Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

180. országos ülés deczeml>er 2. 1879. 25 Ministerelnök azt monda, hogy a fusiókor igérte ugyan a pénzügyek rendezését, de nem egy-két év alatt. Én emlékszem t. ház! hogy akkortájt 5_6 évre volt a pénzügyek rendezése kilátásba helyezve és pedig adóemelés nélkül, az akkori jövedelmek alapján. Mit észlelhetünk most, azt, hogy az adók azóta 30—40 millióval fokozódtak s deficitünk még se kisebb az akkorinál; tehát állami háztartásunk mérlege 60—70 millióval roszabbadott s most ismét adóemelés van kilátásba helyezve. Én azt értem, hogy lehet egy —a viszonyokat tekintetbe nem vevő, máról-holnapra élő kormány e kétségbeejtő expedienskez is fordul s új adók behozhatásának ábrándjában ringatja magát; de nem képzelek e házban kötelességérzettől áthatott oly népképviselőt, ki hazánk jelen viszonyai köztt az adóemelésre merné adni szavazatát, kivéve, ha választóitól és hazájától örökre elszakítani nem akarja magát; mert a kiben a hazafiságnak, többet mondok, az emberi könyőrületnek csak egyetlen szikrája van, az a kormányt nem követheti azon ntra, a melyre az adóemelések terén lépett; {JJyy van! a szélső balon) hisz Magyarországon ma legfölebb csak az ínséget és éhenhalást lehetne új adókkal megróvni, (He'yeslés a szélső balon) mert ott hol az emberek őrlött kukuricza csupával táplálkoznak, az új adók ugyancsak a képtelenség körébe sorozhatok. Kormányelnök ur Helfy barátom azon észrevételére, hogy hatalma fenntarthatásáért fokozza az adókat, oly megjegyzést koczkáztatott, a melyet e parlament iránti tiszteletből ismételni szégyenlenék s hasonló módon visszatorlani vonakodom, mert a gorombaság érdemkoszorújáért nem szándékozom pályázni. (Élénk derültség.) Azonban én Helfy barátom föltevését igazolva látom a szomorú tények által, mert az tagadhatlan, hogy a kormány mást évek óta alig tesz, minthogy adósságot adósságra halmoz s folyton adót emel és csikar fel oly eszközökkel és módokkal, a minőket nem hogy egy alkotmányos országban, de Ázsia legprimitívebb országaiban sem mernének alkalmazni. Igen természetes, hogy az ily atyai elbánással s hazai érdekeinknek folytonos feláldozásával teljesen elidegeníté magától e haza népét. Tudja jól ministerelnök ur, hogy nincs e haza 15 millió lakosa között egy se — kivéve itteni néhány kebelbarátját — a kinek ellenszenvét sokszorosan ne provokálta volna s mivel itt elvesztette a talajt lába alól, mivel itt a bizalomnak, a ragaszkodásnak utolsó szálai is már szétszakadtak, nem e hazában, hanem künn keresi hatalmának támaszát, azt pedig csak úgy nverheti és KÉPVH. NPLŐ. 1879—81. IX. KÖTET. tarthatja meg — legalább egy ideig— ha Magyarország minden felcsikarható jövedelmét oda liferálja. lm ez az oka annak, hogy ismét új adókkal rémítgeti ez ország szegény éhező népét s ezért mondhatta Helfy barátom, hogy ez új adók, hatalma megtartásának indokából hozatnak javaslatba. Ezek előrebocsátása után, áttérek a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra. T. ház! Én tökéletesen egyetértek Helfy barátommal arra nézve, hogy az eltörleni ajánlott régi és behozni szándékolt új adókat egybefoglalva kell bírálat alá vennünk; én teljesen osztom azon nézetet, hogy az egész eltörlés nem egyéb egy csaléteknél, a melyen csak azok akadnak fel, a kik kapzsilag kapnak hozzá a nélkül, hogy következményeire gondolnának. Egy kis fénymáz, a melylyel egy korhadt rósz bútorzatot bevonnak, hogy a jóhiszemű vevőt ármányosan rászedjék. De t. ház! a képviselőnek, a ki fel fogja hivatását, a ki érzi a nagy felelősséget, a melyet a néppel szemben elvállalt, a kit fontos állásának kötelességérzete hat át; annak nem szabad e kelepczébe magát könnyelműen becsalatnia; mert bármiként szépítsék is a dolgot, itt arról van szó, hogy pár százezer frt adótörléssel szemben, 8—10 millió új adóval rovassék meg Magyarország népe, a mely már az eddigi adót se tudja fizetni. Arról van szó, hogy egy fontnyi terhet levegyünk egyik vállról, hogy a másikra egy mázsányit rakjunk reá. De mivel látom, hogy a túlterhelt ez újabb ráadás alatt összeroskadand, én előre kijelentem, hogy a teherkönnyítéshez igen, de a teher szaporításhoz nem járulhatok. T. ház! Én a pénzügyi bizottság által törölni ajánlott három adónemnek kiküszöbölését helyeselem; hiszen már behozataluk alkalmával elleneztük azokat s megjósoltuk, hogy az államnak kevés hasznot, a honpolgároknak nagy károkat fognak okozni. Mi voltunk azok, kik azoknak eltörlését folytonosan szorgalmaztuk, indítványoztuk. Örülök, hogy ismételt felszólalásainknak s az ország minden részéből ide özönlött kérvényeknek, végre valahára legalább ennyi eredményét észlelhetjük. Bár megvallom, hogy az ezekkel egy eredetű és hason természetű tekeasztal- és játékhelyiség-adó eltörlését is óhajtom, mert az azokból befolyó 70,000-nyi csekély jövedelem, két virágzó iparág megbénítását nem érdemli meg. Hanem, mint mindenben, ugy itt is cs^k félrendszabályokhoz folyamodik kormányunk, mert van egy mindezeknél sokkal fontosabb adónem, melynek eltörlését, az állam és a honpolgárok érdeke, élet- és vagyonbiztonsága egyaránt követeli: ez a fegyver-és vadászati adó. Az állam érdeke követeli ez adó törlését, 4