Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-187

187. országos ülés deezember 11. 187Í). 205 Ti ház! Az idő ugyan megengedi, hogy a minister urak egyike vagy másika felelhessen a hozzájuk intézett interpellatióra, — egyébiránt, ha a t. ház megengedi, mielőtt ez megtörténik, Ü holnapi napirendre nézve kívánok előterjesztést tenni. A napirend első tárgya a ma elfogadott törvényjavaslatok harmadszori felolvasása ; másodszor : a főrendiház üzenete a Martinschizza, Buecari és Porto-Ré, Zengg és Carlopagonak a közös vámterületbe való bevonásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Egyéb tárgya a holnapi ülésnek nem lesz, kivéve azon válaszok, melyeket Tisza, Kemény és Péehy minister urak helyeztek kilátásba, továbbá Pauler minister ur is kivan egy interpellatióra felelni. Ha a t. ház méltóztatik megengedni, minthogy ezen tárgyak a holnapi ülést alig fogják betölteni, lehetne talán a kérvények 23. sorjegyzékét szombat helyett, holnap letárgyalni s akkor eshetőleg szombaton nem is lenne szükséges ülést tartani. (Helyeslés) Most a ministerelnök ur fog válaszolni Gyurgyik képviselő ur interpellati ójára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Gyurgyik Gyula képviselő ur a következő interpellatiót intézte a belügyi- és a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister urakhoz. Gondolom, megengedi a t. ház, hogy feleljek ezen interpellatióra, melynek tartalma a következő: „szándékoznak-e a belügyi és kereskedelmi minister urak a nemesi birtok jogi természetével kapcsolatos italmérési és malom-regalejog megszüntetése, illetőleg megváltására, még ez ülésszakban törvényjavaslatot bejelenteni. T. ház! Én azt hiszem, hogy már régóta érzi azt mindenki, hogy a mennyiben lehető volna, óhajtandó volna ezen kérdéseknek végleges megoldása. A kormány a maga részéről az érdeklett ministeriumok kebeléből már régebben összeállított egy bizottságot, mely ugy a szorosan vett regale-jognak, mint a malomjognak és különösen a malomjog egy részének, mely utóbbi majdnem égetővé vált mostanában, a gőzmalmok iránti intézkedéseknek megállapításával foglalkozik. A regale megváltása oly dolog, t. ház, mely, vagy igen nagy pénzbeli áldozattal létesíthető rögtönözve, vagy ugy kellene azt létesíteni, hogy különösen hazánk némely vidékein, a magán tulajdon igen nagy csorbulást szenvedne, oly nagy fokú csorbulást az ország némely vidékein és azt hiszem, ezt a képviselő urak tagadni nem fogják, hogy egész osztályoknak tönkre tételével volna egyértelmű. Nem azt akarom ez által mondani, t. ház, hogy e kérdéssel foglalkozni nem kell, mert hiszen, mihelyt a viszonyok megengedik, ezek megoldásáról gondoskodni kell. Csak rá akartam ezzel mutatni, hogy miután ma nem volna helyes az állam hitelét, ha nem is a kincstárét, nagy mérvű államkötvények kibocsátásával terhelni s miután másfelől azt hiszem, hogy az általam fennebb jelzett eljárást, hogy e magán vagyon a regale megszüntetése által csonkittassék, sem az interpelláló képviselő ur, sem talán más e házban nem akarhatja, ily körülmények köztt, ha szintén foglalkozunk és foglalkozni fogunk is e kérdéssel, azt, hogy a regale-jogra nézve ezen ülésszakban törvényjavaslatot nyújtsak be, nem ígérhetem. Egyedül a gőzmalmok kérdése az, melyre nézve azon reményemnek adhatok kifejezést, miszerint a törvényjavaslat még ezen ülésszakban be fog terjesztetni. Kérem a t. házat, hogy ezen egyszerű, a viszonyoknak megfelelő válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl) Gyurgyik Gyula: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy még csak pár perezre igénybe vehessem türelmét, miután a ministerelnök ur válaszának eleje feljogosított volna azon reményre, hogy válaszát tudomásul vehetem, de e reményemet meghiúsította válaszának utolsó része. A mint megértettem, a ministerelnök ur a regaíe-jog megváltását nem tartja időszerűnek, mert az nagy pénzáldozatokba kerülne, vagy esetleg a magán tulajdont csorbítaná. Nem vagyok ugyan azon szerencsés helyzetben, hogy a t. kormánynak e jogok megváltására vonatkozó intentióit közelebbről ismerném, de azon helyzetben igenis vagyok, hogy ezen „vagylagos" okot, a magam részéről helyesnek el nem fogadhatom. Csodálatos circulus vitiosusban forgunk és pedig jó ideje már, valahányszor arról panaszkodunk, hogy e hazában, Magyarországban a jólét nem emelkedik, akkor azzal indokolják, hogy a fennálló intézmények olyanok, hogy nem emelkedhetik a jólét; máskor pedig, mikor előállunk és azt mondjuk, tehát az intézményeket időszerükké kell tenni, át kell változtatni, az a felelet rá, hogy azt nem lehet tenni, mert az állam pénzügyi helyzete nem engedi. Ebben a dilemmában egy és ugyanaz az okoskodás. Az első esetben az állam nem fog tönkre menni, de az állam polgárai bizonyosan előbb-utóbb; a második esetben pedig mind az államot, mind annak lakóit a tönkrejutás veszélye feltétlenül fogja fenyegetni. A ministerelnök ur válaszának kezdete, melyben kijelenti, hogy ő is óhajtja, hogy ezen ügy végre valahára rendeztessék, engem azon reményre jogosított, hogy a következtetés egészen más lesz, mert már azon rövid idő alatt is, a mióta szerencsém van e ház tagja lehetni, meggyőződtem arról, hogy azt, a mit a ministerelnök ur óhajt, ha valóban óhajtja, keresztül is