Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-181

gg 181. országos ülés deezember 3. 1879. Az, hogy másfél év óta folytonos kifogásokkal zaklattatnak és bosszantatnak, úgy hogy azóta ez a szegény népkör nem tud megnyugvásra jutni, nem tud megalakulni a hatalommal és közegeinek túlbuzgalniával szemben. Tanácsomra az összes belügyministeri kötekedések, illetőleg pontozatok el lettek fogadva és természetesen Csongrádmegye utján fel kellett volna terjesztetni. Most már bátor vagyok Csongrádmegye alispánjának — kit Csatár Zsigmond képviselőtársam basának — én pedig a bosnyákpárt tehetetlen kortesének nevezek, basáskodását csak pár sorban bemutatni. „A beterjesztett alapszabály-tervezetet átvizsgálván, úgy találom, miszerint annak 23. §-ban, a hivatolt ministeri intézvény határozott utasítása ellenére, nincs felvéve az, hogy az egyletbe fel nem vett egyén, a választmány határozata ellenében a közgyűléshez felfolyamodhatik." T. ház! Ha azon népkör-egyesület nem a 23. §-ban, a hol e szövegezés értelemzavarólag, hanem a 27. §. e) pontjában szó szerint azt mondja, a mit az alispán ur vagy nem látott, vagy nem akart látni: „Az egyletbe fel nem vett egyén, a választmány ebbeli határozata ellen a közgyűléshez felfolyamodhatik" s ennek ez által még helyesebb szövegezést ad, hogy erre ő, a ki e tekintetben csak postás, jogosítottnak érezze magát azt nemcsak kritizálni, hanem még alakilag is bírálni és önkényüleg visszavetni, ezt én jogos eljárásnak el nem ismerem. [ügy van] balfelöl.) T. ház! Van itt még egy harmadik eset, a mely az elősorolt visszaéléseknek mintegy tetőzetét képezi. Ugyanis az egyetemi ifjúságnak tekintélyes része, a haladni vágyó iparos és kereskedelmi osztálylyal együtt egy igen derék, úgynevezett „Pallas-Athene" közmívelődési kört alkottak, mely társulatnak már 1-ső §§-ai világosan kizárják a politizálást, egyenes czéljuk a közművelődést terjeszteni s már egy tetemes idő óta megkezdődtek és folynak az általunk oly jól ismert le- és felküldések, kifogások stb. s azt hiszem, hogy a nemes czélra törekvő ifjúság belevénül, mig eredményre jut, ha csak a jő isten a mi óhajunkat nem teljesíti a belügyministerre nézve, hogy helyébe más ember jő, a ki igazságosabban fog eljárni és kötelességét hívebben teljesíti. Ezek előrebocsátása ntán megköszönvén a t. háznak türelmét, vagyok bátor interpellatiómat felolvasni: (Olvas.) „Interpellatió az egyesületi jogi megsértése s ezen jog ellen elkövetett visszaélések orvoslása tárgyában. A társulás és tömörülés — hasznos és üdvös czélok elérésére nézve — minden szabad államban korlátlanul gyakoroltatik és akadálytalanul fejlesztetik. A valódilag szabad államban az egyesülési jog nemcsak tiszteletben tartatik, hanem fennállhatás és erősbítés szempontjából hathatósan gyámolittatik. Hazánkban, fájdalom, merőben ellentétes viszonyok fejlesztetnek, a testületi tömörülések minden kigondolható módon akadályoztatnak és az egyesületi jog — társadalmunk eme főkincse — eclatans módon lábbal tiportatik. Ily sérelmek és visszaélések ellen tiltakozni annál is inkább kötelességenmek tartom, mivel a belügyminister urnák és közegeinek, az egyesületi jog hátrányára gyakorolt boszantásait, korlátozásait, visszaéléseit és sok esetben a társulás lehetetienítését jogosnak soha el nem ismerhetem. Mi indította a belügyminister urat arra: hogy az országos honvédegyletek központi választmánya által újabban felterjesztett alapszabályaira oly sértőleg válaszoljon? Mi jogosította fel a minister urat — az 1848—49-ki honvédség most is következetes és elveihez szigorúan ragaszkodó egyetemétől azt követelni: hogy az erkölcsi elismertetés kivívásáról mondjanak le s az alapszabályokból még az erre vonatkozó törekvést is törüljék ki. Hogyan egyezik meg a belügyminister urnák ezen sértő és jogtalan kívánsága azon indokolásával szemben, mely szerint az 1848— 1849-ki magyar honvédségnek az erkölcsi elismerést megadta már a hazai kegyelet és feljegyezte a történelem? s hogyan következteti ebből azt: hogy azon dicső korszak alkotói mondjanak le még a törekvésről is, hogy e szép tényeket ne a törvényhozás elismerése egészítse ki? Hát azon kegyeletes érzés, — mely a honvéd név hallatára a belügyminister ur keblét oly annyira átrezgi — ily hatást gyakorol és ily tényekben nyilvánul? Továbbá — mi az oka azon önkényes eljárásnak, hogy mig a Szeged-belvárosi „Népkör" alapszabályai múlt 1878-ik év május hó 7-én a köteles bemutatási záradékkal elláttatott, az ugyanazon szabályokkal betürőlbetüre egyező „Dorozsmai népkör" alapszabályait, mintegy másfél év óta fel- és levándoroltatja és folytonosan kifogásolja. Miként történhetik az: hogy még ezen akadékoskodást a türelemmel elnéző dorozsmai polgárok azzal viszonozzák, hogy a sérelmes belügy ministeri kívánalmaknak egészben eleget tesznek, addig Csongrádmegye alispánja Stammer Sándor —• ki ily esetekben átmenetileg csak mint expeditor szerepelhet, illetékesnek tartja