Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-201

gg^ 201. országos ülés február 4. 1880. fennállása óta, gyakorlatilag képzett magyar gépészmérnök, sőt még művezető sem került ki. b) mig a magyar szakerő csakis egy két ideiglenesen alkalmazott fiatal ember által képviseltetik, a múlt évben ismét több idegen ajkú mérnök fogadtatott fel a gyár szolgálatába; olyanok, a kik akkor sem tudtak magyarul, most sem tudnak; c) a gépgyár igazgatója, a főmérnök, a legtöbb műszaki hivatalnokok, sőt a mtíhelymesterek is idegen ajkúak; a magyar munkásokkal nem érintkezhetnek. 3. Van-e tudomása azon általánosan elterjedt aggodalom felől, hogy ennek főoka az, hogy a magyar állami gépgyár nem magyar, de idegen szakférfiak által vezettetik; s ennek folytán a magyar állam gépgyárában az uralkodó szellem a német. Ez főoka annak is. hogy a magyar szakerő nem csak nem támogattatok, de czélzatosan mellőztetik, sőt e miatt a gyéren alkalmazottak is, az intézettől megválni kénytelenek. Jelesen, rövid időn igy vált meg két magyar tisztviselő, kiknek egyike kitűnően képzett fiatal embernek, másika jeles szakértőnek állíttatik s a kik távozásukat, a gyárban uralgó német szellemmel indokolták volna. Hajlaudó-e minister ur, ezek iránt szigorú vizsgálat folytán tudomást szerezni és a házat irántok lehető minél előbb felvilágosítani? Hajlandó-e, ha és a mennyiben az aggodalmak valókká bizonyulnának, gyorsan és sikeresen intézkedni, hogy a magj-ar állam gépgyárának vezetése, idegenek helyett magyar szakférfiak vezetésére bizassék? Hogy a német szellem kiküszöböltetvén, magyar szellem vezérelje az intézetet. Ez által lehetővé tétessék, miként megfeleljen a gépgyár azon rendeltetésének is, hogy magyar gépész-mérnököket, gépészeket, művezetőket és gépmunkásokat képezzen; s igy a hazai gépészet és gyáripar ügyének szolgálván, a magyar állam érdekei előmozdittassanak?" Én meg vagyok győződve arról, hogy a t. minister urnák ezek felől hivatalos tudomása nem is lehet, mert ha volna és a közlekedésügy vezetésében nem volna egy bizonyos akadály, a mely jóakaratú óhajtásainak ellenáll s nem volna a közlekedési ministerium vezetésében egy oly hatalmas szellem, a mely eddigelé, fájdalom, az én saját tapasztalásom szerint a magyar nyelvnek nem adta meg a közlekedés terén semmikép sem azt, a mit magok a közlekedési ministerek éveken át, de hiába elrendeltek: ezeknek orvoslását már eddigelé is eszközölte volna. De tudomásomraesvén, egyrészt leginkább a sajtó útján, a gépgyárban le/ő ellenséges intentió, a mennyiben a magyar állam nemzeti szelleme ott képviselve nincs, másrészt figyelemmel kisérvén a gépész- és mérnökegyletnek a minister úrhoz intézett s a sajtóban megjelent emlékiratát, képviselői kötelességemnek tartottam ez ügyet is a házban felhozni, hogy az szigorúan megvizsgáltassák és a ház is felvilágosittassék. Remélem, hogy ez által azon emlékirat nem csak tanulmányozás végett lesz ott és nem fog a papírkosár lomjai köztt heverni, hanem mindenesetre, mind a nemzetben a sajtó utjain elterjedt aggodalmak meg fognak szüntettetni, ha a való nem oly szomorú, mint ott állíttatik. Nézetem szerint egy oly egyletnek, mint a mérnök- és gépész-egylet, bizonyára súlyos adatokkal kellett birnia, hogy felszólaljon. Remélem, hogy e tekintetben az orvoslás mielőbb eszközölhető lesz. Ezen ok indított engem arra, hogy e kérdést a minister úrhoz intézzem. Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a közmunka- és közlekedési minister úrral. Nóvák Gusztáv: T. képviselőház! Nem vagyok angol, nem is hivatkozom rája ; hanem azért az időt én is értéknek tekintem és szeretem azt a közjó érdekében ,felhasználni. Ez okból, nehogy kénytelen legyek ismétlésekbe bocsátkozni, a honvédelmi minister úrhoz intézendő interpellatiómat bátor leszek felolvasni, miután az indokok bernit foglalvák. (Olvassa.) „Interpellatió a honvédelmi minister úrhoz: Dorozsma város közbirtokossága s a katonai kincstár köztt létrejött szerződésnek a kincstár részérőli teljesítése tárgyában. Dorozsma város közbirtokossága és a budapesti főhadparancsnokság köztt az •/. alá csatolt másolat szerint, 1875-ik évben szerződés köttetett, egy század lovas katonaság számára építendő laktanya tárgyában, Ezen szerződésben a katonai hadparancsnokság, ismeretes szőrszálhasogatásának 14 pontban adott kifejezést,, azonban a dorozsmai közbirtokosság — eltekintve a nagymérvű kiadásoktól -— kifogástalanul teljesítette kötelezettségét s a czélnak egészben megfelelő oly laktanyét emelt, minővel kevés vidék dicsekedhetik. Továbbá a •//. alatt csatolt, a főhadparancsnokság megbízottjai jelenlétében, múlt év augusztus hó 4-én a helyszínén felvett és közösen elfogadott jegyzőkönyv szerint, a vegyes bizottság által constatálva lett, hogy a laktanya tüzetes megvizsgálás után, a rendkívüli árviz által semmi kárt sem szenvedett, miután az árviz odáig nem is hatolt s kimondatott, hogy a laktanya tökéletesen száraz, egészséges s újból használatba vehető, Azonban „építkezési" czímen a szerződésen kivül, 8. pontban ismét tetemes javítások, sőt újabb építkezések is kívántattak, melyek a közbirtokosság által minden ellenkezés nélkül, egy hó alatt teljesen eszközöltettek. Ennyi áldozathozatalt azzal hálálta és hálálja most ismét a katonai hadparancsnokság