Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-187

187. országos ülés (leczember 11. 1879. 193 birokra nehezedik inkább, mint azokra, a kik 1000 frtnál nagyobb adó-alappal birnak és igy éppen azon középbirtokosok, a kikre az adók leginkább nehezednek és a kiknek közgazdasági helyzete a legaggasztóbb, sújtatnak a legnagyobb mértékben. (Helyeslés balfelöl.) Végre felkérem a t. ház figyelmét egy tekintetre, a melyet Bereezky t. képviselőtársam már is felhozott, és a mely annál figyelemre méltóbb, mivel a monarchia másik felének törvényhozása elé terjesztett javaslatban, teljes mértékben figyelembe vétetik. Azaz, hogy ha egy családból nem egy, hanem több tag kénytelen hadiszolgálatot teljesíteni, e javaslat szerint anynyiszor kell a hadiszolgálat terhét viselni, a hány hadiszolgálatra alkalmas, vagy alkalmatlan tag van a családban és a családtagok nagj^obb számának arányában a fizetésre vonatkozólag semminemű mérséklése az adónak nem következik be. Már pedig kétségtelen, t. ház, hogy ha vau általános védkötelezettségnek, terhes és igazságtalan oldala, az az, hogy miután az általános védkötelezettség egyéni, az közvetve azokat a családokat sújtja, a melyeknél a hadköteles egyének száma nagyobb és ezek gazdaságilag nagyobb mértékben szenvednek, mint azok, a kiknél a hadkötelezettek száma kisebb. Ezen igazságtalanság és aránytalanság nem anynyira az egyes pénzügyi számokban, mint azon gazdasági teherben fejezhető ki, melyet az illető család viselni tartozik és mely, kivált ott, a hol több gyermek van, tetemesen nagy. Ennek következtében azt hiszem, hogy azon indítvány, melyet Bereezky képviselőtársam tett, minthogy módot és alkalmat nyitva tart arra, hogy ezen szakasz az elvnek helyes alkalmazása mellett helyesbittessék, elfogadható, s azért azt a t. ház többségének figyelmébe ajánlom. (Helyeslé* balfelöl.) Tisza Kálmán mimsterelnök: T. ház! A közvetlenül előttem szólott képviselő ur igen helyesen mondotta, hogy a védkötelezettség egyéni kötelezettség, igen helyesen mondotta, hogy a védkötelezettségben rejlik az, hogy ha egy családnak több tagja van is, a ki védkötelezettség alá esik és a katonai szolgálatra alkalmas, az mind elvitetik, mig ha a másik családban, csak egy van ilyen, csak ez vitetik el. Igen helyesen állította fel ezt, ez igy van; de éppen mert ez igy van, meggyőződésem szerint nélkülözi az alapot ugy azon indokolás, melylyel Bereezky t. képviselő ur módosítását benyújtotta, mint nélkülözi egyátalán mindaz, a mi ezen díjnak igazságtalanságára általában felhozatott. Mert miután a védkötelezettség egyéni kötelezettség, magából a védkötelezettségből nem folyna az, hogy az egyéni kötelezettségért az egyik ember többet, a másik kevesebbet fizessen, mert a katonai szolgálat egyforma. KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IX. KÖTET. Midőn tehát ezen törvényjavaslat a vagyonosokra nézve magasabb összegben fizetendő dfjt állapít meg, nem hogy igazságtalanságot követne el a szegényebbek irányában, hanem helyesen vezettetve azon tekintet által, hogy ha szinte személyes kötelezettség megváltásáról van is szó, mégis miután az állam szükségletei is tekintetbe jönnek, a vagyonosabb pedig fizethet, tehát fizessen többet, túl azon, a mi magából a véderő törvény tiszta logikájából eredne; rója meg — mondom •— szerintem is helyesen — a nagyobb teherrel a nagyobb vagyonú embert. Én azt gondolom, miután itt egyéni kötelezettségről van szó, ezt máskép helyesen értelmezni nem lehet, de éppen mert egyéni kötelezettség megváltásáról van szó, miután itt a véderő törvényben lefektetett - elvet kell a megváltásnál realisálni, nem tartom elfogadhatónak és indokoltnak azon vádat sem, hogy ezen törvény igazságtalan az által, hogy ha egy családban 2—3 egyéa van, a ki katonának nem alkalmas, hogy azok mindegyikére nézve fizettessék meg a váltságdíj. Miért nem tartom ezt igazságtalanságnak ? Nem tartom igazságtalanságnak azért, mert a védtörvény értelmében, ha alkalmas volna —- minthogy egyéni kötelezettsége van — mind a három, ha három van, besoroztatnék. Itt most miről van szó? Arról, hogy nem lévén katonának alkalmas, de lévén munkaés keresetképes, a helyett, hogy besoroztatnék, fizesse meg a mentességi díjat és én ezt annyival inkább fenntarthatónak és igazságosnak tartom, mert én részemről bátran merek hivatkozni bárkire is, a ki ezen helyzetben van, hogy nem szivesebben fogja-e a munkaképes fiáért, vagy a másik tanuló fiáért megfizetni a reá eső 3—4— 5—10 frtot, semhogy azon munkaképesnek, ha kézi munkásról van szó, egész évi keresményét nélkülözni, vagy ha művelt pályára készülőről van szó, semhogy tanulmányait félbeszakítani, vagy pályájának megkezdhetését elhalasztani legyen kénytelen. Ha van igazságtalanság, — Pulszkj" képviselőtársam igen helyesen mondotta, — az a védkötelezettségben rejlik; de ha fennáll a védkötelezettség azon elve, hogy ha egy családban több fiu van alkalmas a katonaságra s azok elvitetnek, akkor ez oly családok irányában, melyeknek fiai elvitetnek, tisztán igazságtalanság volna, ha azon családok, melyekben fiúk vannak hasonló számban, de a katonaságra nem alkalmasak, ezek még ezen, a besoroztatásnál sokkal csekélyebb teher alól is részben, vagy egészben felmentetnének. Ugy hiszem, a védkötelezettség elve szerint az igazság igy áll. Én, t. ház, átlátom, a mit Pulszky képviselő ur mondott, hogy a díjtételeket rögtönözve megállapítani nem lehet; de éppen azért, mert én ezt átlátom, mert ezen itt megállapított díjtételek nem rögtönözve lettek megállapítva, hanem nem25