Képviselőházi napló, 1878. IX. kötet • 1879. deczember 3–1880. február 9.

Ülésnapok - 1878-187

187. országos ülés duzeiuber 11. 1S79- 1§3 «ék. Már ezen egy oknál fogva a képviselő ur indíványát el nem fogadhatom. Lukács Béla képviselő ur előadására csak az a megjegyzésem van, hogy a mint azt utánna Palszky Ágost képviselő ur is mondotta, a rokkantak rendes ellátása, mint, a mi rendszeres közös hadügyi kiadás, a quóta arányában viseltetik ma is. Itt azonban nem arról a rendszeres ellátásról, hanem itt a kifejezett humanitárius intézkedésekről van szó. De egyben a képviselő ur téved. Téved ugyanis, midőn — ha jól hallottam, — azt mondotta, hogy „a rokkant- és helyettesítési alap, a mely pedig ugyancsak a védelmi képesség arányában gyűlt össze, a 31%-os quóta szerint osztatott meg, míg most ez a teher reánk súlyosabbá akar válni." Az első tévedése a képviselő urnák az, hogy rokkant alapról beszélt, a mely nem volt, mert csak helyettesítési alap volt. A másik tévedése az, mintha az a véderőhöz való hozzájárulás arányában gyűlt volna össze, mert hisz akkor a helyettesítés nem volt törvényes hasison, hanem az akkor, az egyesek tetszésétől függő megváltás volt. Erre nézve tehát, valamely törvényen basirozó arányt kiszámítani, vagy felállítani nem lehet. Az egész pedig tartozott azon régibb időkből fennmaradt közös activákhoz, a melyek létesültek a veder őröl, a közös hadseregről szóló törveay létrejötte előtt. Egészen más eredetűek, egészen más természetűek, egészen más rendeltetésűek voltak tehát ezek, mint a minőknek a képviselő ur mondani méltóztatott. így egyáltalán a tiszta igazsággal ellenkezvén az alap, a melyre a t. képviselő ur okoskodását fektette, természetesen egész okoskodása is elveszti jogosultságát. Minthogy módosítványa ily alapra van fektetve, hivatkozva magam részéről is, — hogy a t. ház türelmét ne fáraszszam — azokra, miket ez irányban az általános vitánál elmondtam, ezen módosítványt részemről nem fogadom el. Hátra van még Pulszky képviselő urnák módosítványa. (Halljuk!) Ha legkisebb szükség volna rá, igen szívesen elfogadnám. De hogy nincs rá szükség, azt legvilágosabban bizonyítja az, hogy azok, a kik megtámadták, a kik helytelenítették azt, hogy ezen jövedelem egy része az államkincstár javára fordittassék, nem is kérdezték, hogy az-e a szándék: tudták, látták ezt a javaslatból; a kik pedig helyeselték, hogy oda fordittassék, azok sem kérdezték, mert minden ember tudta, látta, hogy oda fog fordíttatni. Praegnans kifejezést is ad annak, hogy oda szándékoltatik fordíttatni, az, hogy a mi nem a magyar államkincstár javára, hanem segélyezési czélokra fordittatik, az mintegy fix összeg, meg •an nevezve a törvényjavaslatban. De egyébiránt még azért sem volna helyes most ennél tovább menni, mert hiszen a 9. §. értelmében még a mozgósítottak családjairól is kell intézkedni. Vagy bővebben meg kellene tehát magyarázni azon módosítvány értelmében, hogy a mi ezen összegen és az esetleg a 9. §ban meghatározandó összegen felülmaradt, vagy ha a 9. §. úgy intézkedik, hogy az ne ebből fedeztessék: egy szóval olyan explicatiót, vagy indokolást kellene tenni, mely a törvényekben sohasem helyes. De hogy ugyanazt, a mit a módosítvány mond, magából a törvényjavaslatból folyólag érzi, tudja, látja minden ember, ez a törvényjavaslat egész szerkezetéből következik. Én tehát ezen módosítványt is, mint feleslegest el nem fogadtatni óhajtom és kérem a t. házat, hogy mind a három szakaszt úgy, a mint azok szövegezve vaunak, talán azon stylaris módosítványnyal, mely egy szónak felcserélését kívánja — méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Legyei szabad felhívnom a t. ház figyelmét egy sajátságos következésére annak, ha megtörténnék, hogy Hegyessy t. képviselőtársam módosítványa elfogadtatik. (Halljuk! a szélső balon.) A t. képviselő ur akkor, midőn általánosságban elfogadta a törvényjavaslatot, kijelentette, hogy ezt azon reményben, azon feltevésben teszi, hogy sikerülni fog neki a részletes tárgyalás alkalmával módosítani, lényegesen módosítani ezen törvényjavaslat helytelen intézkedéseit. Most már előttünk áll, hogy mit tart ő a törvényjavaslatban helytelennek, mit nem. Ugy látszik módosítványából, hogy a t. képviselő urnák semmi kifogása nincs az ellen, hogy Magyarország nem a quóta szerint, hanem az ujosiczok száma szerint legyen megterhelve. Ugy látszik továbbá, az ellen sincs kifogása, hogy a nép legszegényebb osztálya mód felett megterheltessék, hogy a legszegényebb nép, melynek voltakép adót sem kellene fizetnie, fizessen 3 frtot és hogy egy szegény zsellér, kinek 3—4 fia van felmentve a katonai szolgálat alól, fizessen 20 frtot. Ezek ellen a t. képviselő urnák •— ágy látszik — nincs kifogása. Az ő egyedüli kifogása az, hogy miért nem fordittatik az összes bejövendő adó a rokkantak segélyezésére. De ha megtörténnék az, a mit ő kíván, hogy az összes bejövendő összeg a rokkantak segélyezésére fordittatik, ebből az következnék, hogy 4 millió frtot fizessen az ország ezen czélokra természetesen azonfelül, a mi a meglevő, habár ideiglenesen convertált közös alapból, a rokkantak felsegélyezésére fordittatik. Már engedelmet kérek, bármily szép és magasztos czélnak tartom is, hogy a rokkantakról,