Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

32 180. országos ülés deerember 2. 1879. ellen nyilatkozott, mellettök nyilatkozom és azt tartom, hogy a luxus-adó leghelyesebb valamennyi adók köztt, hanem kell, hogy az helyesen hajtassák végre. Itt például a kocsi és lóadónál, a cselédtartási adónál, annyi visszaélés történt egy és másfelől és annak behajtása annyira vexatorius volt, hogy az egész közvéleményt maga ellen felháborította s ha ez történik, akkor azt hiszem, a legjobb orvosság, egy időre legalább, azok eltörlése s azért a szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. De máskép áll a dolog a teke és játékasztal adóknál. Ezek ellen a közvélemény nincs felháborodva. Panaszkodnak ugyan, de kik, a kávésok, holott a kávésok ez adó behozatala óta, a mint engem értesítenek, felemelték a tekeasztalok után fizetendő összeget. (Ellenmondás.) Meglehet, hogy némely kávéházakban nem, de másokban felemelték, tehát tényleg megmutatták, hogy átruházták ezt az adót a fogyasztó közönségre, vagyis azokra, a kik játszani akarnak. Tehát nekik tulajdouképen nincs is okuk valami sérelemről panaszkodni, mert hiszen nem ők fizetik az adót és ámbár ez adó magában véve nagy, magas, mert 70 frtot tesz ki egy asztalnál, mégis ezen adó átruházásánál okvetetlenül ők a nyertesek, mert oly apró részletekre felosztani nem lehet, hogy épen annyit rójanak ki adóképen, a mennyit ők tartoznak fizetsd, kevesebbet pedig nem rónak ki. Én tehát azt hiszem, hogy a teke és különösen a játékasztalok megadóztatása igen helyes. Kein tartom oly helyesnek azt, hogy a inagánhelyiségekben is megadóztassanak, a hol nem pénzért játszanak, nem tartom helyesnek már azért sem, mert nem szeretem, hogy a fmánczoknak és másnemű adóhivatalnokoknak mindig szabad bejárása legyen minden privát ember lakásába. Nem szeretem, hogy az én lakásomba bejöhessen azon ürügy alatt, hogy lássa, van-e teke-, vagy játékasztal. Ez ä polgároknak személyes szabadságát sérti és annyi visszaélésekre ad alkalmat, hogy valóban meg nem érdemli azon csekély összeg, a mely azok után fizettetik az államnak, hogy azt továbbra is megtartsa. Azon kérdést illetőleg, hogy azon adótörvények együttesen tárgyaltassanak-e, hogy a budget-tárgyalás előtt, vagy azután tárgyaltassanak-e, több vélemény mondatott. Én azt hiszem, hogy miután együtt nyújtattak be és tulajdonképpen a pénzügyi exposé, a pénzügyi állapotnak rajzolása alkalmával, a pénzügyminister által s mint az ő egész fmancziális systhemájának sarkpontjai nyújtattak be és miután egy tárgyat képeznek, együtt beszélendök meg. Együtt beszélendő meg az, hogy helyes-e Magyarországnak defiezitét apasztani akarni adóknak emelése által. Ezen javaslatba hozott adóknak czímei különbözők és különböző azután a teher is, a melyet azok az egyes polgárokra rónak. Lehetnek köztük oly adók, a melyek helyesek; de én egyáltalán véve azt hiszem, hogy Magyarország oly pénzügyi állapotban van, hogy bármi módon és czímen is ugyanazon zsebekből több adót ^kiszedni nem lehet, (Helyeslés a szé sö baloldalon) miután az eddig kirótt adókat is nehezen lehet beszedni és csak részben és csak oly országra szóló execntió utján, hogy valóban azok már közbotrány tárgyát képezik. Nohát uraim, ily körülmények köztt adóemelésre basirozni akarni a jövedelem - szaporítást és másrészről azt mondani, hogy megtakarítani semmit nem lehet, méltóztassék megengedni, de én ezt a pénzügyi systemát, ezt a pénzügyi tervet nem helyesélhetem, el nem fogadhatom s ennélfogva én ezen adónemek behozatalának, ugy az egyiknek, mint a másiknak és valamennyinek ellensége vagyok. Hogy a budget tárgyalása után kellett volna-e tárgyalni, vagy azelőtt, arra én oly nagy súlyt nem helyezek, mert miután a pénzügyminister ur azt pénzügyi előterjesztésébon ugy adta elő, mint egyes integráns részét pénzügyi rendszerének a jövő évre; benne van már az, hogy ha a budget lényeges változtatás nélkül elfogadtatik, akkor ezek a fedezethez szükségesek. Tehát a t. ház már most megítélheti, hogy vájjon ezen adókat a fedezetre megszavazza-e vagy nem szavazza meg. Ezért nem tartom nagy különbségnek azt, hogy a budget előtt, vagy után tárgyaltatnak-e; — és kész vagyok azok tárgyalásába belebocsátkozni. De az adók összes tárgyalásától nem vagyok hajlandó elállani azért sem, mert azok együttesen terjesztettek elé, mint egy egészet képező dolog. Egy megjegyzést kívánok azonban tenni a ministerelnök ur tegnap tett nyilatkozatára, a melyre már több észrevétel tétetett, (Halljuk!) arra t. i., hogy a pénzügyi viszonyok rendezését tíízte ki kormányra léptekor programmjául. Ezt tagadni nem lehet; ez volt egyedüli programmja és ez volt az ürügy, mely alatt a ministerelnök ur mindazokat elkövette, a miket azóta tett. Már most azt mondja a ministerelnök ur, hogy igenis ez volt a progranimja, de hát a pénzügyeket egy-két év alatt rendezni nem lehet. Erre először is azt jegyzem meg, hogy azóta nem egy két év, hanem 5 év telt el és ha nem is lehet rövid idő alatt rendezni; de mindenesetre lehet oly irányt kezdeni, a mely meg fogja mutatni, hogy ezen útnak a végén, a pénzügyek rendezése áll. De mi ezt a jelen esetben nem látjuk; látjuk azt, hogy a zavar nőttön nő, a politika, melyet a kormány követ, olyan, a mely kilátásba helyezi, hogy néhány év múlva meszsze túl leszünk azokon a határokon, a melyeken