Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-195

1»5. országos ülés január 26. 18S0. 247 ván a rend fenntartására, ismét megpróbálta a tömeget eloszlatni; de miután e kísérletében nem boldogult — mert ha és a mennyiben egyes tömegeket a helyükről eltolt is, azok a legközelebbi helyen ismét összecsoportosultak — kénytelen volt a főkapitány a katonaságot igénybe venni és miután lovas rendőrökkel magát a hatvani utczát kitisztította volt, 8 óra tájban kénytelen volt a kerepesi utón a „megváltó" gyógyszertár körül, katonaság által cordont huzatai. Ekkor a tömeg legnagyobb része a sip utczába gyülekezett és már egy negyed 10 órakor a főkapitánynak jelentetett, hogy a nép között pisztolylövések történtek. Eruálni a dolgot kellően nem lehetett, mert a síp- és dob-utczák is, — a lámpák összetöretvén is eloltatván, — sötétségben voltak. Ugyanezen időtájban történt az, hogy egy szerencsétlen comfortablis kocsis a katonai cordonon át akart törni, a figyelmeztetésnek nem engedett, egy katonát elgázolt, ugy hogy két térdén a kocsi keresztül menvén, őt ápolás alá kellett helyezni; s ugyanekkor történt ezen egész időszak alatt egyetlenegyszer, hogy egy 6 személyből álló katonai patrol tüzet adott. Ekkor esett el a kocsis és ugyanezen időtájban nem éppen azon a helyen lövetett meg Schvartz nevű jogász, mely utóbbira nézve az, hogy a nép közül történt lövésnek, vagy katonai lövéseknek esett-e áldozatul, még eddig teljes positivitással tisztába hozva nincs. Időközben a kerepesi utón lévő tömeg, a Rókus kórház ablakait is beverte, azonban a katonaság közbelépése folytán, a tömeg 12 óra körül eloszlott és a csend ezen éjszakára helyre állt. 15-én a rendőrség meg akarván minden lehető módon akadályozni, hogy a rendzavarás tovább folytattassék, már 6 óra tájban este azon utczák bejáratait, melyekben rendzavarások történtek, elzárta, a miért is a Rókus kórház körül gyűlt össze a tömeg, az ablakokat ott ismét hajigálta, a kerítésekből kitört léczekkel pedig épp ugy, mint kődobásokkal a rendőrséget bántalmazta, sőt a rendőrségre pisztoly- és puskalövések is történtek; de az illetők — a lámpák megint összetöretvén és eloltatván, — elfoghatok nem voltak, bár az egyik futás közben pisztolyát eldobta s ez később a rendőrség által meg is találtatott. Midőn ezek történtek, akkor állott elő azon eset, hogy egy rendőrbiztossal találkozott Fchérváry államtitkár ur, (Ralijuk! Halljuk!) s a rendőr — kinek számát is megmondhatnám, de most nem jut eszembe, — neki előadta, hogy ő a Károlykaszárnyából jön, a hol felszólította a parancsnokát a főkapitány megbízásából, hogy a katonaságot rendelje ki, mert a rendőrség többé nem bir a tömeggel. A térparancsnok erre azt nyilvánította, hogy miután a biztos nem tudja igazolni, hogy őt csakugyan Thaisz főkapitány küldötte, a katouaságot ki nem rendelheti s a biztos utána tette, hogy ő most nagy bajban van, mert, miután a főkapitány nem tartózkodhatik egy helyen, nem tudja, hol keresse fel s fél, hogy ebből késedelem s esetleg zavar támadhat. Ekkor az általam nevezett államtitkár ur a biztossal visszament a kaszárnyába s midőn ez ismételte, — bár ugy látszik tévesen, — hogy őt a főkapitány küldötte, az államtitkár ur figyelmeztette a térparancsnokot: nem gondolja-e, hogy ebből baj is származhatnék, miután esetleg megtörténhetik, hogy Thaisz főkapitány valamely félreeső helyen ugy el vau rekesztve, hogy rögtön hozzá jutni nem lehet s igy ő sem írásbeli, sem általában másnemű megbi ást nem adhat. (Egy hang a szélső baloldalon; Ahá!) A térparancsnok azonban még ekkor is azt mondotta, hogy ő máskép, mint írásbeli felhívásra a katouaságot kirendelni nem fogja. (Helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) Ekkor adott ki Fehérváry államtitkár ur írásban egy felszólítást. (Nyugtalanság és közbeszólások a szélső balon.) Kérem méltóztassék végig hallgatni. Ebben először is azt mondja, hogy a főkapitány kívánatára rendeltessék ki a katonaság és másodszor tisztán, határozottan és egyenesen azt mondja a végén, hogy egyedül csak a főkapitány rendelkezésére bocsáttassák a katonaság. És ezt a tények is igazolják, mert a katonaság kijővén, első teendőjének tartotta a főkapitányt felkeresni s miután a főkapitány vele beavatkozás végett nem rendelkezett, a katonaság csakugyan nein is avatkozott be. Én tehát mindenesetre azt hiszem, hogy azt mondani, hogy a katonaság önhatalmúlag avatkozott, volna be, nem tisztelvén az egész idő alatt a polgári hatóságok jogkörét, egyáltalában nem lehet; sőt éppen a legnagyobb scrupulositással ahhoz ragaszkodott s csakis a hivatott polgári hatóság rendelkezésére állott a rend helyreállítása körül. A mi pedig az államtitkár ur eljárását illeti, (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, többen vannak a képviselőházban, kik tudják, hogy igaz, nem ilyen, de ennél nagyobb mérvű utczai zavargásoknál csakugyan előállhat azon eset, hogy az illető rendőrfőnökhöz hozzá férni nem lehet, hogy ő elzáratik attól, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. A kik ezt tudják, azok, ugy gondolom, néni fogják kárhoztathatni azon eljárást, mely szerint valaki nagyobb bajok megelőzhetése czéljából magára veszi a felelősséget, nem azért, hogy a katonaság beavatkozzék, hanem csak, hogy a katonaság a hely színén legyen, hogy az illetékesnek a rendelkezésére