Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-195

195. országos ülés január 26. 1880. 249 fogok nemsokára a nézetem szerint szükséges teendőkről, akkor igenis határozott választ fogok kérni arra, hogy ezen kormányt tartja-e a ház hivatottnak ezen nehéz feladatnak megfelelni? (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Elvárjuk!) mert meggyőződésem, hagy látni a veszély csiráját s nem tehetni meg ellene a kellő támogatás hiányában azt, mi nem a rendnek kizárólag, de a szabadságnak érdekében is szükséges és a kormányon maradni, lehetetlenség. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Ismétlem, nem sokára el fogom mondani nézeteimet a teendők felett s akkor határozott választ fogok a t. háztól kérni. Most ez alkalommal csakis arra kérem a t. házat, hogy meghagyván az általam jelzett minden irányba kiterjesztendő vizsgálatot ott, hová az a törvény és alkotmány szerint tartozik, méltóztassanak a beadott határozati javaslatot el nem fogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Hermáim Ottó képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Herrmaim Ottó: T. ház ! Személyes kérdésben kivánok szólani. (Halljuk') Előre el voltam készülve arra, hogy nekem azon mozgalomban, mely jelenleg Magyarország fővárosában folyt, oly szerep fog tulajdoníttatni, mely engem meg nem illet, melyet sohasem kerestem s keresni nem is fogok. Nem tudom, kinek informátióiból olvasta ki a belügyminister ur, hogy én a tömeget izgattam, sőt milyen informatió alapján mondhatja Magyarország belügyministere azc, hogy ily szavakkal izgattam; de ki 1 Magyarország belügyministerét így informálta, rágalmazó volt, az denuncziált. (Felkiáltások, mozgás jobbfelöl: Halljuk!) Minden ember, a kinek egy napilap szerkesztéséről fogalma van, tudhatja azt, hogy egy napilap szerkesztője este nem ér rá az utczákon járni és a néptömeget izgatni; (Közbeszólások jobbfelöl : Mégis ott volt! Nagy derültség) mert mi lapunk munkatársait nem tartjuk pénzzel, mi önkénytesen dolgozunk. A midőn az első estén, a mozgalom megindult, nem én voltam, a ki mondhatta, hogy kezdődött, hanem volt egy képviselő, a ki tartozik a belügyminister ur pártjához, a kit én már a helyszínén találtam (Hosszas zajos derültség) és én akkor jöttem a helyszínére, midőn az úgynevezett lárma, melyben azok az ékes szavak és szitkok hangzottak, már teljes virágzásban állt és jöttem azért, mert az nálam be volt jelentve és miután tudják, hogy nekem a fővárosban annál a szeretetnél fogva, melylyel a közönség engem kitüntetett, mindig megvan az a hatalmam, hogy a katonaság és rendőrség nélkül is tudnék rendet csinálni. (Mozgás a jobboldalon.) Éppen ennélfogva, t. ház, a t. belügyminister ur második megjegyzésére bátor vagyok pár szóval reflectálni. A t. belügyminister ur azt mondja, hogy én azt mondtam volna, hogy a rend helyreállítására a katonaságot soha sem volna szabad igénybe venni. Jól tudom, hogy mily helyen állok, senki sincs e világon, ki nekem azt mondhatja, hogy valaha nem mondtam ki, hogy mit érzek. Itt is azt mondom, hogy igenis azt mondottam, hogy a katonaságot igy használni, a miként a főváros rendőrfőnöke használta, nem szabad. (Ugy vanl a szélső baloldalon.) Méltóztassék elképzelni, hogy az illető ponton 80 egyénnél több nem volt, olyan ember, a kit a csőcselék névbe szoktak beleérteni, pedig egy sem volt. Midőn a demonstratió folyamatban volt, senki sem hallotta Magyarország fővárosának rendőrfőnökétől, hogy hivatalos komolysággal odaállott volna és azt mondta volna, „Uraim, oszoljanak szét; sőt ellenkezőleg, félórával a katonaság kirendelése előtt velők kedélveseu tárf salgott, a mint a lapok meg is írták. És mikor a katonaság a békés polgársággal szemben felállittatott, azok a közösügyes kapitány által német nyelven megszólittattak, „auseinander geholtattak" és midőn tisztességesen felöltözött ember azt mondja a kapitánynak: nem értjük az urat, moudja meg magyarul —• mit felel rá? Azt mondta: „hallgatni kutya'

0 — tehát avval akarják eloszlatni és erre a szóra aztán a kapitány rákiált — egy 80 embernyi tömeggel szemben — „Zum Schiessen!" No, ha a t. belügyminister ur azt akarja nekünk magyarázni, hogy a katonaság ilyen alkalmazása helyes, hogy nekem nem volt igazam, hogy igy nem helyes — akkor köszönöm az ilyen alkotmányosságot. (Ugy van! a szélső balon.) r t J En biztosítom a t. belügyminister urat épp ugy, a mint az ő pártját és az egész házat, hogy abban a perczben, midőn látni fogom, hogy itt valósággal mozgalomra van szükség, én nem fogok semmi titkos összeesküvést tenni, nem fogok semmiféle dolgot eíhazudni, hanem oda fogok állani és a mikor vezetni fogom a mozgalmat, (Nagy derültség) akkor nem lesz oly tüntetés, a mint most volt, melyről minden ember, ki a nép psychologiáját ismeri, tudja, hogy az egy gyalázatos tettből indult és spontán keletkezett felháborodás következése volt. Ez volt a mozgalom értelme. Én tiltakozom az ellen, hogy engem a belügyminister száján keresztit] bárki is rágalmazhasson. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministereinők: T. ház! Magam igazolásául tartozom megjegyezni, hogy én azt, hogy a képviselő ur ott volt, először tanultam a lapokból, azután tanultam a hivatalos