Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.
Ülésnapok - 1878-202
2f 5 A v '^ <»r»xágí>K ülo-» sa; ak: cikkor ez czélszerü: ezéísztríí pedig miül j azért, mert én legalább azon nézetben vagyok. I hogy a közjegyzői intézmény fenntartásának előmozdítása, ha az más érdekek sérelme nélkül j történhetik, mindenesetre kívánatos; de ezélszerünek tartottam és ezélszerünek tartom azért is, mert nem tagadható, hogy a közigazgatási tiszt- j viselőknek, különösen némely megyékben, teendője már annyira túlhalmozódott, hogy mindeafelül a szaporítás iránt érkeznek hozzám, a jelen pénzügyi helyzetben nem teljesíthető kívánalmak. De másfelől újabban , részint már megalkotott s közelebbről életbe léptetendő, részint tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatok, a közigazgatási tisztviselőkre oly teendőket biznak, a melyek az ő elfoglaltságukat még tetemesen szaporítani fogják, pedig természeteknél fogva, legalább nézetem ezerint, egyenesen hozzájuk tartoznak. Ezen nézetektől vezettetve, készíttettem a már j jelzett törvényjavaslatot, melyre nézve termesze- ! tesers nem volna czélszerü részleteket elmondanom, j midőn maga a törvényjavaslat nem levén a ház j előtt, meg sem vitathatók, de miután fel említtetett, j annyit magam részéről is kívánok megjegyezni, j hogy annak egy feltétele igenis éppen az, hogy a kisebb hagyatékok, ha jól emlékszem, 200 frt erejéig minden díj nélkül legyenek tárgyalandók. {Helyeslés) De ismétlem, a javaslat helyes, vagy helytelen voltát most megítélni nem lehet; remélem, szombaton benyújthatom és akkor a ház, bölcsessége szerint, azt hiszem, a jogügyi bizottsághoz fogja utasítani s azután kapcsolatosan a jelen törvényjavaslatban most függőben hagyandó szakaszszal együtt, fogja elintézni. Most kérem a t. házat, méltóztassék a 22. §. tárgyalását függőbe hagyni, valamint a határozati javaslatra vonatkozó megállapodást is, mint mely, azt hiszem, feleslegessé fog válni. {Helyeslés.) Szederkényi Nándor: T. ház! Igen természetes, hogy a kormánynak jogában lévén | törvényjavaslatokat benyújtani, arra nézve, hogy ) a ministerium ezen jogával éljen, semmi észrevételem nincs. Van azonban egy észrevételem azon incidentalis módra nézve, meiyiyel ezen törvényjavaslat benyújtása ezéloztatík és kilátásba helyeztetik. Én a törvények alkotására nézve azon meg- j győződésben vagyok, hogy annak megfelelő előmunkálatok hasisán kell nyugodni, melyek a törvényjavaslat helyességére nézve minden kételyt kizárjanak. Az 1877. év körülbelül július havában szentesittetett az 1877: XX. t. ez. a gyámügyekről. Ezen törvény egy fontos intézményes szervezetet állapít meg, melyben különösen azon kérdés foglal helyet, melynek módosítására most törvényjavaslat benyújtása czéloztatik, t. i. a hagyatékok tárgyalása. Én most nem vitatom, helyes-e a törvény vagy néni, hanem éieíbínépíetve van. Előttünk kérdés az, vájjon az a kormány, mely 1877-ben e törvényt létrehozta, 1878-ban életbe léptette, miféle előfeltételekre alapítja aat most, hogy a csak másfél évvel ezelőtt életbe léptetett törvény most már módosittassék. De hiszen rövid idő alatt be fogja nyújtani a t. minister ur azon javaslatát s e kérdésnek tárgyalása majd ott lesz helyen. Azonban már most azokra nézve, miket a ministarelnök ur mondott, én előlegesen is szükségesnek látom kijelenteni, hogy jelezzem azon nézeteket, melyekből ama törvényjavaslat tárgyalásánál ki fogunk indulni, a következőket. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ha lehet a törvény módosítása utján, a hagyatékok tárgyalását más utón elintézni, ő akkor szívesen hozzájárul és ezen elvből kiindulva, nyújt be egy törvényjavaslatot. Hiszen, ha egy törvényjavaslat csak ily suppositumokon alapszik és serami más hasisa nincs, akkor felesleges azt benyújtani. Ha a t. ministerelnök ur azt mondaná: ime másfél évi tapasztalat eredményét van szerencsém a ház asztalára letenni, e törvén}?- életbeléptetése óta ily hiányokat mutat a tapasztalat és nemcsak a közjegyzői kamarák, hanem egyszersmind az illetékes törvényhatóságok meghallgatása után, a következő irányban vélem a törvényt módosítani, ez szerintem helyes kiindulási pont lenne. De csak igy, egyszerűen az igazságügyi bizottságban felvettetik az a kérdés, hogy a közjegyzőknek megvannak-e megélhetések feltételei s ebből kiindulva egy. csak most életbeléptetett nagy institutió felforgatása hozassék létre, ezt én helyes eljárásnak nera tarthatom; s hogy ez igy van, azt ugy az előadó, mint a minister ur igazolta, mikor elbeszélte, hogyan keletkezett ezen törvénymódosításnak eszméje. Én részemről azt tartom, hogy midőn egy institutió be van hozva, melynek az élet adja meg próbakövét, az ily incidentalis hozzányulás, mint a törvény sarkkövének kiragadása, a legnagyobb veszély, mely fenyegeti parlamentáris rendszerünket. Nem tartom különben azt. a mit a t. előadó ur és mások is hangsúlyoznak a közjegyzőkre a megélhetési körülményeket. Nem tudom, hogy milyen kerületeket ismert az előadó ur, vagy az igazságügyi bizottság, de magam ismerem néhány kerület közjegyzőit és mondhatom, hogy ezek a megélhetés veszélyein túl vannak. Ha vannak bajok, ezeknek elintézése más irányban keresendő, ugy. a mint azt Irányi Dániel t. képviselőtársam jelezte. De hogy e czélból egy 1877-ben megállapított institutiót felforgassanak, ezt sem helyesnek, sem jogosultnak nem tartom. Institutiókat felforgatni megérett eszmék alapján — ez a forradalom joga. Ha az 1877: XX. t. ez. az évek súlya alatt mintegy megrothadt volna, hogy ez össze ne ömöljék, ezen javítani kell. Másfél
