetelést én évek és évek óta nem hallottam. Mert hiszen mindenki tudja, hogy kiadásaink — azt lehet mondani — a legszűkebb mértékig már le vannak szállítva. Tudom, némelyek, de nem azon képviselő urak, a kiktől ezen észrevétel jött, azt mondják, hogy ott vannak a nagy hadügyi kiadások. Ezen képviselő urak még mondhatják, hogy kiadásainkban nagy mérvű leszállítás eszközölhető; de azok, kik a maguk részéről is, ha nem is annyi időre, mint a meunyire a kormány indítványozta, de megszavazandónak tartottuk — s helyesen — a monarchia védelmére szükséges hadi létszámot, azok költségvetésünk keretén belől, a kiadásoknál nagy mérvű megtakarításokról csakugyan nem beszélhetnek. S méltóztassanak elhinni, hogy az, ha valaki azt mondja, hogy kiadásaink reductiója utján lehet keresni és elérni az egyensúly helyreállítását, az — mert nem akarok mást mondani, csak azt mondom, — önmagát ámítja, mert ez nem tartozik a lehetőségek közé. (Helyeslés a jobboldalon.) igaz, azt mondta egy képviselő úr, hogy lehet megtakarításokat eszközölni, csak nem kell új és új hivatalokat teremteni, nem kell siue curákat csinálni. Igen szívesen szolgálok, t. képviselőház, statistikai adatokkal bárkinek az iránt, hogy 1875-ben hány államhivatalnok volt s hány van ma. Ezen adatok meg fognak győzni mindenkit s ha figyelemmel kisérnék a képviselő urak a dolgok menetét, maguk is tudnák, hogy 1875. óta legílább az államhivatalnokok szaporításáról nem, hanem igenis az az előttivel szemben és némely dolgoknál tetemesebb alábbszállításról lehet csak szólni. (Ugy van ! a jobboldalon.) Itt tehát új hivatalok, sine curák teremtésével vádolni a kormányt és ezek elkerülése utján képzelni a kiadások csökkenését, valósággal egyátalán nem lehet, mert ennek állítása a tények egyszerű ignorálása. (Helyeslés a jobb oldalon.) T. képviselőház! Á most szóban levő vám és az azzal kapcsolatos adó ellenében felszólalás történt az Erdélyben, bár kisebb mérvben létező petróleum-finomító ipar szempontjából is. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy annak állítása, hogy ez irányban ezen törvényjavaslat által ezen ipar veszélyeztetése következnék be, nem eredhet máshonnan, mint a törvény összes dispositióinak meg nem fontolásából. Mert ha az erdélyi finomító gyárakba behozott romániai petróleum után, ezen törvényjavaslat szerint kell is fizetni egy bizonyos vámot, kell is fizetni az itteni üzlet I után egy bizonyos adót, ez által a belföldön való